S alför alföz alfős történetek - Galina 2. rész
alf
ör alf
öz alf
ősMegjelenés: 2023. augusztus 18.
Hossz: 17 436 karakter
Elolvasva: 750 alkalommal
... Pár nap múlva a megírt anyagot elküldtem neki, hogy olvassa át, leadhatom-e majd így. Alig pár órája ment el az email, amikor hívott.
– Tamás, köszönöm, szépen megírta. Egy valami azonban nem stimmel.
– Mi lenne az? – kérdeztem és járt az agyam, mire emlékeztem vissza rosszul.
– A címe, hogy történet”. Mi nem ittunk . – kacagott a telefonban azon a kedves, vékony hangján.
– Tényleg, teáztunk közben. Átírjam?
– Dehogy! Inkább jöjjön el és iszunk jófajta .
– Öööö, kocsival megyek, nem ihatok.
– Akkor majd nálam alszik...
– Miért is ne! – vágtam rá. Aztán én talán jobban meglepődtem a válaszomon, mint ő.
Pénteken késő délután érkeztem hozzá. Nyitott kapuval fogadott, betolattam a kocsimmal és mire kiszálltam, már újra elzárta a tömör kerítés a külvilágot a magánszférától.
– Menjen csak be! Ismeri a járást, ugye? Mindjárt megyek én is.
A nagyszobába vettem az irányt, de ahelyett, hogy lehuppantam volna a kényelmes fotelbe, újra nézegetni kezdtem a fényképeket. Az ismertek tükrében lestem a gyerekek vonásait, folyamatosan összehasonlítottam az apjukéval. A kislány az érettségizős képen tiszta Galina volt, sőt, még szebb. A fiú Jánosra hasonlított, meg nem is. Ha nem ismerem a történetet, biztos nem tűnik fel semmi. De... És itt van az a de.
– Tudja hányszor nézem én is ezeket a fotókat?! – érkezett meg Galina kezében egy félliteres, hosszúnyakú üveggel. – Üljünk le, Tamás!
– Apropó! – vettem át a szót – Az első találkozásunkkor is már Tamásként köszönt rám. Megkérdezhetem honnan tudta a nevemet?
Galina harsányan felkacagott.
– Mert nem tud konspirálni, Tamás, mert nem tud konspirálni. – nevetett és mutatóujját fenyegetően rázta, mint egy kisgyereknek, aki csúnya hibát követett el.
Megszeppenve néztem rá, nem értettem, mire is céloz ezzel.
– Jópár hete egy amolyan nyugdíjas találkozót szerveztünk a Calypso-ban. Ahogy végeztem a mellékhelyiségben és éppen mostam a kezem, amikor a mosdó mellőli boxból jól hallhatóan dicsekszik valaki, hogy mit csinált a főnökasszonyával, hogy térdepeltette le.
– Tamás, köszönöm, szépen megírta. Egy valami azonban nem stimmel.
– Mi lenne az? – kérdeztem és járt az agyam, mire emlékeztem vissza rosszul.
– A címe, hogy történet”. Mi nem ittunk . – kacagott a telefonban azon a kedves, vékony hangján.
– Tényleg, teáztunk közben. Átírjam?
– Dehogy! Inkább jöjjön el és iszunk jófajta .
– Öööö, kocsival megyek, nem ihatok.
– Akkor majd nálam alszik...
– Miért is ne! – vágtam rá. Aztán én talán jobban meglepődtem a válaszomon, mint ő.
Pénteken késő délután érkeztem hozzá. Nyitott kapuval fogadott, betolattam a kocsimmal és mire kiszálltam, már újra elzárta a tömör kerítés a külvilágot a magánszférától.
– Menjen csak be! Ismeri a járást, ugye? Mindjárt megyek én is.
A nagyszobába vettem az irányt, de ahelyett, hogy lehuppantam volna a kényelmes fotelbe, újra nézegetni kezdtem a fényképeket. Az ismertek tükrében lestem a gyerekek vonásait, folyamatosan összehasonlítottam az apjukéval. A kislány az érettségizős képen tiszta Galina volt, sőt, még szebb. A fiú Jánosra hasonlított, meg nem is. Ha nem ismerem a történetet, biztos nem tűnik fel semmi. De... És itt van az a de.
– Tudja hányszor nézem én is ezeket a fotókat?! – érkezett meg Galina kezében egy félliteres, hosszúnyakú üveggel. – Üljünk le, Tamás!
– Apropó! – vettem át a szót – Az első találkozásunkkor is már Tamásként köszönt rám. Megkérdezhetem honnan tudta a nevemet?
Galina harsányan felkacagott.
– Mert nem tud konspirálni, Tamás, mert nem tud konspirálni. – nevetett és mutatóujját fenyegetően rázta, mint egy kisgyereknek, aki csúnya hibát követett el.
Megszeppenve néztem rá, nem értettem, mire is céloz ezzel.
– Jópár hete egy amolyan nyugdíjas találkozót szerveztünk a Calypso-ban. Ahogy végeztem a mellékhelyiségben és éppen mostam a kezem, amikor a mosdó mellőli boxból jól hallhatóan dicsekszik valaki, hogy mit csinált a főnökasszonyával, hogy térdepeltette le.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 8 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szóval, ha lenne kedved folytatni, szerintem többen is várnánk. De a döntés nyilván a tied.
Nálam még a gugli nyelven íródott sztori is egy szín a palettán. Ahogy a kommentelők is.
El kell fogadni, hogy nem vagyunk egyformák: mindenki másra figyel, más az igénye, más az ingerküszöbe. És ez ettől szép.
Viszont azt észrevenni, hogy az empátia nagyon megcsappant. Egyesek szívószál méretű résen látják a világot, és ami nem esik látóterükbe az nem valós, nem létezik, undorító, stb...
levim: le ne állj! Napokban láttam egy idézetet ami nagyon idevág: Amikor legyőznek, az egy állapot. Ha feladod, az végleges!
De abban igazad van, hogy nem feltétlenül kellene feladnia.
A hosszú kihagyás utáni "nagy visszatérések" általában nem jönnek be.
Na szóval az egészséges férfi nem az idősek otthonában keresi a szexuális partnerét , de nem az általános iskola felső tagozatában.
Az írás olyan lett amilyennek gondoltam, de az, hogy ez nem egyszeri aktus, hanem viszony lesz belőle , szerintem túlzás és nem is igazán életszerű.