Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
Én egy 18 éves lány vagyok. Budapest külvárosában lakom a szüleimmel. Nagyon sokat vagyok egyedül otthon, mert anyáék rengeteget dolgoznak. Édesapám építészmérnök. Most Kuala Lumpurban dolgozik ezért már egy éve nem láttam csak telefonon beszélünk. Édesanyám festő így egy kicsit én is, bár a reneszánsz óta nem nagyon merek semmit festészetnek nevezni, úgy értem lehet, h több kapcsolatunk van a kép síkjával, de ami az ügyességet illeti, hát abban elég nagy hiányt szenvedünk. Sokszor hívom át a barátnőimet, mert hatalmas házunk van, és nagyon egyedül érzem benne magam...
17 éves voltam ő 16. Középiskolába jártunk, és már közeledett a nyár, május vége volt. Őt Zsófinak hívják, és egy eléggé magas szőke kék szemű lány, az átlagnál és koránál képest kisebb, de formás mellekkel, nagyon szép arccal, és szép fenékkel.
Már régóta húzódott a viszonyunk, egy-két flörtöléssel itt-ott, volt egy pár csók is bulikon, nagyon részegen. Zsófi viszont nem tudta, amit én belül éreztem. Fülig szerelmes voltam belé. Ő ezt nem tudta akkor, és nem tudja ma sem.
Május vége volt, és egy eléggé fárasztó órán ültünk. Rajta egy top, és egy nagyon-nagyon rövid fekete nadrág. Mikor felrakta az asztalra a lábát, pont odanéztem. Azt hittem megőrülök...
- Szóval... szerinte te unalmas vagy, kishitű és ostoba?
Rám vigyorgott. Bólintottam.
- Most komolyan, te egy ilyen fickó után sírsz?
Vállat vontam. Nem utána sírtam, a közösen épített életünk után, a céljaink után, mindaz után, amit elveszítettem, nagyon gyorsan és fájdalmasan. Előző nap délután kimondták a válást.
- Nem érted te ezt motyogtam. Belefuttatta öt ujját a hajamba, felemelte a tincseket és figyelte, ahogy a napfény átragyog rajtuk.
- Tényleg nem értem. Csak egy hülye lehet, aki téged elhagy.
- A szex nem minden fordultam hasra...
Aznap kissé hamarabb eljöttem a munkahelyemről, mert a lakásom albérlője szólt, hogy szeretne beszélni velem. Fél öt felé álltam meg Budafokon a tízemeletes ház előtt és mikor beléptem a lépcsőházba észrevettem a liftre akasztott NEM MŰKÖDIK táblát.
"- Még ez is!" gondoltam magamban, mert nagyon meleg volt, így nem hiányzott a gyalogtúra fel a hatodik emeletre. Bár ami inkább bosszantott, az a várható beszélgetés az albérlővel. Illetve az albérlőkkel. A lakást ugyanis egy nagynéném hagyta rám, aki szegény tavaly tavasszal halt meg. Mivel én már egy jó ideje önállóan élek, így ezt a lakást kiadtam albérletbe tavaly nyáron...
Nagyon készültem, végre már láthatom a tengert. Eddigi életemben mind ez még nem adatott meg nekem. Igaz 16 évemmel ez még nem olyan nagy csoda, de szüleim elég sokat üdültek tenger mellett, de engem mindig elfelejtettek elvinni. A nagyiékkal voltam, gyakran valamelyik folyó mellett. Szerettem itt is lenni, mert jól megtanultam úszni, sokat csónakáztunk és az utóbbi időben kialakult egy haveri társaság, akikkel sokat ökörködtünk. A legutolsó nyáron sok minden történt. A nyaralónk szomszédságába egy negyvenes család költözött, ők is üdültek, de sokkal hosszabb ideig, mint mi. Két lányuk volt, olyan 20 éves formájúak, de nem tudtam meg a korukat, pedig nagyon igyekeztem...
Az élmény, amit most leírok, tavaly nyáron Brazíliában történt meg velem és barátnőmmel. Mivel a történet igaz, ezért név nélkül közlöm, de mégis szeretném megosztani mindenkivel ezt a felejthetetlen kalandot.
Tehát mind írtam barátnőmmel töltöttünk el két hetet Brazíliában. Tudni kell rólam, hogy imádom a sexet, és mint mindig, most is minden este megszereztem magamnak egy jóképű pasit, akivel kellemesen eltölthettem az éjszakát. Barátnőm, aki ismeri különös szenvedélyemet, már előre félt a mozgalmas éjszakák hangjaitól, bár ő sem nevelkedett apácazárdában. Neki a történet kezdetéig "csupán" két alkalma volt a testi örömök élvezetéhez...
A történet, amit elmesélek már több, mint 2 hónapja történt meg velem és a párommal. Lassan másfél éve vagyunk együtt, de még sosem volt részünk ilyen élményben, azt hiszem az ilyen vagy ehhez hasonló fantasztikus dolgok, csak azokkal történnek meg, akik valóban tiszta szívből szeretik egymást. A tavasz kezdetén jártunk a napok egyre hosszabbak lettek estefelé pedig már nem kellett pulcsi, ha sétálni vagy bulizni indultunk. Egyik szombaton valamiért ki kellett ugranunk a szülei hegyére, ahol persze, ha már ott voltunk dolgozni is kellett kicsit, mégis ha közösen tettük nem volt olyan fárasztó...
