Hát milyen barát az ilyen?!

Tudod, van az a barátod. Még gimiből. Soha nem jöttél vele össze, pedig valószínűleg bejöttél neki. A kapcsolat máig megmaradt, felszínes messenger-üzenetek, lájkok egymás képein, évente 2-3 alkalommal egy-egy kávé valahol. Voltak női, de ez ritkán került szóba, és te se mesélt neki a pasiügyeidről. Egyszerűen ez a barátság nem erről szólt. És ma is barátilag, békésen és kényelmes körülmények között kávéztok. És biztonságban érzed magad vele, és nem mered szóba hozni, hogy amúgy hetek óta kötözős szexes történetekről fantáziálsz... hiszen mit szólna. A filmet semered szóba hozni neki, ami ilyen mély nyomokat hagyott benned, hiszen nem ilyennek ismered.
És a kávézás után puszival és öleléssel búcsuztok, elkíséritek egymást a vonathoz, és ő elmegy, és te leülsz... és... és mi van veled?! Nem tudod mi történt, de hirtelen olyan álmos leszel... le kell ülnöd... és lassan... lassan elalszol.
Aztán...
Aztán felébredsz. De nem látsz semmit. Szoros kámzsa van a fejeden, az orrod lóg ki belőle. A szád nyitva és kipeckelve. Nagyokat nyelsz, a nyelveddel az ajkaidat akarod megnedvesíteni, ekkor érzed, hogy egy gyürűszerű pecek feszíti ki a szád, a nyelved böven kifér rajta. Hanyatt fekszel. Kifeszítve egy ágyra vagy matracra, a csuklódon, bokádon feszül a zsinór, széttárt karokal és szétnyitott lábakkal. Meleg van, alig mozog a levegö. Érzed hogy teljesen meztelen vagy. Ettöl megborzongsz, pedig meleg van.
Probálsz beszélni, kiabálni, de csak "GHÁÁ" szerü köhögő hörgés és nyögés sikerül. Probát teszel a zsinórokkal de fogva vagy teljesen. Minimális mértékben a testedet tudod csavargatni, mozgatni, de a lábaidat összezárni vagy a kezeiddel bármit elérni lehetetlen.
Zihálva probálsz megnyugodni, és ahogy elcsendesedsz, meghallod, hogy nem egyedül vagy.
Ijesztően süket csönd vesz körül, mintha egy hangszigetelt szobában lennél, igy bizonytalanul meghallod, hogy rajtad kivül még van itt valaki...
Az a valaki nem szól. Csak a lélegzet vételét hallod. Szinte érzed ahogy néz, ahogy a meztelen testeden legelteti a szemét. Érzed magadban a növekvő pánikot, a helyzet elképesztően ijesztő. Annyit tudsz kipréselni magadból hogy "Ghwaa aaahhaaaaww ghaa!! "
Kezd hatalmába keriteni a pánik, mert a másik nem reagál semmit. "Ghi agha?! " Kérdezed, hogy ki maga. "Ehheggeh eeeehhh, ghééheee! " Kérleled, hogy engedjen el...
Majd elhallgatsz és szinte a lélegzeted is visszatartod, mert a másik megmozdul. Sikítva rándulsz össze, ahogy az ujjai végigsimítanak a combodon. Majd a pocakodon. Aztán a csuklódra kötözött hurkon, és indul felfelé az az ujj a karodon, a felkarod belső oldalán, hónaljadon... és végül a melled szélénél áll meg. Az érintés nem erőszakos. Inkább ijesztően személytelen. Nem látod hogy a másik kéjsóváran néz vagy csak a kiszolgáltatottságodat élvezi, esetleg azt sem, hanem más tervei vannak. És ez még nagyobb pánikba hajszol: most már reménykedsz hogy csak szexről van szó...
Egyfelől mérhetetlen megkönnyebbülés, amikor finoman megharapja az alsó ajkad.
Másfelől mérhetetlen rémület és döbbenet, amikor az illatáról felismered... akit nem olyan régen boldogan öleltél meg a bucsúzáskor...
A felismerés hatására elemi erejű haragot és felháborodást érzel, őrjöngve sikítozol és rángatod a köteleket. A férfi még most sem szól. Rámarkol két kézzel a két melledre, és rázni kezdi őket. A haragod tovább fokozódik, mert a tested hirtelen nagyon izgatónak találja ezt. Próbálsz kiabálni hogy mit akar tőled, pedig a női öszönöd pontosan tudja, hogy mit akar tőled...
Érzed ahogy az ágy vagy matrac alakja megválozik: valószínűleg ráült vagy ráfeküdt ő is. A két keze most a derekad két oldalán simít végig, csiklandós... de érzéki. Nem akarod megadni neki az örömöt, hogy lásson összerándulni, ezért megfeszülsz és a lélegzeted is visszatartod. Így hallod, hogy magában röhög, hang nélkül. Remekül szórakozik rajtad és a helyzeteden. Majd szinte óvatosan fog rá az egyik melledre, és nagyon közelről suttog a füledbe. Az orrodat ismét elborítja az illata. Meg tudnád fojtani...
