author04 hozzászólásai

Történetek: Kezdetek 2013. 05. 3. péntek 01:40
Kedves HAL 9000!
Előrebocsátom, nem szavazok és nem is akarom osztani sz észt (olyan nagyon nincs is miből!), erre a történetre is csak azért reflektálok, mert a gép éppen ez dobta ki. Néhány észrevétel:
Életkoromból adódóan tudom, hogy a '70-es évek társadalma sokkal inkább volt elutasító az azonos neműek kapcsolatának megítélésében, mint a mostani, bár erről inkább az érintettek véleménye lenne a mérvadó. Ám. Akkoriban, még ha a féktelen vágytól fűtött kamaszokról is van szó, igen nagy merészség kellett ahhoz, hogy nyilvános helyen, a lebukás kockázatát felvállalva gubancolódjon nemi aktusba két fiú, a lakás rejtekében persze már egészen más a szitu. Bár ún. "normális" nemi irányultságúnak tartom magam, soha nem tagadtam, hogy egy erigált pénisz látványa izgalomba hoz, de eddig soha nem éreztem leküzdhetetlen kényszert, hogy egy fiú nemi szervét a számba vegyem, mint ahogy nagy valószínűséggel elküldtem volna a jó qrva anyjába a legjobb haveromat is, ha csak úgy lazán felajánlja, hogy leszop, de hát istenem, nem vagyunk egyformák. Ne sajnáld, hogy hiába gyömöszöltétek egymás fenekét, lehet, hogy így volt jobb. Nem állítom, hogy történeted teljesen légből kapott, nyilván van némi valóságalapja, de éppen a lényeget, a fiúszerelem szépségét nem sikerült átadnod az olvasónak, pedig - bár maga az érzés távol áll tőlem - ez lenne a lényeg, a stílusodról pedig egyszerűbb hallgatnom.
Történetek: Edzőtábor 2013. 05. 2. csütörtök 16:53
Kedves beccy!
Sajnos, már régebben kinőttem a kamaszkorból, de ez a történet életem egy igen boldog időszakát idézte fel, köszönet érte! Gyönyörű a stílusod, minden hatásvadász szófordulat nélkül úgy felizgultam, mint 40 évvel ezelőtt, fiatal fiúként. Óriási 10-es'
Úgy nagyjábul majd' mindenkinek!
He! Ne haraguggyatok má', hogy egyáltajjába' létezek, oszt néha lejírok ojanokat (áltajjába nagy hüjeségeket), amik úgy marhára ki akarnak gyünni ám a szívem méjibül! Meg talán a lelkembül is, mer' nekem azér ojan is van.
Egyem a szíved csücskit, már vártam a szokott 1-esedet!
Történetek: Férfiavatás 1. rész 2013. 04. 30. kedd 01:08
Kedves Képészmérnök!
Bár elismerésed nagyon jól esik - köszönöm! -, azért megpróbálok a realitások talaján maradni, és tudom, hol a helyem. Üdv!
Kedves gaborthefirst!
Köszönöm. Üdv!
Történetek: Szerszámos fészer 2. rész 2013. 04. 29. hétfő 01:12
Kedves jellygum!
Az előző rész sokkal összefogottabb, egységesebb, jobban megkomponált, igazi kamasztörténet volt, itt már érződik egy kis verítékszag, többek között a váratlanul nagy időbeli ugrás miatt. Utoljára (!) egy biztató 10-es, de ideje lenne eldöntened, hogy az alaptörténet rejt-e magában még tartalmas folytatást. Ha igen, érdemes alaposabban kidolgozni (akár néhány hónapot is rászánva!), ha nem, kár erőlködni. Ha folytatod, kérlek, hogy nagyobb figyelmet fordíts a helyesírásra (pl. ellenőrző progi!), mert a szerzőt, ha már közlésre bocsátja alkotását, fokozott felelősség terheli gyönyörű anyanyelvünk védelmében. Ha őszinte szavaimmal megbántottalak, elnézésedet kérem, nem rossz szándék vezetett, miért is tenném, egyszerűen ilyen vagyok. Mint már említettem, bíráló megjegyzéseim nem befolyásolták a szavazatomat, de legközelebb már nem leszek ilyen lágyszívű (kérlek, ezt ne tekintsd valamiféle leereszkedő könyörületességnek, hiszen mi jogom lenne rá?), ha nem tetszik, inkább nem szavazok, és nem is fűzök megjegyzést hozzá. Üdv!
