Hírek

JÚL.
10.
2025

Agglegény feleség

Péntek este valamikor 1870 körül Mario szalonjában.

Tacy éppen az Arkansas Traveler egy lassú, érzelmes feldolgozását énekelte, amikor egy, a bárpultnál álló, viharvert külsejű férfi vonta magára a figyelmét. Tacy rápillantott és elmosolyodott, a férfi biccentett neki. Aztán türelmesen megvárta, amíg Tacy és négy fős zenekara befejezte a műsor utolsó dalát. A dobos, a szaxofonos, a gitáros és a zongorista elhagyta a színpadot, de Tacy még néhány pillanatig ott maradt, hogy borravalót fogadjon el a férfiaktól, akik kétségtelenül rajongtak érte.
Amikor végre lelépett a szalon padlójára, a napszítta arcú férfi odalépett hozzá, és azt mondta:

– Nagyon szép énekhangja van!...


JÚL.
9.
2025

Érettség

Rohadtul neveletlen, züllött kölyök voltam. Nem szégyellem beismerni, tizenévesen csak sodródtam az árral, vagy inkább dagonyáztam a mocsokban, amit magamnak termeltem. A szakmunkásképzőbe nem a tudásvágy vitt, csak a tankötelezettség. Ott ültem, mert muszáj volt. A tanárok szeme se rebbent, ha nem voltam bent, örültek, ha nem zavartam az órát. A csajokat úgy váltogattam, mint más a zokniját. Sokszor nevüket sem tudtam, nem is érdekelt. Használtam őket, önzőn, érzéketlenül, ahogy az ösztöneim diktálták. Ma már szégyellem, de akkor... akkor csak élveztem, hogy bármit megtehetek, mert senki nem kér számon. A szakmunkás-bizonyítványt úgy kaptam meg, mintha csak megszántak volna. "Koptatta a...


Csaló tanárnő 10. rész - Új kezdet

Néhány zaklatott nap után a Grant háztartásban a tervem bejött. Peter és Carmen hosszan vitatkozott Carmen terhességéről, de végül Peter elfogadta a válást. Tony értetlenül állt a hír hallatán és nem akart egy terhes nővel egy házban maradni. Azt mondta az anyjának, hogy szereti, de nem akar elköltözni, így továbbra is majd Peterrel él a házban, mielőtt elköltözne az egyetemre. De meglátogatja Carment és az iskolában is beszélgethetnek.
Már beszéltem anyámnak a Grant háztartásban tapasztalható gondokról és megalapoztam Carmen kérését, hogy hozzám költözzön. A hír hallatán anyám visszajött egy napra és találkozott Carmennel. Nagyon aggódott és teljes szívvel beleegyezett abba, hogy Carmen...


Motorosrendőr

Tizennyolc lettem, és az ember ilyenkor számadást végez.
Legalábbis ezt mondta anyám, akit tizenkét évesen majdnem lelöktem az ötven köbcentis robogójáról, mert túl lassan indult el a zöldnél. A számadás nálam nem könnyes naplóírás. Inkább úgy képzelném el, mint amikor az ember beletúr a fiók legalsó részébe, és sorra előkerülnek azok a dolgok, amikről más inkább hallgatna. Én meg,... hát, vigyorgok közben.
Fiús viselkedésű lány voltam, – ezt az apám mondta így, amikor még nem volt ciki, ha egy rendőr a lányát azzal „dicsérte”, hogy olyan, mint egy kis szökevény zsaru. Már kilencévesen az ő férfibiciklijével jártam. Oldalasan tekertem, a váz alatt, mert a váza magasabb volt nálam. A...