Életem 15 éves koromba váratlan és tragikus fordulatot vett. Szüleimmel igyekeztünk hazafelé, amikor egy teherautó belénk szaladt. Édesapám és édesanyám helyszínen meghalt, nekem csak a kezem tört el és elrepedt két bordám. Ami ezután következett, arra csak homályosan emlékszem. Két hétig feküdtem a korházban, egymást váltották nálam az orvosok, ismerősök és pszihológusok. Segíteni persze egyik sem tudott, de legalább megnyugtatták a lelkiismeretüket. Közben a gyámhatóság is munkába lépett és megkereste az ország másik végében élő nagyszüleimet. Furcsa ezt kimondani, de sosem láttam őket...
Még egy fél óra - gondolta Ivon, és jön a váltás. Utána haza kell sietnie, mert 18 órakor megbeszélése van azzal a lakásügynökkel. Már hetek óta böngészte az újságokat, mire ezt a lakást végül is megtalálta. Igaz ugyan, hogy a leírás szerint egy kicsit nagy lesz, de hát a környezet igen tetszik, na meg éppen most készült el és ő lenne az első bérlője. A forgalom elég elviselhető volt hazáig és még parkolót is talált a ház előtt. " Az új helyen még garázs is van ". A lakásba érve gyorsan ledobta magáról a farmert meg a pulóvert. Ahogy a zuhany első pergő cseppjei elérték a lapos feszes hasát, hirtelen megint itt volt az a bizonyos húzó ágyéki érzés. Már három hónapja, hogy nem találkozott Renével. " Csak próbára...
Azért írom nagy betűvel, mert bár tárgy, élőlény, fogalom, és élvezeti cikk is egyben!
A nudin akadtam rá, képletesen és szó szerint is. Laza séta a part menti bokrok közt.
Beszélgető párok, játszó tinik, családok. A nagy sziklánál úgy döntöttem, visszafordulok.
Azután valami tudatalatti továbbvitt. Lehet, hogy csak a kíváncsiság vagy a remény egy halvány sugara? Harmadik napja voltam páratlan és szerettem volna ha ez változik. Forrt
a vérem és valami nagy nyugtalanság költözött belém. Pedig más is költözhetett volna...
Imádtam gyereknek lenni. Lassacskán viszont beköszöntöttött a felnőtté vágyás bizonytalan ideje, a maga örömeivel, kínjaival. Családom megértően szemlélte vergődésem. Ebben a világmegváltó tudatlanságban múltam 17. Apám adott elfoglaltságot az autószerelő műhelyben, mondván addig sem próbálkozok hülyeségekkel. Anyám... hát igen ő nehezebben viselte. Addig én voltam majdnem mindene, és persze ő az enyém. De jöttek a lányok, a duzzogás, néha szemtelenkedés stb... Remélem mindenki kipróbálta!
Gyönyörű volt, az akkori vidéki átlagnál jóval karcsúbb dereka, súlyos, gömbölyű mellei és formás kerek feneke, hosszú izmos lábai, önbizalomtól ragyogó kicsit huncut szemei senkit sem hagytak hidegen...
Álmosan botorkáltam ki a konyhába, bekapcsoltam a kávéfőzőt, és leroskadtam az asztalhoz. A fejem szinte beszakadt, köszönhetően a tegnapi lerészegedésnek. Hiába tiltakoztam, a kínaiakkal kötött sikeres szerződés örömére a fiúk elrángattak ünnepelni. "Túl jól sikerült" - masszíroztam satuba fogott fejem. Talán egy kis hideg víz jót tesz neki, amíg a kávé kész lesz...
A fürdés után már felöltözve estem neki a meleg kávénak, életelixírként hörpölve minden kortyot. Mire beültem a kocsiba, viszonylag jól voltam, bár ehhez a három fájdalomcsillapító is hozzájárult. Semmi kedvem nem volt bent poshadni egész nap. Péntek van, a fű sem nő... de azért illik megmutatni magam...
Álmos nyár eleji délelőtt volt, visszafogottan pletykáltunk a munkahelyen, persze kívülállónak ezt munkaértekezletnek mondtuk volna. Kopogtatás, majd meglepetésemre Erika nyitott ránk és persze engemet keresett. Bemutattam Őt a kollégáknak és némi udvarias, semmitmondó beszélgetés után lementünk kávézni az alagsori büfébe. A csaj beszélt, fecsegett én pedig vártam hogy mikor mondja el minek jött, miért keres a munkahelyemen. Aztán belevágott és mondta hogy segítségre lenne szüksége: elvállalt egy jól fizető munkát, de kellenék hozzá én is ha akarok egy kis plusz pénzt keresni. Miután persze hogy akartam tovább beszélt és elmondta hogy hostesskedni kellene az egyik nívós szállodában délutántól holnap reggelig...
Édesen cirógatja az arcomat, majd mind két kezével a nyakamon áthaladva hátulról beletúr a hajamba. Kellemes borzongás fut végig a testemen, nagyon tudja ez a kis dög, hogy mit szeretek...
Tudja hisz az életem része, önmagam másik fele, napjaim csodája, éjszakáim álomtársa. Még érzem a kicsi pocakjának rángását csituló gyönyörének elhamvadó zenéjét.
Sóhajai a kielégültségét tolmácsolják. Lecsukott szemhéjai lassan nyílnak fel, ajkai csókkal becéznek. Huncut kis mosoly jelzi, erőre kap benne a szerelem, és a két csodaszép tündér szempár vad vágyak tűzét küldi felém...
