Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
Aznap anyósom hátfájásra panaszkodott, mire én felajánlottam neki, hogy megmasszírozom. Mondtam neki, menjünk be a szobába, doljön le az ágyra és meglátja jót fog tenni. Persze ruhán keresztül nem lehet masszírozni, ezért feltoltam a hátán a pulcsiját, a nadrágját pedig picil lehúztam a derekáról. Így kezdodött az egész. Soha nem gondoltam rá addig úgy mint nore, mert o sohasem csípte ki magát, általában otthon volt, fozött, mosott, az ilyesmihez meg ugye nem kell se smink, se manikur. A haját sem festette, mely már eléggé oszült...
Májusi nap volt. A buszpályaudvaron álltam. Mellettem az utazótáska, benne az egész életem, vagy csak a fele, fogalmam sincs mi van benne, csak gyorsan bedobáltam, ami a kezembe akadt. Összevesztem anyuval és akkor jött el az a pillanat, amikor úgy érzetem, hogy nem bírok tovább maradni a városba. Elegem volt. A családból, az emberekből, az állítólagos barátaimból, az egész városból. Már régóta gondolkoztam azon, hogy el kéne menni, de valahogy sohasem volt elég bátorságom hozzá. Hát azon a reggelen végleg betelt a pohár. Nem volt miért maradnom. Elindultam. És hogy hova?
Volt egy nagyon jó barátom, egy férfi. Illetve az túlzás, hogy barát, hiszen még sosem találkoztunk, csak e-mail-en keresztül tartottuk a kapcsolatot...
... Az út egész kellemesen telt. Annak ellenére, hogy mindannyian kicsit féltek tőle, hiszen csaknem fél Európát át kellett szelniük ahhoz, hogy céljukat elérjék. Klimatológusok mindannyian és hosszú évek, annyi megírt de elutasított kérvény után végre úton vannak Európa legviharosabb részének kellős közepén lévő megfigyelőállomásra, ahol egy hétig a rendelkezésükre áll az összes berendezés, műszer, számítógép... hogy kedvükre végezhessék méréseiket, megfigyeléseiket...
(A történetbeli hely és idő fiktív, szabadon hivatkozva különböző korok alkotásaira, stílusaira, személyeire. Bármely párhuzam valódi személyekkel, eseményekkel pusztán a képzelet műve.)
A kúria halljában még mindig ott lógott egy festmény, ami két ideál szépségű ifjat ábrázolt. Az egyik szőkén, a másik gesztenyebarna fürtökkel, gazdagon díszített ruhában áll, a kelmét antikosan átvetve felsőtestükön, arcuk oly átszellemült, az ember azt hinné, hogy félistenek, vagy antik héroszok pózoltak a festő előtt, holott annak ecsetjét, mikor újra és újra a vásznat érintette sokkal inkább a félelme vezette, nehogy hasonlót alkosson ahhoz, mint amilyennek modellje találtatott...
Budapest könyörtelenül közeledett felénk. Egyre szürkébb lett az ég, és nagyobb a forgalom. Késztetést éreztem, hogy szoljak Zsoltnak, hogy álljunk meg még valahol.
Zsolt rám nézett, és mosolyogva mondta:
- Időre kell menjek, nem fér bele még egy menet.
- Te gondolatolvasó vagy? kérdeztem csodálkozva.
- Minden esetre, a Te fejedbe belelátok.
Ráfordultunk a Margit hídra vezető útra, Zsolt ügyesen manőverezett. Aztán megláttam a Dunát. Imádtam ezt a képet. A városban, szinte csak ez tetszett. A hegyek, és a hidak. Aztán átvergődtünk a belvároson, majd megálltunk egy újépítésű ház előtt...
Telefoncsörgésre ébredtek. Félvakon tapogatóztak, végül Chrissie kezébe akadt a mobil.
- Halló? Szia anya. Tessék? Aha, most keltünk. - Hirtelen felült. - Ez biztos?
Erre már David is megmozdult, karjára támaszkodva nézte a lányt.
- Nem, minden OK, de mi van a kocsival? - Hosszú hallgatás. - Aha, jó. Dehogyis! Oké, adom! Téged keres - nyújtotta a fiú felé a telefont.
