ÁPR.
20.
2020
A tegnapi, pénteki frissítésből kimaradt a szokásos képregény, elnézést kérünk érte, máris pótoltuk. :)
Sok dolgom volt, alig értem le a temetésre, annyi időm volt csak, hogy a kúriában lepakoltam a csomagjaimat, átöltöztem, és a templomhoz siettem. Már szállingóztak kifelé az emberek, az özvegy mellé álltam, hálásan megszorította a kezem, együtt kísértük utolsó útjára Mihály bátyámat. A temetés után a fél falut vendégül láttam halotti torra a helyi fogadóban. Amikor mindenki helyet foglalt megkocogtattam a poharam, és szót kértem. Csend lett, mindenki rám figyelt, méltattam Mihály érdemit, majd egy meglepő bejelentést tettem.
- Tisztelt egybegyűltek azt hiszem ez a legjobb alkalom, hogy bejelentsem az új intéző nevét. Úgy döntöttem, hogy ideiglenesen Mihály bátyám özvegyét Katalin asszonyt nevezem ki a birtok új intézőjének.
Néma csend lett, láttam az emberek arcán a meglepetést, de még Katinka is csodálkozva nézett fel rám.
A lányok nem tudták pontosan, mikor is aludtak el, de annyi biztos, másnap reggel együtt ébredtek Lisa ágyában. Egy hosszú, pazar közös habfürdőzés után a két testvér még megreggelizett, mielőtt ismét ágyba bújt volna. Alig tudták visszatartani kezeiket, ahogy egymás testét igyekeztek minél alaposabban felfedezni, a hatalmas, puha ágyban. Úgy tűnt egymásnak teremtették őket, legalábbis ami a nyelves - csókot illeti...
"Kérdezhetek valamit?" - bökte ki Rosie, megszakítva az önfeledt csókolózást.
"Bármit, édesem!" - jött a bíztatás nővérétől.
"Azon töprengtem... szóval azon, hogy megmutathatnád, hogyan kell kinyalni egy puncit... úgy értem... a te puncidat. Olyan örömet akarok szerezni, mint amilyet te szereztél nekem."
"Nem tartozol semmivel! Csak azt akartam, hogy jó legyen neked!" - hárította el a kedves ötletet Lisa.
Hannának hívnak. 15 éves vagyok. Hosszú szőke hajam van. Már nőies az alakom. Legalábbis már én így gondolom. A melleim megnőttek, a csípőm szélesedik. A fenekem is gömbölyű.
Csak 9 éves voltam, amikor először maszturbáltam. Nagyon furcsa módon tanultam meg. Mindig csodáltam az anyámat. Gyönyörű nő volt. Hosszú barna haj, szép arc, tökéletes alak. Röviden csak így tudnám jellemezni.
Sokat volt távol, hiszen rengeteget dolgozott. Ilyenkor a szomszédok vigyáztak rám. Gyerekként nagyon hiányzott.
Egyik viharos éjszaka történt, hogy rosszat álmodtam, felébredtem, és átrohantam anyám szobájához. Kinyitottam az ajtaját, és megláttam amint, a lába közét simogatta, és izgatta a mellbimbóit. Nem is tudtam, hogy mit csinál.
- Anya, rosszat álmodtam!
Eljött újra az évnyitó, újra a suliban… mindenki szépen lassan megérkezik és megszólal a csengő. Mindenki a nyári élményekről beszél merre járt hol volt kivel kavart, de ennek hirtelen vége szakad és minden elcsendesedik megérkezett az osztályfőnök.
Végignéz az osztályon, hogy mindenki itt van e bírt e normálisan felöltözni az évnyitóra rögtön kiszúrja, hogy a Csíkós még nincs, kérdezi tőlünk, hogy nem e láttuk?
De mindenki csak néz, valaki beszól, biztos megint csak késik… Már megint! Mielőtt kimondaná, hogy akkor sorakozó és irány az udvar, erre ki esik be hát a Csíkós…. Mindenki röhög, hogy megint csak Ő késett el, megkapja a neki járó lebaszást és irány az udvar.
Igazgató úr elmondja a szokásos évnyitó beszédét és kimondja azt a szót,
Ébredés
A távolban ritmusos csippogó hangot hallok, ez az ütem valamire emlékeztet. A szemhélyam összeragadva alig bírom egy résnyire kinyitni. Éles fény bátja a szemem, lassan hozászokok a fényhez és kezdem felismerni a körülöttem lévő tárgykat. Pár perc és ráeszmélek ez bizony egy kórházi szoba teletömve mindenféle műszerrel, és ami csipogást hallok az a szívem ritmusát jelző műszer. De mi történt? Hogyan kerültem ide? Nem elmékszem semmire.
***
„Doktor, már ébredezik“ hallom a kellemes női hangot, de gazdáját nem látom, nem tudom megmozdíttani a fejem.
A szemem előtt megjelenik egy fehér köpenyes alak. „Üdvözlöm önt ismét a világunkban, hogy érzi magát?“
„Éreztem már jobban is magam. Mi történt?“
„Maga nem elmékszik semmire? Biztos a sok hatása, de ez majd elmúlik. Komoly balasetet szenvedett, egy teherautó lebökte önt a bicikliével az útról, és egy fának csapódott.
A vacsora valami mennyei volt. Marie aztán tudott főzni és egyben férjet is választani. Joshua ha tehette állandóan Alexet bámulta, máskülönben próbált nem izegni-mozogni a székén. Nem különben az istállóban történtek miatt volt ez lehetséges. Az út során egyszer értem magamhoz, így hát, amit most a fenekében hordoz az egy temérdeknyi ondó volt.
De egyszer is mind ez kellemesen felizgatott. Az egyszer kétszer való pillantás váltás során pedig a fiú ezt jobban szemügyre is vette, amikor vagy ki nyújtóztam vagy kissé hátra dőltem. A műsor csak neki szólt, mégis Alex a viselkedésemet látva feltűnt neki valami.
- Jack az inged átázott. – a mondatát meghallva máris lenézve érthetetlenséget mutattam, majd mosolyogva felnéztem a házigazdáimra.
- Halló!
- Tudnak róla, ami történt. Eszti tudják!
- Szilvi? Figyelj örülök, hogy hívsz, de most éppen egy fontos hívást várok.
- Megtaláltak és téged is. Nem tudsz elmenekülni!
- Szilvi lassabban, nyugi. Semmit nem értek ebből.
- Nincs rá idő, minél hamarabb pakoljatok össze Andrissal és meneküljetek el, mert eljön érted is. Viktor az! Viktor! Mindenről tud arról az estéről, ami történt. Nem vagy biztonságba! Most mennem kell, csak minél hamarabb szólni akartam róla.
- Szilvi! Ne tedd le! Várj!
Francba. Lerakta. Pont most kellett neki hívnia, már egy ideje nem beszéltünk.
- Anyu, mi a baj? Szilvi néni volt az? Történt vele valami?
- Igen ő volt, és nincs semmi baj, csak tudod milyen, amikor beszél, mindent csak elhadar.