Zsarolás

Zsarolás
Zsarolás
Zsarolás

JÚL.
8.
2025

Az élet hepehupás

Tíz éves voltam, amikor meghalt az anyám. Egyetlen éjszaka alatt lett belőle statisztika. Túladagolta magát. Sima hétköznap volt, én másnap suliba mentem volna. Ő meg már soha többé sehova. Sokáig azt hittem, csak elaludt a konyhában. Aztán jöttek a mentők, aztán jött az apám, és a végén már csak csend volt. Na meg a  el.
A temetés után nem volt sírás. Az apám úgy nevelt, mint egy fiút. Azt mondta, sírni gyengeség, a gyengeség meg veszélyes. Nem ölelt, nem babusgatott, de ott volt. Mindig ott volt. Fociedzésre vitt, beíratott karatézni. Később már nem is kísért, csak megkérdezte, hogy megint megvertem-e valakit.
Néha megkaptam, hogy túl kemény vagyok. De nem bántam. A világ nem...


Utolsó esély

em tudom, lehet-e az embernek hetvenkét évesen „utolsó esélye”, vagy csak a fejében hiszi azt, hogy van még egy. Én most úgy érzem, van. És mivel kevés időt szán már rám a jövő, hát nem is halogatom tovább, hogy megírjam ezt a történetet magamnak, vagy talán annak, aki egyszer még kíváncsi lesz rám.
Bandinak hívnak. Hivatalosan András vagyok, de még a közjegyző is így írja a levelében „Tisztelt Bandi bácsi! ” Már megszoktam. Egyébként özvegy vagyok. Tizennégy éve ment el az én Erzsóm, azóta én maradtam a mindig pörgő, örökmozgó, de lassan már magányban kopó vénember. Vénember? A fenét.


Ancsi

29 éves vagyok, és – épp egy eladási fázisban lévő, – 176 lakásos lakópark műszaki főfelügyelőjeként dolgozom. Ez most a legnagyobb projekt az övezetben, heti szinten készül drónfelvétel, belső PR, a polgármester is kilátogatott már egyszer egy sisakos fotóra.
Az, hogy idáig jutottam, sok mindennek köszönhető. Részben annak, hogy tudom, mit akarok, és nem félek megtenni, amit kell. Részben annak, hogy az apám építési vállalkozó. Nem NER-lovag, nem stróman, csak jókor van jó helyen, jókor nyal, és jókor juttat vissza a vállalási díjból. Születésem óta tudom, mit jelent a „nettó plusz áfa”, mit jelent a „szakipari csúszás”, és hogyan kell egy mosolyt visszacsomagolni egy megúszós statikus...


JÚL.
7.
2025

1945 3. rész

A csörömpölő ébresztőóra könyörtelen volt. Pontosan hajnali ötkor kitépett gyönyörű álmaimból.
Margrit követte a belső óráját, és már az ablak előtti komódon található kis mosdókagylóban mosakodott. A kis ablak előtt állt, hátulról megvilágította az éppen felkelő nap.
A fáradtságomat mintha elfújták volna. Az oldalamon feküdtem, és megigézve néztem, ahogy Margrit életet lehel a sziluettjébe.
Fejét hátrahajtotta, és a nedves törülközőt körkörös mozdulatokkal a nyakán át a nagy melleihez húzta. Úgy tűnt, teljesen elmerült a gondolataiban, ahogy szinte áhítatosan mosta meg a mellét, bár a masszírozás talán megfelelőbb kifejezés lenne rá.
Még mindig hátrahajtott fejjel...


80-as évek 53. rész - Finálé

Most ugrok egy nagyot az időben, ez már igencsak a 90-es évek. Jelentem a babaprojekt sikerült, ámbár az elsőbe én magam kis híján belepusztultam. Jutinak valami elképesztő szexuális étvágya lett a terhessége alatt, én pedig iparkodtam, iparkodtam... már azon gondolkoztam hogy be kell szereznem egy oxigénsátrat, de szerencsére elérkezett a 9. hónap, és egy jó fél napos vajúdás után megérkezett a trónörökös. Amikor meg a trónkövetelő jött, akkor szerencsére Jutit nem kapta el a gépszíj (annyira), és az érkezése is olyan volt hogy bevittem a kórházba reggel 6-kor 9-kor már hozták is a kistököst. Na ha ez így megy, a harmadik már postán fog jönni, szóval jöhetnek szépen sorba a többiek is, mint...