- Khm, szia Ann!
- Szia drágám, minden rendben?
- Persze, nemrég ébredtünk fel. Mikor jössz?
- Az a helyzet, hogy tönkrement a vízpumpa a kocsiban, úgyhogy ma nem érek oda. Holnap tudok értetek menni, sajnálom. Remélem azért jól érzitek magatokat...
Ez a történet még gyerekkoromban esett meg velem, lehettem vagy 7-8 éves.
Már szinte minden este játszottam fütyimmel, mert ha sokáig húzogattam, akkor a végén nagyon jó érzés volt. Még nem tudtam hogy ez az önkielégítés, de nekem tetszett. A nőkről még nem is fantáziáltam, hogy velük milyen lenne a szex, de arra már gondoltam, hogy milyen lenne, ha más játszana a fütyimmel. Egyszer láttam egy újságban (ma már tudom pornóújság volt) ahol a férfi és a nő közösen játszott, de nekik szőrös volt a lábuk között. De ezzel akkoriban nem foglalkoztam.
Emeletes házban laktunk, a szomszédban lakott egy család, akinek a lánya már elmúlt 20 éves, tehát nagylány volt...
Elköltöztem Ágitól. Nagyon sokáig voltunk együtt tényleg jóban - rosszban kitartottunk egymás mellett, de vége lett az egyetemnek, és az útjaink szépen lassan elváltak. Neki is volt új élete nekem is lett, kaptam egy állást az egyik biztosítónál, mint HR asszisztens, és sok új barátom lett. Ági pedig stewardess lett, és ő is sok új emberrel ismerkedett össze. Az egyetem utáni első évben talán egy kétszer találkoztunk hetente, bár én még mindig nála voltam. Ilyenkor szenvedélyesek voltunk, de a hét többi részét távol töltöttük egymástól. A vágy megmaradt a szerelem elmúlt szép lassan...
- 1 -
A kis elsősök április elején néhány szülővel, akik a gyermekek feletti őrködésben segédkeztek, meglátogatták a Vadasparkot Budán. Nem vettek igénybe különbuszt, hanem a BKV járműveivel utaztak ki Budakeszire.
Zsófi Katinkát kísérte el, míg Zsolt a fia miatt tartott az osztállyal. Már meg sem lepődtek azon, hogy a két gyerek folyvást egymás társaságát keresi.
Zsófi a vállára akasztott egy kirándulótáskát, abban vitte magával a szükséges élelmet, ruhát meg egyéb holmit, Zsolt egy hátizsákba pakolta be mindezeket a fia részére...
Feleségemmel kettesben mentünk nyaralni egy hétre tavaly nyáron. Gondoltuk a tengerparton sikerül egy kicsit kipihenni az éves fáradalmakat, és sikerül talán egy kis változatosságot csempészni a megszokott dolgok mellé.
Lassan tizenöt éve vagyunk együtt. Egymáshoz szoktunk, ismerjük a másikat, tudjuk már, hogy mire van szüksége a másiknak. Mivel a feleségem nagyon jó nő és az ágyban is kiváló így nem nagyon kacsingatok más felé. Persze megnézem a gusztusos csajokat, és ki is szoktuk elemezni vele, de úgy veszem észre, hogy Ő nem nagyon szeretne engem mással megosztani. Nálam ez fordítva működik, én bíztatom néha, hogy vonjunk be harmadikat a szexbe, hogy Neki még jobb lehessen...
A másnapi ébredésem nagyon nehéz volt, sokáig azt sem tudtam, hogy hol vagyok, mire észrevettem, hogy még mindig az arcomon van a húgom bugyija, addig eltelt vagy két perc.
Aztán halk kopogást hallottam az ajtón, a bugyit gyorsan lekaptam a fejemről, és a takaróm alá rejtettem, de már nyílt is az ajtó, anyám jött be:
- Jó reggelt kisfiam, jól aludtál?
- Mi az hogy, gyönyörű éjszaka volt, persze nem csak az alvás része!
- Ej hát, fejezd ezt be, nem kell mindig ezzel foglalkozni, történt ami történt, felejtsük el!
- Szó sem lehet róla, amíg fel áll a farkam, mindig eszembe fog jutni, talán még azután is...
