JAN.
10.
2011
Kertiparti, talán 20-25-en is vagyunk, csupa unalmas tökfej. Anna vagyok, 20 éves. Egy pohár finom vörösborral keringek egy barátom kertipartiján. Az egyik sarokban üvegeznek, csak úgy csattannak sorban a csókok. A kert másik végében igaz hamist játszanak. Csupa olyan arc, akiket kedvelek, de most mégis unalmasnak tartom őket. - Annám, ugye jól érzed magad? Gyere éppen a kedvenc témádról fecsegünk az asztalnál... a szerelemről. - harsogja a fülembe a házigazda. - Ugyan minek mennék? Megint kifejtem a véleményem, hogy a szerelem unalmas kötöttség... a független élet a lehetőségek hatalmas tárháza.- legyintettem hátra. - Csak egyszer lássam végre, hogy elepeszt a szerelem.
Sokáig nem tudtam hová is tartozok, mi is vagyok. Legelső "szexuális" élményem nővérem egyik bugyijához kapcsolódott. Olyan 10-11 éves lehettem, megfáztam és otthon maradhattam. Csak feküdtem a szobámba és unatkoztam (internetünk akkor még nem volt), anyám ruhákat terített száradni a fűtőtest elé, én meg elkezdtem turkálni közöttük. Így akadt a kezembe egy kék-fehér csíkos tanga. Ahogy nézegettem furcsa izgalom vett erőt rajtam, kíváncsi voltam hogyan állhat rajtam. Levettem a pizsamámat és felhúztam. A farkam megkeményedett és önkéntelenül simogatni kezdte, olyan kellemes melegség öntötte el a testemet, amit míg addig soha nem éreztem. Mintha a megfázásom is elmúlt volna. ...
Amikor visszajött a mosdóból, láttam sírt egy kicsit. Sok volt ez neki hirtelen. Magamhoz húztam és megsimogattam a lelkét. Persze őt magát is, mert ekkora és ilyen formás melleket mindig szívesen kényeztetek. Mivel még mindig fancsali képpel nézett rám, gondoltam egy kis lazítás jól jön neki. Visszaadtam a bugyiját és a melltartóját. - Vedd fel, azután ha akarsz, menj és igyál valamelyik bárpultból, csak írd fel. Hát nem kellett kétszer mondani. Egy órára elfoglaltam magam a papírmunkával. Amikor kimentem, láttam rajta, hogy nem csak üdítőt ivott. Benyakalt rendesen és a pultra borulva szuszogott. Elpakoltam utána és a karomba kaptam. - Gyere te kis piás a raktárban pihenj egy kicsit.
1. A nő igazi neve nem lesz felfedve, a továbbiakban Marlaként fogunk ráutalni. Lehet, hogy parókát fog viselni, vagy befesti a haját, hogy megvédje személyazonosságát. 2. A résztvevők nevét Marla nem fogja megtudni sem az összejövetel előtt, sem közben, sem utána. Aki akarja, természetesen felfedheti neki a kilétét. 3. Nekem azonban mindenki meg kell adja a nevét és bizonyos azonosító adatait, illetve friss (legfeljebb 30 napos) vizsgálati eredményeket a kábítószer- és betegségmentességről. A bejáratnál az orvos barátom Billy (nem ez az igazi neve) vizuálisan is meg fog mindenkit vizsgálni. Aki ezekre nem hajlandó, a bulin nem vehet részt. 4. Marlanak semmilyen körülmények között nem fogom feltárni a résztvevők személyazonosságát. Részt vehet a bulin Marla barátja, ellensége, főnöke, kollégája, ex-pasija, vagy bárki más, Marla...
Szevasztok! Klári vagyok, és éppen apósommal rendeztünk egy jó kis díszbaszást, amikor kétszer is lebuktunk. Rajta kapott anyósom és a férjem is, de valami csoda folytán minden jól alakult, és a bulit négyesben fejeztük be. Másnap reggel, lévén szombat, együtt kávéztunk. Lestem az arcokat, de mintha nem történt semmi, úgy viselkedett mindenki. Csak valahogy a tekintetek most nem keresték a másikét. Egyetlen egyszer törtem meg a csendet, de még nagyobb égés lett belőle. Apuka szinte lesütött szemmel adta át nekem a kávét, és odaszóltam: - Tejszínt is kérek! Biztos az emlékek, de Apuka olyan zavarba jött, hogy azonnal leverte a cukrot, meglökte a kiöntőt a kezével, és persze olyan vörös lett a feje, mint a cékla. Mondanom sem kell, hogy ennek hatására én is piszok zavarba jöttem, és elvörösödtem.
