Kedves Látogatóink!
A közelgő Valentin-nap letelte után mi is szeretnénk meglepni titeket. Hogy pontosan mivel?
Már csak négyet kell aludni és kiderül! ;)
Addig is (és utána is) várjuk a lelkes (új és régi) írók-fordítók munkáit, akik szeretnének bemutatni, hogy mire képesek. :)
További jó írást, olvasást: A 20 éves Törté-Net Szerkesztősége :)
Egy szokásos hétfő reggelnek indult. Természetesen későn indultam el a suliba, ahogy az már megszokott volt. Lassan de biztosan megérkeztem. Meg kaptam a szokásos letolást - a késes nem illendő és így semmi nem lesz belőled és ha már te vagy aki állsz felelhetnél is a szabadságharcból. ” Basszus a szabadságharc tudtam, hogy valamit elfelejtettem, makogok, hebegek, habogok küzdök az életemért.
- Szóval ki volt a vezérük? - Egy lágy szoprán hangot hallok a levegőben mozogni, - II. Rákóczi Ferenc mondom elkapva az üzenetet.
- Úgy van, szerencséje hogy legalább ezt tudta elégedjen meg a 2-essel.
Miközben a helyemhez közelítek ránézek az isteni szopránra, Panna volt az. Éppen a gyönyörű arany fürtjei mögül mosolygott rám, teljesen megszédültem a látványtól, a nyári melegben szokásos fehér szoknyáját viselte, alóla jól látható volt testének női tökéletesége, lábai selymes fehérsége amik felém kandikáltak,
Azon a héten, amikor megtudtam, hogy nagyi elutazik, a pénteki napon a barátnőimmel és barátainkkal elmentünk biciklizni a közeli dombokra. A srácok megtervezték az egész napunkat. Úgy éreztem, hogy azon a napon nagyon szép a táj és olyan különlegesen nyugtató. Egész délelőtt tekertünk, néha megálltunk kicsit pihenni, inni és mentünk tovább. Az egyik pihenőnk alkalmával egy kisebb ménes mellett álltunk meg. A fák árnyékából figyeltük a lovakat, ahogy az elkerített területem legeltek, szaladgáltak. Elég szelídnek tűntek, mert kis idő elteltével kezdtek közelebb jönni hozzánk. Ahogy nézegettük őket észrevettem, hogy az egyik csődörnek előjött a micsodája, és egyre csak nő. A többiek is meglátták, s a srácok azzal ugrattak minket, hogy biztos bemutatót tart nekünk. Linda, az egyik csaj erre rávágta, hogy az még semmi, mert sokkal nagyobb szokott lenni a lovaknak. Mint kiderült nekik is volt lovuk.
A konferencia a szokásos módon három elvesztegetett napnak ígérkezett, ahol majd középkorú projektmenedzserek untatják a hallgatóságot. Az ilyen összejövetelek résztvevői között időnként fel szokott tűnni egy-két csinosabb, de a nők többnyire nem voltak különösebben vonzóak. Ezért is figyeltem fel rá, amikor az érkezés napján megláttam. Kék szoknya volt rajta, hasonló színű blézerrel és fehér selyemblúzzal. Még a blézer konzervatív szabása sem rejthette el a ragyogó test körvonalait. Meglepetésemre a mellettem levő székre huppant le, miután megkérdezte hogy szabad-e.
- Fárasztó út? - kérdeztem látva a kimerültségét.
- Az még hagyján volt… Csak mostanában nincs sok nyugalmam. - válaszolta erőtlen mosollyal, amitől úgy éreztem hogy mindent meg kell tennem a kényelme érdekében.
– Mit szeretnél a születésnapodra? – kérdeztem.
Az étterem csöndes sarkában ültünk, épp a főfogás közepén tartottunk. Gyakran eljártunk a Bikába, ez volt a kedvenc helyünk. Az étel itt mindig csodás, a borválaszték is kifogástalan. De ennél többről volt szó. A Bika egy régi udvarház, csupasz gerendákkal, vastag falakkal és darabos padlóval. Az ablakok keskenyek és ólomkeretesek, és az egész helyből több évszázadnyi történelem árad. A személyzet diszkréten szolgált ki, és az étterem belsejének elosztása miatt mindig megkaptuk a privát szférát, amire vágytunk. Mintha egy kis csodavilág lett volna. Imádtuk itt megvitatni életünk legintimebb részeit, úgyhogy őszinte örömmel gyakran sort is kerítettünk rá.