Kinyílt a templom ajtaja, és a kinn álló tömeg felujjongott. A fiatal pár kilépett az épületből, szembeszállva a rájuk hulló rózsaszirom-áradattal, és elindult a fekete autó felé, amely már fél órája várt rájuk.
Igen szépek voltak így együtt. A menyasszony rövidke, fehér ruhában vonult végig az úton, maga után húzva négy méteres fátylát. A vőlegény pedig egyenes tartással, méltóságtelesen lépkedett fiatal arája mellett, néha be-bepillantva a mély dekoltázs rejtekébe, amely alig takarta Hajni két gyönyörű keblét. Már nagyon türelmetlen volt. A feszülő érzés a nadrágjában mindinkább fokozódott, amikor újdonsült felesége formás lábaira és fenekére esett a tekintete...
A sztori nem rég történt velem, bár az egész ha jobban bele gondolok már évekkel ezelőtt kezdődött.
27 éves vagyok, és a partnerem ebben az élményben húgom korábbi barátnője aki 19 éves. Edina pár éve nagyon jóban volt húgommal, nálunk is járt elég sokszor, csini 14 - 15 éves kislány volt akkoriban. Nem mondom, hogy nem fordult meg soha a fejemben, de hát a kora nem volt épp tökéletes. Már akkoriban meg volt neki a számom, sms - eket írt csörgetett ahogy szokás, de nem nagyon foglalkoztam vele. Tetszett az érdeklődése persze, de még tényleg kislány volt. Persze Ő azóta szépen cseperedett, csak az én látókörömből kikerült. Néhány hónappal ezelőttig...
A kötél egy kicsit a csuklómba vágott, ahogy a Vezető megrántotta. Nem volt kellemetlen, csak az irányváltást jelezte, ahogy befordultunk valami folyosó-félén. Hogy milyen lehetett az a hely pontosan, nem tudtam, hiszen be volt kötve a szemem, csak azt éreztem, hogy kissé hűvös fuvallat csap meg, és cipőm sarka kopogott a padlón. Könnyen lépkedtem, amerre a kötél húzott, a talaj sima volt. Többször befordultunk, aztán megálltunk, és vártunk. Körülöttem léptek zaja hallatszott, puhák és kopogósak, de mi csak vártunk. Nyilván egy lift volt, ahova értünk, mert surranó ajtónyílást hallottam, aztán a Vezető továbbhúzott egy-két lépést, majd ismét megálltunk. Éreztem, hogy lefelé indulunk. "Mintha a pokolba szállnánk alá" - gondoltam...
Szia Édes!
Gondoltam írok neked levékét.
Reggel, amikor felhívtál majdnem elakadt a lélegzetem. Nagyon örültem, de neki, de egyben meg is voltam döbbenve. A gyomrom pici gombóccá formálódott, kellemes bizsergés futott végig a testemen, repkedni tudtam volna örömömbe. Kíváncsi lennék, hogy reggel hogy jutottam eszedbe, miért hívtál fel?!
Eredetileg, csütörtök este elhatároztam, hogy nem foglak hívni, nem zaklatlak esetleg írok levelet, úgyis te is el... és majd szombaton találkozunk a "cseten" és majd beszélgetünk. De amikor felhívtál....! Ráadásul 10 órától megbeszélésem volt és a cég apraja - nagyja részt vett rajta...
Bettina hazafelé elhívta Balázst, de semmi lényegeset nem mondott neki a délután történtekről csak annyit, hogy beszélgettek és a következő találkozásnál elmeséli miről volt szó. Teljesen nyugodt volt, mikor hazaért. Édesapja éppen lefektette édesanyját, aki betegsége miatt jobboldali végtagjait nehezen tudta mozgatni. Járni bár nehezen , de tudott. Balkézzel sok mindent megtanult. Bettina nézte a két idős embert és arra gondolt, mi lesz, ha egyedül marad. Balázst nagyon szereti. Még senkit nem szeretett ennyire, de eddig a házasságról szó sem lehetett. Itt nem tudnának együtt élni az öregekkel a kicsi lakás miatt. A kisebbik szobába ő lakott az anyjával...