– Ne játszd meg magad kislány... tudom hogy szexet akarsz... – közelről és nagyon halkan suttog, a hangja alapján nem is ismerted volna fel.
Ismét az ajkadba harap, óvaosan. Mit nem adnál érte, ha visszaharaphatnád... kiharapnál az arcából egy darabot, az tuti. De a szájpecek miatt ez lehetetlen. Próbálod megfejelni, de ez bekötött szemmel és lekötözve korántsem egyszerű. Nem is találod el, amikor próbálkozol. Fejed puhán zuttyan vissza a matracra.
Tovább suttog, miközben a másik melledet tapogatja:
– Mikor voltál utoljára... rendesen kinyalva...?!
A kérdése megdöbbentett, hirtelen azt se tudod, mire gondolj. Még hogy mikor nyaltak ki utoljára... Egyszerre érzel haragot a kiszolgáltatottságod miatt, ugyanakkor a testednek döbbenetesen izgató a gondolat, hogy a férfi vissza fog élni a helyzetével. Hirtelen megérted a nőstény sáskát: igen, elégítsen csak ki, és aztán letéped a fejét.
Csak valami haragos nyögésféle telik tőled válaszképpen, és a köteleknek feszülés. A férfi fojtottan röhög és hátrébb húzódik. Majd megérzed a kezeit: a belső cmbodon és a Vénusz-dombon. Minden négyzetcentit felfedeznek az ujjai, a mohó tapogatása. Aztán megérzed a szuszogását is, odalent. Remegsz a haragtól, ahogy elképzeled, amint táguló orrcimpákkal szívja be az illatod. Aztán megérzed őt is. Óvatos puszit ad a puncidra, mint aki nem siet sehova. Aztán egy újat, és még egyet. Majd hirtelen nekiugrik és telibe lesmárolja. Olyan erővel rándulsz össze, hogy félő, a zsineg lehorzsolja a bőröd a csuklóidon és a bokáidon. A saját nyáladtól köhögsz, ahogy önkéntelenül is hörögni és nyögni kezdesz.
Profi munkát végez, pont olyan ütemben ér hozzád a nyelve, hogy a kéj a lehető legőrjitőbb legyen. Az egész tested ívbe feszül, ahogy az izmos és virgonc nyelv behatol a kisajkaid közé, csak hogy rögtön utána ismét a csiklód vegye célba. És amikor azt hiszed, nem tudja fokozni, beveti az ujjait is. Nem hatol beléd mélyre, de pont annyira izgat, hogy már dobáld magad.
El fogsz élvezni. Őrületesen nagyot fogsz élvezni...
És igen. A tudatos éned tiltakozása és haragja mit sem ér, a tested cserben hagy és árulóvá válik: őrületesen nagyot élvezel, remegve, megfeszülő izmokkal, szorosan lehunyt szemmel hörögve. Életed talán legjobb nyalása volt, ráadásul kiéhezett állapotodban kapott el. Zihálva fekszel, elernyedt izmokkal, még mindig remegve. De nem enged pihenni.
Megmarkolja a tarkódat, megemeli a fejedet, és ő is szinte hörög, ahogy a füledbe suttog:
– Látom kislány élvezted... a kis pinádra rá is fért már, mi?!
Az arcát a nyakadba dörzsöli.
– Már csak az a kérdés, hogy én mit kapok cserébe...
Rosszat sejtesz és a félelmed be is igazolódik. A szájpecek nem véletlenül gyűrű alakú. Nem csak a nyelved fér ki rajta. Hanem más is... befelé. Elképesztően kényelmetlen, hogy semmit sem tehetsz, a farka nagyon mélyre hatol be, öklendezni és köhögni kezdesz tőle. De semmit sem tehetsz. Az előbb profi volt és nagyvonalú, remek orgazmust hozott neked össze. Most a szöges ellentéte: önző bunkó módon kúrja meg a szádat. Fuldokolsz és vergődsz, de a megalázottság még jobban fáj. Az egyetlen szerencse hogy hamar elmegy... benned.
Majd ismét a csönd. Hallod, ahogy felhúzza a cipzárját. Üresen és megtörve heversz, már sem kedved, sem erőd nincs a köteleknek feszülni. Kicsit fázni kezdesz. Majd mintha zuhannál, olyan álmos leszel... és elalszol. Már késő este van, amikor a pályaudvaron a padon felébredsz. Nem ott, ahol elaludtál. A saját ruháidban vagy. A szádban mentolos szájviz íze.
Egyszerre éred magad kielégültnek és elárultnak. A kijelzőre pillantasz: öt perc múlva indul a buszod haza.