A szerelő 3. rész

Nem tudom meddig aludtam a délutáni menet után, de a végére csak annyi erőm maradt, hogy hasra terüljek az ágyon és már ki is kapcsolt minden. Amikor felébredtem már sötétedett kint, Tibi nem volt a szobában, egyedül feküdtem az ágyon. Ekkora dugás után biztosan elszívott pár cigit az udvaron, mindenesetre úgy tűnt, nincs a házban.
Nagy baj nem lehet, majd előkerül, csak nem hagy itt egy idegent a házában sokáig. Ittam a teából, még ott volt a pohár a kisasztalon, majd elmentem pisilni. Közben szétnéztem, tényleg nem volt a házban Tibi, a szoba pedig ahol a ruhám hagytam még most is zárva volt. Ha sokáig nem kerül elő, az sem nagy gond, nincs semmi dolgom, legfeljebb megdug még egyszer, de akkor itt is alszok, ha megengedi. A másik eshetőség, ami eszembe jutott, hogy nem dug már meg, de szopnom kell majd, amíg csak akarja. Bármelyik is lesz, kibírom. Így visszamentem a szobába, lefeküdtem az ágyra és bekapcsoltam a tévét.
Hihetetlen, de nem nagyon lett foltos az ágy (vagy csak már megszáradt), minden esetre nem nagyon volt nyoma a fehér lepedőn a délutáni menetnek.
Miközben feküdtem az ágyon a kedvenc fekete combfixemben és a fekete miniruciban, amiben legtöbbször a pasikkal szexelek, megnéztem az ujjammal, hogy milyen állapotban van a fenekem, de szerencsére már nem volt érzékeny és nem is fájt. Ebből is gondoltam, hogy 1-2 órát biztosan aludtam, bár az furcsa volt, hogy egyáltalán nem éreztem a fenekemben, hogy Tibi spermája ki akarna folyni. Mint ha nem is élvezett volna belém, pedig nagyon is. Az a megnyugtató üresség érzés volt a fenekemben és a hasamban is, amitől teljesen nyugodt leszek, amikor randira készülök valakivel és meg akarom dugatni magam.
Mintha éreztem volna, hogy hamarosan visszajön Tibi, oldalra feküdtem, hogy ha hirtelen bejön a szobába, akkor egyből a fenekem láthassa. Nagyon szeretem, ha azt látom egy pasin, hogy tetszik neki a fenekem, vagy megdicséri, így ennek az önbizalomnövelésnek most is megadtam az esélyt. Bár egyáltalán nem egy bókokat dobálgató pasinak tűnt, inkább kicsit mogorva, magának való, öregedő és lekezelő embernek. Ez az a típus, akik általában ki nem állhatják a buzikat.
Szerintem amúgy ő sem, de az idő elszaladt felette, és már nem nagyon válogathat.