Történetek: Férfiavatás 1. rész 2013. 04. 28. vasárnap 21:11
Kedves gaborthefirst!
Még egyet, bár tudom, hogy ezzel megint egy parttalan és teljesen értelmetlen szóváltást nyitok meg - úgy kell nekem! -, de már megbocsáss:
valakiről elítélően, megvetően, vagy lekezelően nyilatkozni csak amiatt, mert az illető testi fejlettsége, szellemi színvonala, nemi érdeklődése, sportteljesítménye stb., stb. teljesen átlagos, és életkorának megfelelő, ám nem felel meg az igen ritka kivételt képező személy (jelen esetben te) - a Teremtő adta adottságai folytán saját maga számára teljesen természetes, így másoktól is elvárt - magasabb elvárásainak, nem igazán vall nagy jellemre! Üdv.
Történetek: Férfiavatás 1. rész 2013. 04. 28. vasárnap 20:39
Kedves gaborthefirst!
Mit mondjak, kissé gyorsnak találom a nemi érésedet, de épp ez a legcsodálatosabb az emberben, hogy hála Istennek, nem vagyunk egyformák. Talán furcsállod, de én semmi szégyellnivalót nem találok abban, hogy nálad jóval idősebben mertem először nyíltan közeledni egy lányhoz, és csak 16 évesen veszítettem el a szüzességemet, mint ahogy az első, általam tudatosan előidézett nemi kielégülésemet is csak 12 évesen éltem át. Talán ezek az élmények is hozzájárultak ahhoz, hogy eddig viszonylag kiegyensúlyozott és boldog volt a nemi életem, és soha nem éreztem, hogy bármiről lemaradtam volna pusztán azért, mert nem korábban kezdtem. Ha te azt nehezményezed, hogy én 5 évesen még semmit nem tudtam a szexről és 1o éves koromban nem szopattam le magam sem Edinával, sem mással, sajnálom, egyszerűen nem voltam elég érett hozzá. És igaz: teljesen fölösleges tovább olvasnod, még inkább kommentálnod a történetemet, mert egyszerűen nem vagyunk azonos hullámhosszon, így nem is érthetjük meg egymást, hiszen ami számodra már akkor természetes volt, nekem még újdonságszámba sem ment, mert egyszerűen nem is tudtam, hogy mi a szex, így nem is hiányozhatott. Azért valahogy csak ember, és férfi - lett belőlem - és ez ne tűnjön nagyképűségnek - talán olvasóim nagy része közel hasonló korban találkozott először a testi gyönyörrel, még ha nem is ilyen formában, mint történetem hőse. Üdv!
Történetek: Férfiavatás 1. rész 2013. 04. 27. szombat 09:38
Kedves hairy_pussy!
Miért is tagadnám, hogy kamaszkoromban nagyon sok gyönyör forrását jelentették ezek a könyvek (olvasásuk közben a fütykösömre fonódó kezemnek már csak egy kicsit kellett rásegítenie!), ezzel minden egészséges, kielégülésre szomjazó magányos fiú így van. És igaz: időnként nem árt elővenni őket, már csak a nosztalgia kedvéért is.
Folytatom, de kérem a türelmedet, mert igénytelenül összecsapott munkát képtelen vagyok kiadni, mert ezzel olvasóimat gyaláznám meg! Kösz!
Történetek: Férfiavatás 1. rész 2013. 04. 26. péntek 21:58
Dear HamariBerkenye!
I'm very happy, thanks...
Történetek: Férfiavatás 1. rész 2013. 04. 26. péntek 14:54
Kedves genius33!
Megjegyzéseidet mindig örömmel fogadom, megtisztel a véleményed, és tőled fenntartás nélkül elfogadom a bíráló megjegyzéseket is.
Üdv és neked is szép napot, az enyémet már széppé tettétek!
