Hírek

SZEPT.
23.
2025

A helyes megálló

A vonaton ülök, kinézek az ablakon, de valójában inkább a szemben ülő srácot figyelem. Magas, sportos, rövid szakáll, fekete póló – minden mozdulatában van valami magabiztos. Egy pillanatra elkapja a tekintetem, elmosolyodik.
– Hosszú út lesz? – kérdezi halkan.
– Attól függ... – felelem. – Addig tart, ameddig jó.
Érdeklődve néz rám.
– És nálad mi számít jónak? – kérdez vissza, miközben végigmér.
– Ha izgalmas a társaság – mondom, szándékosan kétértelműen.
Közelebb hajol, a szeme sarkában játékos fény villan.
– Akkor lehet, hogy szerencséd van.
A lábunk a szűk helyen összeér. Nem mozdul el, sőt, enyhén visszanyomja. Érzem, hogy direkt játszik.
–...


SZEPT.
22.
2025

Érett özvegyek 1. rész

1963.
A hidegháború csúcspontja volt. Miután elvégeztem a posztgraduális kurzusokat az Állami Egyetemen ideiglenes állást ajánlottak a kormány egyik laboratóriumában Észak-Ohióban. Kibéreltem egy szobát egy csendes környéken körülbelül tíz mérföldre a laboratóriumtól és beköltöztem.
Augusztus végén egy napon észrevettem, hogy az 1958-as Chevy Impala-m komoly javítást igényel beleértve az átépített sebességváltót is. Egy garázsban hagytam, hogy egy hét alatt megjavítsák. Kiderült, hogy a lakásomtól nem messze reggel 7 órakor induló busszal tudok dolgozni járni.
Az első napon, amikor a buszon utaztam, egy kellemes arcú, hullámos barna hajú, vastag ajkú hölgy mellé ültem....


Lenke tanít

A körúti lakásba belépve először a festékszag csapta meg az orrom. A falakon félig kész vásznak, a parkettán napfoltok.
– No, hát itt van végre a kis úrfi, vagy kisöcsi – mondta Lenke, karját festékes kendőbe törölve. – Ide csak papucsban, hallja? A parketta érzékenyebb, mint a nagymama idegei voltak, tán még emlékszik.
– Igenis... nénikém – feleltem, s gyorsan lerúgtam a cipőmet.
– Ne nénikézz engem, Miklós – legyintett. – Mondja szépen... Lenke. Így hívnak.
– De... hát maga mégiscsak A nagynéném, apám nővére egy hölgy.
– Egy hölgy, ez jó... aki nem férjhez ment, hanem festőállványhoz. Sokkal hűségesebb társ. Na, üljön csak le, meséljen, hogy érzi magát a Körúton....


SZEPT.
19.
2025

Nyárvégi éjszaka

A város peremén, a folyóparton lassan sötétedett. A nap vörös fényben izzott a horizonton, a víz tükrén aranyló hullámok csillogtak. Anna egyedül sétált, hosszú, vékony ruhája könnyedén libbent a langyos esti szélben. Úgy érezte, mintha a nyár utolsó estéje valami különlegeset tartogatna. Nem tudta, mi az, de a szívében izgalom vibrált.
Nem sokkal később megjelent Dávid, akit már régóta ismert a suliból, de sosem beszéltek igazán sokat. Ma azonban más volt a hangulat. Dávid mosollyal az arcán köszöntötte őt:
– Szia, nem gondoltam volna, hogy itt találkozunk.
Anna visszamosolygott:
– Én sem. Szeretem ide hozni a gondolataimat... nyugodt hely.
Elindultak együtt a...


Mallorca 5. rész

Judit ébredt először. Ránézett az órára, már háromnegyed nyolc volt. Felrázta Évát.

– Gyerünk, igyekezzünk! Mindjárt reggeli, és el kell búcsúznunk a srácoktól.

Éva nagy nehezen felült, szemei még félig csukva voltak.

– Olyan dög fáradt vagyok, legszívesebben még aludnék.
– Szó se lehet róla. Itt vagyunk négy napja, és még nem voltunk a tengernél, holnap délután meg megyünk már haza. Ezeknek a fiúknak be kell bizonyítanunk, bírjuk a gyűrődést, egy tegnap esti orgia nem készít ki bennünket, nyomás a fürdőbe, és menjünk reggelizni, búcsúzkodni.

Kimentek, Juditnak úgy kellett a víz alá lökni Évát, majd ráengedte a hideg vizet, amire kiugrott a zuhany...


SZEPT.
18.
2025

Szolgálunk 1. rész

Apám rendőr volt, nekem meg esélyem sem volt más pályát választani. Kicsi korom óta hallgattam a sztorijait, láttam a szemében, hogy a szolgálat nem munka, hanem életforma. Így kerültem rendészeti szakközépbe. Nem volt meglepetés senkinek. Általánosban még kézilabdáztam, aztán a rendészetin már önvédelmet tanultunk. Nekem ez kevés volt. Beiratkoztam boxra, aztán egyszer csak ott találtam magam egy amatőr ketrecben. Tizenhét voltam, a szart is kiverték belőlem. Szó szerint. De nem törtem össze. Inkább összeszedtem magam. Megdupláztam az akaratomat. Onnantól kezdve nem csak edzettem, hanem küzdöttem magamért, a magam védelméért.
Őrmesterként végeztem. Nagy dicsőség? Nem. Csak egy rang,...


Mira kalandjai - Lépcsőházi botlás

Sziasztok Mira vagyok és szeretném megosztani veletek az egyik kalandomat, ami nem olyan régen esett meg velem.
Már kb. 4 hónapja járok a barátommal, nem mondanám, hogy szerelmes vagyok inkább csak jól esik a törődés ugyanis sokat voltam egyedül az utóbbi években szingliként.
Nem vagyok egy bulizós típus és azt sem mondanám, hogy gyakran váltogatom a partnereimet, de már hiányzott nekem, hogy esténként oda tudjak bújni valakihez na és persze akivel rendszeresen sexelhetek és nem csak egy alkalmi partner és dugás vagyok valaki számára. Itt a nyár és élvezni kell az életet és kihasználni a lehetőségeket és minden pillanatot, hogy jól érezzük magunkat.
Párom Zoli sokáig ostromolt,...