A+ A-

Két állomás között

Rekordokat döntött a hőség. A Nagytemplomtól az állomás felé vezető út mindkét oldaláról hiányzott az árnyék. Ahogy - helyemben - Kukorica Jancsit sem érdekelte volna a rendkívüli meleg, tekintetem egy bizonyos pontra tapadt, és önkéntelenül felvettem eme pont haladási sebességét.
Garázsom ritkán látogatott szegletében, egy használatból kivont fogason lógó, szívemnek kedves, de kidobásra megérett, ócska farmeron van annyi lyuk és szakadás, mint a járdán előttem lépdelő lány nadrágján. Ez igen szép teljesítmény, ha összehasonlításképpen figyelembe vesszük, hogy az a régebben fűnyíráshoz használt farmer hosszúszárú - bár ez nem félreérthetetlen állapot ma már -, a debreceni főutcán billegő nadrág pedig - ugyanannyi szakadás birtokában - csak egy falatnyi.
A hamvasan kikandikáló popsit alig takarta valami!
A rövidke útszakaszon megszűnt körülöttem a világ, alig hallottam meg férfitársaim száján, a látvány révén kicsúszott, elragadtatott hangeffektjeit... Nem is láttam az utca jobb oldalán közlekedőből mást, csak amit mutatni akart a világnak, s amit a világ elégedetten szemlélt, így déltájban.
Teljesen véletlenül vettem észre azt a táblát, ami egy étterem menükínálatát "sólet füstölt-főtt tarjával" hirdette. Búcsúpillantás a jótékonyan mosolygó nadrágból kikandikáló, igéző női testrészre...
A sólet is rekordot döntött, mindjárt kettőt is: ennyire finomat és ilyen nevetségesen kis adagot eddig nem ettem még! Az üde popsi is rekord lehet... de hol járhat már azóta!
A vonat befutott, mikor pontosan felbukkantam az aluljáróból. Az étkezőkocsit éppen égett zsír tömény füstje töltötte meg gondosan, a legkisebb szegletbe is befurakodva. Erre tekintettel, s mivel nem volt jéghideg az alkoholmentes sör, a kedélyes pincér jelentős árengedményt ajánlott.
A büfévagonon túl, az IC első osztályon kellemes, hűvös levegő csapott meg, mégegy indokául annak, hogy szeretek vonatozni. Elég ritkán van részem benne, ezért minden percét élvezem.
Nézegettem a számozást: egyik oldalon páros ülések, másikon egyesek... Nem sok jelentősége lehet a helyválasztásnak, ha egyedül utazom az egész kocsiban. Dehogyisnem!
Középtájon felemelkedett egy lány, ráncigálta a függönyt, és megláttam... a popsit! Továbbra is ártatlanul kikandikálva az apró, többalyukmintaszövet nadrágból. Már nem is maradt eldöntendő kérdés, hová üljek: ahonnan folyamatosan láthatom. Méltánytalan módon, állandóan nem biztosította számomra a vizuális élményt, de egyre-másra újra megpillanthattam: csomagot vett le, aztán visszatette, a függönyt húzkodta, a konnektorba bedugta mobilja töltőjét... és ezekhez mindig újra felállt. A szünetekben az arcát lestem és a pólója feliratát tanulmányoztam, lehetőleg minél kevesebb feltűnést keltve.
Odaléptem, és segítettem a függönyt a kívánt helyzetbe állítani - mosolyogva megköszönte. Később leesett a napszemüvegje, amit egy ugrás alkalmazásával előre kaparintottam meg, s ez annyira meglepte, hogy utána többször rám mosolygott.
Most mi legyen tovább?
Ha kinéztem a suhanó tájra, mindenütt csendes, szexuális együttlét céljára kiválóan alkalmas helyeket láttam: itt a tisztáson a fűben, amott fához támaszkodva... csupa kínálkozó lehetőség! Fülledt melegben a gondolatok is hasonlóak. Ha meg a vonat belső terében igyekeztem közömbös tekintettel tanulmányozni a fejtámlákra húzott, fehérségénél jóval gyűröttebb védőhuzatokat, egyből az jutott eszembe: itt kapaszkodnék meg, ha...
Valamit tenni kellene, már Hajdúszoboszló, és ebben a kocsiban továbbra is csak ketten - külön-külön - élvezzük a vonatozást!
Bíztam benne, hogy végre csak leejt újra valamit, felveszem, és már nem ülök vissza a helyemre, hanem rohamtempóban megmagyarázom neki, mennyire felkeltette az érdeklődésemet valami... amin ül... Nem is tudtam másra gondolni! Mi van itt? Mit tett velem egy bársonyos popsi? Nem ismertem magamra... Fordítva működöm általában: egy gyönyörű szem, szép arc kíváncsivá tesz, mi is lehet a bugyijában.
Arca is nagyon kedves, még magán hordozza a gyermeki ártatlanság finom vonásait, de már jól látszik a kibontakozó, szép nő. A póló feliratán még nem értem végig, legalább 8 betűből állt, ehelyett a két cicit fürkésztem lelkesen.
Cserbenhagyott a leleményességem. Máskor nem okozott gondot megszólítani valakit... Mit veszíthetek? Talán nagyon biztosra szerettem volna jutni, kockázat nélkül. Mert ha simán lepattintja próbálkozásomat - amit még megtervezni sem sikerült -, akkor önérzetem nem engedné, hogy tovább bámuljam minden fedett és fedetlen részét, önként átkényszerülnék egy másik ülésre, vagy talán még másik kocsiba is. Attól meg eredendően idegenkedtem, hogy kudarc esetén - sok savanyúszőlőt kóstoló férfitársamhoz hasonlóan - játsszam a sértődöttet, és azt gondoljam magamban, hogy semmi joga nem volt engem elutasítani, amikor én csak... Tényleg! Mit is szeretnék? Erre a legegyszerűbb válaszolni..
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.95 pont (44 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2013. 12. 2. hétfő 05:38
Nem rossz.
#3 papi 2013. 05. 30. csütörtök 05:09
Nekem nagyon tetszik.
#2 tiborg 2011. 04. 22. péntek 05:49
Szepen megirt, kozepiskolas dolgozat.Szofuzes 7/10, helyesiras 9/10, erotika 2/10
#1 Törté-Net 2011. 04. 22. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?