Édes hármas 2. rész

Teltek a napok, a hetek. Nem volt olyan nap, hogy valamelyik fiúval ne játszadoztam volna testiséget. A csúcs mindig az volt, mikor hárman lehettünk. A majorság elhagyatott épületei, az istállók, a fészerek – mind a mi birodalmunk lett.
Zolival a suliban már nyíltan vállaltuk, hogy egy pár vagyunk. Összebújtunk a folyosón, egymás mellett ültünk az ebédlőben, néha megfogtam a kezét, ő meg a hajamat simogatta. Az osztálytársak csak annyit láttak: két majorsági különc összejött. Ettől kevésbé voltunk furák. A lányok irigykedve nézték, milyen figyelmes velem Zoli. A fiúk meg csak legyintettek – „azt a szerencsés görcsöt”.
Hogy a kép másik fele Tibi? Hogy a hármas a valódi? Azt a külvilág nem is sejtette. Az titokban maradt. A fészerben, a takarmánytárolóban, az erdőben a farakásnak támaszkodva, vagy a négy fal között. A mi titkunk. A mi hármas buborékunk.
Tibi egyre merészebb lett. Zoli meg figyelte és tanulta. Minden mozdulatot, minden technikát, minden apró jelet, amitől én felsóhajtottam, vagy megremegett a lábam. Tibi volt a tanár, Zoli a diák. Én meg a vizsgaanyag.
Két hét telt el az első hármas hétvége után. Két hét, amiben minden nap történt valami. Aztán jött az a bizonyos délután a szobámban.
Tibi szája, feje nem állt meg a melleimnél. Addig-addig csókolta, nyalta, harapdálta a bimbóimat, amíg azok teljesen meg nem keményedtek, aztán tovább haladt lefelé.
A hasamon, a köldököm körül körözött a nyelve. Aztán haladt lejjebb, a már formára igazított, megkurtított szőrömön át. Néhány héttel korábban Tibi hozta fel először – „szerintem jobb lenne, ha... ”. Nem éreztem megalázónak. Magamnak csináltam, a tükör előtt, óvatosan, mert nem akartam megvágni magam. Azóta simább, ápoltabb volt a puncim. Tibi megdicsérte, Zoli meg csak nézett nagy szemekkel.
Aztán a nyelve elérte a lábaim közét.
Nem tudtam mire számítsak. Sosem nem csinálta még senki. Nem is gondoltam rá, hogy ezt lehet. De ahogy Tibi arca eltűnt a combjaim között, ahogy éreztem a leheletét a testem legintimebb pontján, a testem egyből tudta, hogy ezt akarta. Mindig is.
Az első érintés puha volt. A nyelve hegye óvatosan, szinte félve ért a csiklómhoz. Aztán egyre határozottabban. Tibi nem kérdezett, nem habozott. A keze a combom belső felét fogta, széthúzta a lábaimat, és belemélyedt.
Felsóhajtottam. Hangosan. Aztán a fejem hátradőlt, a kezem a lepedőt markolta.