A+ A-

A férfivá válás rögös utján 2. rész

Egy várakozással és vágyakozással teli éjszaka után melynek minden percében csak arra vágytam, hogy újra a karjaim között tarthassam indultam reggel a suliba.
-A fene - morogtam álmatagon -, megint foglalt a lift.
Szinte zombiként léptem ki a házból, erősen hunyorogva amint megcsaptak a nap, fényes sugarai.
- Hol a fenében lehet - zsörtölődtem miközben a táskámban, kotorásztam a napszemüveg után - na végre megvan.
Hosszúnak tűnő 5 percbe telt mire el is döntöttem, hogy melyik irányba kell a suliba menni. 20 perc séta után már meg is volt az épület és még mindig ugyan úgy nézett ki mint tegnap és ahogy holnap is fog, legalább egy dolog ami nem változik.
- Jó reggelt fiacskám. - dörmögte egy mély hang az orrom előtt...
- Jó reggelt tanár úr! - nyögtem ki nagy nehezen amint felnéztem a jó 2 méter fölötti tesi tanárra, aki a késő diákokat volt hivatott egy jókora pofonban részesíteni...
- Csak nem rövidke volt az éjszaka? - vont kérdőre.
- Kicsit, de túléltem.
- Nagyon rossz hozzá állás ez fiacskám!- kezdte szokásos kioktató monológját - A tanulás előtt ki kell magunkat aludni, hogy sok értelmet szívhassunk magunkba. Nem gondolod?
- Elnézést tanár úr... - de szavam elakadt.
Egy villámként mozgó személy suhant el mellettem de arra még volt ideje, hogy lágyan végig simítsa kezemet ujjaival. Az illat, ami megcsapta orromat nagyon ismerős volt. Hamar eszembe villant tegnap hosszan éreztem eme parfümöt. S az illat után néztem egy gyors fej mozdulattal.
- Mit akartál mondani fiacskám?
- Nem tudom - csúsztak ki a szavak a számon s közben elmélyedve bámultam az ajtót, mely felé az illatút vezetett.
Egy enyhe ütés térített magamhoz mely a tanár vonalzójától származott.
- Jobban koncentrálj! És most irány befelé! - dörmögte felém.
- Igen is! Nem fordul elő többet - és már suhantam is el a tanár mellett újult erőre kapva...
Azt a kellemes orrot cirógató és simogató illatot követve mentem az osztályba. Belépve konstatáltam, hogy csak a notórius hiányzók és lógók nincsenek még itt, de a szokásos csoportosulások azért rendre kialakulnak, mint minden reggel. A kasztokat könnyen ki lehetett venni a szépek, az okosak, a menők, és amibe jó magam is tartoztam a láthatatlanok. Szépen helyet foglaltam a szokásos kicsit ütött-kopott padomnál, de közben fürkésző tekintettel kerestem Erikát. Könnyen meg is találtam a kis -gyönyörű hölgyek- között középen foglalt helyet, mint mindig. Ő volt a csapat középpontja mindegyik csaj úgy akart kinézni, mint ő még a ruhájuk is hasonló volt. Felém sem nézett valahogy sejtettem. A fejemben kavarogtak a gondolatok, hogy a tegnapi nap tényleg csak egyszeri kis flört volt neki, vagy akar még tőlem valamit? Az óra kezdésekor a kis csoportok feloszlottak és mindenki elfoglalta a helyét.
Még mindig fejemben a dübörögve harcoló gondolatokkal azért hátra néztem hátha mégis. Szokásához híven a ceruzája végét rágcsálta de most kivételesen nem a táblát figyelte, hanem engem nézett, tekintetünk össze ért, mint ha csak egy villám csapott volna át szemeink között. Minden kételyem szertefoszlott és újra utat tört az agyamban az érzés, hogy kívánom őt. Ceruzáját elemelte fogaitól és lassú mozdulattal meg nyalta a végét, s egy kacéran flörtölő mosolyt is elengedett felém. Ereimben megfagyott a vér az érzéstől, amit bennem keltett, annyira kéjes mozdulat volt ez, s a tegnap történtek minden részletét felelevenítette bennem. Gyorsan a tábla felé fordítottam a fejem, s próbáltam elhessegetni buja gondolataimat nehogy valaki meglássa, amint teljesen pirossá válik az arcom a fülem hegyéig. Csak 3 tanórát bírtam ki különösebb problémák nélkül. A szünetekben többször is kacér pillantásokat vetett felém és szinte játszadozott a gondolataimmal, így elég nehéz volt koncentrálni arra, amit éppen megpróbál valamelyik tanár az agyamba szuszakolni. Ekkor következett végre egy kis pihenés egy laza kémia óra, na, ezen soha nem volt problémám, kényelmesen üldögéltem, hiszen ebben a tantárgyban meglehetősen jó voltam így csak elmerengtem órán, hiszen semmi dolgom nem volt. Ekkor jött a lehető legnagyobb meglepetés számomra. Elérkezett az, amitől mindenki félt a tanerő átszervezte az ülésrendet, hogy egy erősebb tanuló mellé kerüljön egy gyengébb. Így lehet emelni a tanulási szintet.
- Na vajon melyik fafejű egyes tanuló mellé fogok bekerülni egy jó korrepetitornak - dünnyögtem az orrom alatt - megint száraz dajka lehetek. Remek!
A tanár erősen összpontosított a jegyzetei fölött, hogy újra gondolja az terveit.
- Tehát hölgyek és urak. Akkor meg született az új ültetési rend - hangja szinte cincogásnak volt vélhető - és semmi dünnyögést nem kérek ellene.
Szépen lassan mondogatta, hogy ki hova üljön át.
- És akkor következik a kis szende szépségünk Erika, a kis tánc mágus! - előszeretettel becézgetett minket a kedves tanárnő...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.11 pont (76 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon53 2016. 03. 18. péntek 15:19
Lesszmég-e írásnak folytatása?
#6 Andreas6 2014. 07. 11. péntek 16:35
Hát lehet, hogy kémiából te vagy az ász, csak azt nem értem, hogy engedtek el eddig ilyen pocsék helyesírással!
#5 A57L 2014. 01. 25. szombat 06:13
Nagyon jó.
#4 genius33 2012. 08. 2. csütörtök 07:33
Jóóóóó nyes
#3 karchyhy 2011. 04. 26. kedd 19:11
Az igekötőket legtöbb esetben egybeírjuk az igével! smile
#2 Teknősbika 2011. 04. 22. péntek 01:27
Keitaro, a látogató a kollégiumban sorozatot mikor folytatod?
#1 Törté-Net 2011. 04. 22. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?