Történetek: Férfiavatás 1. rész 2013. 04. 26. péntek 14:48
Kedves sanyi0227!
Köszönöm és megteszem, bár elsősorban nem azért, mert hősöm a druszád.
Üdv és szép napot!
Történetek: Férfiavatás 1. rész 2013. 04. 26. péntek 08:17
Nem a sértett hiúság okán - az ilyesmi már rég nem foglalkoztat -, de őszinte szánalmat érzek a történetemet egy kemény 1-es osztályzattal jutalmazó szavazóm iránt. Ha egy lelkileg és szellemileg lepusztult, sivár, érzelmekre reagálni képtelen ember, akkor azért, ha meg aljas szándék vezette, esetleg így jut testi-lelki kielégüléshez, akkor meg azért. Oszt annyi.

Kedves papi és veteran!
Köszönöm nektek és folytatom, egy ideig még követhetjük hősömet a férfivá válás útján. Üdv és szép napot!
Történetek: A Pad 2013. 04. 23. kedd 00:41
Kedves Partysun!
Nem szavazok, mert jó szerzőnek tartalak, de a véleményemet elmondom, mert jó szerzőnek tartalak. Nem a te műfajod. Neked a Hódítás, meg a Rövid nyaralás áll jól. De az piszkosul.
Történetek: Napozás 2013. 04. 22. hétfő 12:04
Kedves devilmanrobi!
Üzenetemet természetesen nem számonkérésnek szántam, olvasóként jogom sincs hozzá, hiszen ez a szerkesztők feladata, így sajnálom, hogy - szándékomon kívül - bocsánatkérésre kényszerítettelek, ezért most én kérek tőled elnézést. Megnyilatkozásod alapján becsületes, tiszta ember vagy, köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy megjelölted a forrásodat, és arra kérlek, ha hasonló színvonalon megírt történettel találkozol, bátran tedd közzé, hiszen sokunk számára szerzel örömöt vele. További eredményes böngészést - már csak olvasótársaim érdekében is! -, és ha esetleg késztetést éreznél arra, hogy az általad megélt, vagy akár csak az elképzeléseidben létező gyönyöreid élményét írásban is megörökítsd, gyorsan tedd meg. Magasra állítottad a mércét: monique alkotása jelentse számodra a kötelező színvonalat, az biztos út a kedvező fogadtatáshoz! Üdv és szép napot!
Történetek: Napozás 2013. 04. 22. hétfő 00:16
Kedves gaborthefirst!
Most már tényleg utoljára, a 14. bejegyzéseddel kapcsolatban:
Azt, hogy nemes egyszerűséggel "faszfej"-nek neveztél ( a többesszámból ítélve, más olvasótársaimmal együtt), talán számodra meglepő módon, engem egyáltalán nem sért, sőt! A fasz (hímvessző=penis) ugyanis rendelkezik egy fejjel (makk=glans penis), amit csak a Teremtő által meghatározott célokra használ: 1.) minél tökéletesebb élvezethez juttatni az őt hordozó, vagy - más személy hüvelyébe, ánuszába hatolva - egy idegen testet, nem pedig hülyeségeken töpreng, átkozódik és szidalmaz.
2.) Veleje - a sperma - sokak számára az új élet forrása, a jövendő gyermekáldás reménye, másoknak élvezeti cikk, vagy egyszerűen csak a kielégülés nélkülözhetetlen kelléke, ez szerintem többet ér egy lesratapált, beteges szükeállománynál.
3.) Oszt annyi.
Történetek: Napozás 2013. 04. 21. vasárnap 01:58
Kedves gaborthefirst!
Máris megszegtem a szavam, de csak azért, hogy ne késztesselek hosszas töprengésre, amikor a korábbi véleményeiddel szembesítelek. Nos, elég a Börtönszex-hez fűzött megjegyzéseidet olvasnom, hogy ez a kettősség nyilvánvalóvá váljon: míg ebben a durva fizikai és lelki erőszak számodra kellemes élmény, a Napozás esetében az aktus - holott szó nincs semmilyen erőszakról - megvetendő, undorító, hányingert keltő dolog. Sajátos felfogás, de én már nem igazán tudok meglepődni a dolgokon.