Szeretőm aznap este tésztát választott. A villára csavart, majd a szájába emelt egy falatot – valahogy sikerült neki ezt is vonzóan megoldani –, majd a szalvétával végigsimította ajkait. Szeme csillogott a gyertyafényben.
Ebédelni tértem be a kisvendéglőbe. Az egyik asztaltól integetni kezdett ismerősöm, aki már feleségével az ebéd közepe felé járt. Asztalukhoz ültem, és én is rendeltem. Ekkor vettem észre, hogy ismerősöm eléggé ittas volt már. Feleségét most is, mint mindig, visszafogottnak találtam. Igencsak csinos nő volt, de az ismeretségi körömben azt tartották róla, hogy kár próbálkozni nála a széptevéssel, mert igencsak visszautasító, hideg nőszemély. Most kissé zavartnak tűnt, férje állapotát látva. A pincér az asztalunkhoz lépve közölte, hogy a rendelt taxi megérkezett. Ismerősöm kissé tántorogva matatni kezdett pénztárcája után, de felesége rá szólt.
- Menj csak, majd én elrendezem.
- Jó- motyogta és magunkra hagyott.
- Elnézést- mosolygott rám kissé kényszeredetten felesége.
Az oldalamra fordulva csillogott előttem Zsuzsi alaposan kinyalt és megdugott puncija, mögötte István petyhüdt pénisze. Zsuzsi négykézlábra állt és letolatott az ágyról, közben mintegy „véletlenül” végighúzta az arcomon a bal mellét. Persze megnyalintottam a mellbimbóját, és a másik cickót megmarkoltam egy pillanatra. A fránya gravitációtól megnövekedett cickóhoz kicsi volt a tenyerem. Kellemesen súlyos, asszonyosan telt, feszes, selymes bőrű darab volt. Jól esett, ahogy súlya nyomta a kezem lefelé, a bimbó meg bökte a tenyerem közepét.
A kis közjáték után betódultunk a fürdőbe. Zsuzsi beállt a kádba a zuhany alá, mi ketten Istvánnal elkezdtük alaposan megmosdatni, különös tekintettel a popsira, cickókra és persze a pinusát is kívül-belül alaposan leszappanoztuk. Nem telt el pár percnél több, mindkettőnk férfiassága szépen mutatta, merre van a plafon. Zsuzsi kuncogva markolta meg farkainkat és húzott be bennünket maga mellé a kádba.
Zihálva vágódom a ház oldalának, és megpróbálom kitörölni a szememből a sarat. A homok és az izzadtság elegye minden pórusomat eltömíti, legszívesebben tátott szájjal lihegnék, mint egy kutya. Hátranézek: társaim levegőért kapkodva kuporodnak mögém. Mark halkan káromkodik, Nicky lekapja a sisakját és vizet önt a fejére. Mire rászólnék, már újra rajta van. A homok megcsikordul a fogaim alatt, ahogy megfeszítem az állkapcsom. Elindulok, intésemre ők is megmozdulnak. Az érkező homokvihar leple alatt haladunk fedezékről fedezékre. Mire az épülethez érünk, alig egy méterre csökken a látótávolság.
- Tartsátok nyitva a szemeteket - szólok a rádióba -, nem lenne jó elhagyni egymást. Skorpió 2, mi a helyzet?
- Minden tiszta.
- Tovább! - Adom ki a parancsot. Lassan, tapogatózva indulunk el, a szél pont szembe fúj. Épp, hogy elérünk a ház sarkáig, mikor Rick hangja reccsen a rádióban.
Bécsből késő este hazafelé tartva Győrnél megállok a benzinkúton egy kávéra. Este 11 körül jár az idő, nagyon meleg van, a személykocsi parkoló zsúfolásig megtelt, mindenki hideg üdítőre vágyik. Laza vékony nyári egybe részes spagettipántos combközépig érő ruha van rajtam, hisz kánikula van már napok óta. Messzebb, a kamionok parkolója mellett találok üres helyet. Visszaballagok a shopba, kérek egy presszó kávét, szükségem van rá egy ilyen kimerítő nap után. Miután a kávét jóízűen elfogyasztottam felfrissülve ballagok vissza az autóm felé, mikor észreveszem hogy a parkoló felé haladó autók lámpája szinte átvilágítja a vékony anyagú ruhát rajtam.
A kamionok előtt sofőrök beszélgetnek, valószínűleg a nagy meleg kiűzte őket is a fülkéből. Mikor elhaladok előttük, többen megjegyzést tesznek rám különböző nyelven, nagyjából értem hogy mire biztatnak, szerencsére nem kell félnem, a rendőrök folyamatosan idelátogatnak.
