Egy véletlen találkozás 3. rész
Megjelenés: 2025. december 19.
Hossz: 22 053 karakter
Elolvasva: 844 alkalommal
András kézen fogta Annát, lassan vezetve végig a házon.
– Itt volt a szobám – mutatott egy világos, könyvekkel teli helyiségre. – Emlékszem, esténként apám mindig felolvasott nekem, anyám pedig a sarokban varrt. A hangjuk még most is itt van a falakban.
Anna nézte az ágyat, a képeket a falon, amiken egy kiskamasz mosolygott boldogan, hol egy férfi, hol egy nő társaságában.
– Igen, az a kisfiú én vagyok, akikkel látsz az az édesanyám, és az édesapám – szavai mintha simogatták volna a képeken látható alakokat.
A nappaliban megálltak egy régi zongora előtt.
– Anyám játszott rajta minden vasárnap. Néha még most is leülök mellé, bár játszani nem igen tudok rajta, inkább csak az emlékeimet keresem benne.
Anna csendben hallgatta, megérezte, a ház nemcsak falakból és bútorokból áll, hanem történetekből, emlékekből, amelyek András életének részei.
Este elmentek a férfi kedvenc éttermébe, egy hangulatos osztrák vendéglőbe a belvárosban. Az asztalnál ülve – kezében az étlappal – mosolyogva magyarázta.
– Az osztrák konyha igen egyszerű, de ízekben gazdag. Itt van például a Wiener Schnitzel az egyik klasszikus – borjúhúsból, ropogós panírban, citrommal, mellé általában hagymás krumplisalátát adnak. Ha valami különlegesebbre vágysz, ajánlom a Tafelspitzet, ami lassan főtt marhahús, zöldségekkel és mártásokkal. És persze a desszert... a Sachertorte, az igazi bécsi csokoládétorta.
Anna mosolyogva hallgatta, majd megkérdezte.
– Te mit ajánlanál nekem?
– A Tafelspitzet – válaszolta András. – Ez az étel mindig a már itteni gyerekkorom ízeit hozza vissza nekem. Mellé egy pohár Grüner Veltliner dukál, az igazi osztrák fehérbor.
Mindketten ugyanazt ették. A lány alig hitte el, hogy az a nagy darab hús, szinte szétomlik a szájában, fantasztikus ízorgia mellett.
Már a desszertre vártak, amikor Anna arca elkomolyodott.
– András..., ha egyszer vége lesz ennek az örökösödési ügynek, ha lezárul minden... szerinted mit kezdhetek az életemmel? Fogalmam sincs merre induljak mit csináljak. A munkámat szerettem, de ezen kívül semmi sincs, ami visszahúzna a régi életemhez. Társtalan voltam, mindenki csak kihasznált, hogy nekem mi a jó, mit szeretnék, senkit sem érdekelt. Ezért is éreztem mindig, hogy magányos vagyok.
A férfi a kezét a lányéra simította mélyen a szemébe nézve.
– Itt volt a szobám – mutatott egy világos, könyvekkel teli helyiségre. – Emlékszem, esténként apám mindig felolvasott nekem, anyám pedig a sarokban varrt. A hangjuk még most is itt van a falakban.
Anna nézte az ágyat, a képeket a falon, amiken egy kiskamasz mosolygott boldogan, hol egy férfi, hol egy nő társaságában.
– Igen, az a kisfiú én vagyok, akikkel látsz az az édesanyám, és az édesapám – szavai mintha simogatták volna a képeken látható alakokat.
A nappaliban megálltak egy régi zongora előtt.
– Anyám játszott rajta minden vasárnap. Néha még most is leülök mellé, bár játszani nem igen tudok rajta, inkább csak az emlékeimet keresem benne.
Anna csendben hallgatta, megérezte, a ház nemcsak falakból és bútorokból áll, hanem történetekből, emlékekből, amelyek András életének részei.
Este elmentek a férfi kedvenc éttermébe, egy hangulatos osztrák vendéglőbe a belvárosban. Az asztalnál ülve – kezében az étlappal – mosolyogva magyarázta.
– Az osztrák konyha igen egyszerű, de ízekben gazdag. Itt van például a Wiener Schnitzel az egyik klasszikus – borjúhúsból, ropogós panírban, citrommal, mellé általában hagymás krumplisalátát adnak. Ha valami különlegesebbre vágysz, ajánlom a Tafelspitzet, ami lassan főtt marhahús, zöldségekkel és mártásokkal. És persze a desszert... a Sachertorte, az igazi bécsi csokoládétorta.
Anna mosolyogva hallgatta, majd megkérdezte.
– Te mit ajánlanál nekem?
– A Tafelspitzet – válaszolta András. – Ez az étel mindig a már itteni gyerekkorom ízeit hozza vissza nekem. Mellé egy pohár Grüner Veltliner dukál, az igazi osztrák fehérbor.
Mindketten ugyanazt ették. A lány alig hitte el, hogy az a nagy darab hús, szinte szétomlik a szájában, fantasztikus ízorgia mellett.
Már a desszertre vártak, amikor Anna arca elkomolyodott.
– András..., ha egyszer vége lesz ennek az örökösödési ügynek, ha lezárul minden... szerinted mit kezdhetek az életemmel? Fogalmam sincs merre induljak mit csináljak. A munkámat szerettem, de ezen kívül semmi sincs, ami visszahúzna a régi életemhez. Társtalan voltam, mindenki csak kihasznált, hogy nekem mi a jó, mit szeretnék, senkit sem érdekelt. Ezért is éreztem mindig, hogy magányos vagyok.
A férfi a kezét a lányéra simította mélyen a szemébe nézve.
Ez csak a történet kezdete, még 11 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
"--- – Még! Keményen! Mindjárt robbanok! – szinte üvöltésnek hallatszottak Anna szavai.
András is megvadult a lány élvezetétől. Ilyen tempóban még életében nem baszott meg senkit.
Repült ki-be a farka. Már csak hörögni tudott. Aztán már azt sem. Elfogyott a levegője. Érezte itt a vég! Még lökött kettőt. A másodiknál meghallotta a sikolyt. Alatta a lánytest megmerevedett, majd, amikor lávaként megindultak a nedvei a pulzáló farkából, érezte körülötte az izmok összehúzódását. A forró pina fejte a farkát. Ez valamilyen fantasztikus érzés volt. Ez a lány egy csoda! Kell neki! Igen, kell! Nem engedi el! Az övé lesz! ---"
Garatulálok ez szép munka! 10.P