Családi program extrákkal 4. rész - A nagynéném tanácsot kért anyától

Misi vagyok. Anya „félresikerült” randija, majd a másnapi nappaliban történt mókánk után még mindig a vidámság és pajkosság fellegvára volt a házunk. Anyával többet beszélgettünk és jobban megértettük egymást mint eddig bármikor. A jegyeim is jobban alakultak, többet tanultam. Nem is csoda, ha egy-egy jó nyálas szopás a jutalom a bombázó anyádtól egy jó eredményért, akkor többet gürizik az ember. Nem mintha anya ezért csinálta volna, de motiváló volt.
Egy nap az emeleti szobámban olvasgattam, majd az ablakon át láttam, hogy megáll egy autó a ház előtt. Olívia néni volt az, anya húga. Sportos, kidolgozott testű nő, szép szőke hajjal, ugyanolyan sötét szemekkel mint anyáé. Neki két fia volt, és a férje ugyancsak elhagyta, mint anyát. Pedig mindketten végtelenül kedves és odaadók voltak, valamint igazi bombázók. Ráadásul már azt is tudtam, hogy anya úgy tudott kefélni, mint egy igazi szakmabeli. Miért hagyna el bárki ilyen nőket? Na mindegy. Kedveltem nagyon Olívia nénit, gyerekként sokszor hozta át a kuzinjaimat Danit és Lacit, majd vigyázott mindhármunkra. Kedves és barátságos volt, szinte ragyogott a kedvességtől, akárhányszor vigyázott rám, mindig mondtam neki, hogy olyan, mint egy angyal.
Láttam, amint kiszáll a kocsiból, hasonló hétköznapi viseletet viselt általában, mint anya. Lenge kis nyári ruháját fújta a szellő, egy magassarkú szandálban tipegett a bejárati ajtó felé. Láthatóan fel volt zaklatva. Gondoltam lemegyek és ajtót nyitok neki, hátha anya elfoglalt. Mire a lépcsőhöz értem megszólalt a csengő, a nappaliban jártam, ahogy anya ajtót nyitott.

– Olívia! Drága húgom! Mi újság? Nem szóltál hogy jössz! – köszöntötte anya – Pont kész a tea!
– Klaudia! Nagyon nagy baj van! Valami rosszat csináltam és muszáj róla beszélnem valakivel és csak te jöhetsz szóba! – fakadt ki Olívia néni – Ugye Misi nincs itthon? Négyszemközt kell veled beszélnem.
– Nyugalom drágám, gyere be és mindent megbeszélünk. Misi itthon van, de fent olvas a szobájában, tudunk beszélni. – nyugtatta meg anya
A konyhába mentek, anya leültette Olívia nénit az asztalhoz és töltött neki és magának is egy csésze teát. Én megbújtam a nappaliban és hallgatóztam. Szerettem Olívia nénit és érdekelt, hogy mi ez a nagy baj, még ha ő nem is akarta, hogy tudjak róla.

– Most pedig vegyél egy szép nagy levegőt hugi. Jó, és most meséld el mi történt, aztán valahogy megoldjuk.
– Nem, ezt nem hiszem Klaudia.
– Na, meséld már el mit történt!