Igen atyám. Ön az... Ön az... Ön az... Gabriel a szemére szorította a kezét, és nem tudott aludni. Délután óta ez dübörgött a fejében, megállíthatatlanul, kérlelhetetlenül, a lány csendes hangja, a bűntudat és a vágy keverékével fűtött hang, mely úgy égett bele a lelkébe, mint valami kitörölhetetlen tetoválás. Ön az... Ön az... Ön az... Gabriel felnyögött, felült az ágyon, beletúrt a hajába. Kétségbeesve nézett szét a sötét szobában, némán kiáltva segítségért. Feloldozta a lányt, megnyugtatta, hogy nem követett el bűnt... De őt ki fogja feloldozni? Ki róhat ki rá bűnbocsánatot az érzésekért, amik Izabella gyónása közben rátörtek? Ki oldozhatja fel a vágy bűne alól, ki mondja majd neki, hogy el fog múlni, és semmi gond, hiszen ártatlan szeszély csupán? Keserű fájdalom mart a szívébe, hitének megrendülése, zárt világának...
Kalandjaim kezdete kb. 5 évre nyúlik vissza. Akkor 25 éves voltam. Mivel szülőfalum környezetében nem tudtam elhelyezkedni elkezdtem munkát keresni a fővárosban. Először csak újságba és interneten. Nem egy állásinterjú után végre sikerült elhelyezkednem egy cégnél. A munkakör a történet lényegét tekintve lényegtelen. Így, hogy megvolt az állás kezdődhetett az albérletkeresés. Rövid időn belül sikerült is egy garzont találnom elfogadható áron a 3. kerület egyik lakótelepén. Elkezdtem dolgozni és éltem magam kis életét. Viszont egyvalami hiányzott a majdnem tökéletesnek mondott életemből. Igen egy NŐ! A munkahelyen ugyan voltak csajok, de nálam aranyszabály: Házi nyúlra nem lövünk! Újdonsült barátaimmal (munkatársak) nagyritkán elmentünk iszogatni, de semmi nő nem került a látókörbe.
Körülnézett, és meglátta a gáz mellett a serpenyőben az olajat, meg a lúdtollat, amivel a palacsintasütőt alját szokták kenni. Lemászott Elviráról, bemártotta a tollat az olajba, és úgy mászott vissza Elvirára, hogy annak feje a két lába közt volt. Vastagon bekente olajjal a szerelme popsija lyukát. Pöcsömet újból a szők nyíláshoz illesztette. - Nyomd be neki, most könnyebb lesz! Nekifeszültem ismét a picinyke lyuknak, de az még mindig nem engedett. - Nagyon fáj Évica, engedj el kérlek! - siránkozott Elvira, de Évica nem engedett. - Nyomjál, szivikém, mintha kakilnál, meglátod fényes lesz! Irtózatos hatással volt ez a nő Elvirára, mert az engedelmesen nyomni kezdett. Éreztem, hogy a farkam hegye bent van már, amikor Éva, akinek a feje egészen eltakarta a kilátást, elkapta a derekamat, és teljes erővel maga felé rántott. Én engedelmesen...
Végre, ezek már az itthoni utcák. Itt minden kátyút ismerek, odafigyelés nélkül rutinból kerülgetem őket. Hopp, itt egy hely majdnem a ház előtt! Még is csak van Isten! Soha ilyen könnyedén nem parkoltam még le, a kocsi szinte a helyére libben. Azért ez sok volt. Ez a hét a világ végén. Utálom a továbbképzéseket. Álmosító előadás sorozat, a környéken semmi látnivaló. A pasik esti mértéktelen ivászatai. Minden este akad valaki, akit úgy kell levinni a porondról. Meg persze egy két románc is kialakul, többnyire az is alkoholgőzös állapotban. Ezekből én nem kérek. Tímár – a cég macsója – hajt rám, „dögös csaj” vagyok. Nem csak célozgat, félreérthetetlen ajánlatokat is tesz. Ráadásul meg van győződve, hogy engem érne megtiszteltetés, ha megdugna. Fújj! Az egész miliő szörnyű.