Történetek: Napozás 2013. 04. 21. vasárnap 01:26
Kedves gaborthefirst!
Még két apró megjegyzés (és részemről befejeztem):
1.) Férfi legyen a talpán, akinek (természetesen nemi irányultságának megfelelően) nem kergeti az ágyékába a vért egy tökéletes szépségű, természetes pompájában tündöklő meztelen fiatal nő, vagy egy karcsú, ruganyos testű meztelen fiatal fiú testének látványa, főleg, ha meglévő párkapcsolata erősen kifáradóban van. Ilyenkor az ember nem prostituáltak révén képzeli el a folytatást, hanem az őt elbűvölő személyt akarja magáévá tenni.
2.)Bár nem voltam hasonló "támadás" áldozata, annyi emocionális készséggel rendelkezem, hogy egy nő, ha nem kívánja váratlan alkalmi partnere közeledését, nem tárja ölelésre a combjait, nem suttogja a fülébe, hogy "csókolj meg!", hanem lazán tökön rúgja a pasit, oszt annyi. Tudniillik, itt erőszakról egy ige sem szól. Hogy te mit olvastál, rejtély, mondjuk, veled kapcsolatban már nem az első, nem is az utolsó, feltehetően tartogatsz még néhány meglepetést rajongóidnak.
Amúgy kellemes szórakozást! (Őszintén, mert jó feszültségoldó4)
Történetek: Napozás 2013. 04. 21. vasárnap 00:50
P.s.: "amelyeket" helyett természetesen "amelyek". Elírás, bocs!
Történetek: Napozás 2013. 04. 21. vasárnap 00:46
Kedves gaborthefirst!
Ha már ennyire nem tudsz uralkodni az indulataidon, legalább olvasd vissza a különböző történetekhez általad tett korábbi megjegyzéseidet, amelyeket az ennél ennél lényegesen kényesebb helyzetekben ábrázolt személyekkel való teljes azonosulásodat tükrözik, minden erkölcsi aggályod nélkül. Annak külön örülök, hogy megjegyzésem ilyen frenetikus gasztroenterológiai hatással volt rád, mert melegség tölti el a szívemet, hogy olvasása révén jelentős összeget tudtál megtakarítani azáltal, hogy nem kellett sem orvosi rendelvényre, sem anélkül vásárolható hánytatószerekre tékozolnod a bizonyára nehezen megkeresett forintjaidat, így nem kis mértékben járultam hozzá a szórakozásod költségeinek fedezetéhez, mert, ugye, a mai világban minden fillér számít. Hja, kérem, az úttörő ahol tud, segít!
Történetek: Napozás 2013. 04. 20. szombat 22:37
Kedves gaborthefirst!
Számomra nyilvánvaló, hogy a történet hősnője nem egy kiszolgáltatott nő, egy erőszakos férfi durva támadásának kitett áldozat; ő csak az álomvilágában vágyott testi gyönyört kívánta megélni egy idealizált kedves által, talán ezért is nem mert szembenézni a valósággal, nehogy elveszítse ezt a lelke mélyén őrzött illúzióját. Hogy mikor érte a nagyobb veszteség: ha az őt boldoggá tévő férfira pillant, vagy ha megmarad az álomvilág csalóka bűvkörében, nos, ezt az olvasó döntse el. Éppen ezért fogott meg ez a történet.
Történetek: Napozás 2013. 04. 20. szombat 22:22
Kedves v-ir-a!
Sokszor bizony nagyon nehéz szembesülni a valósággal, és emiatt az ember hajlamos a megold(hat)atlan problémái elől egy elképzelt álomvilágba menekülve kiutat találni, aztán, amikor eljön az "igazság pillanata", vagy belátja, hogy nem tud szabadulni a hamis illúziók bűvöletéből, vagy végleg rádöbben a keserű valóságra és elveszti reményeit, mint a történet torokszorító befejezéséből kisejlik.
Történetek: Napozás 2013. 04. 20. szombat 20:34
Kedves devilmanrobi!
Ilyen esetben a szerző vagy megjelöli a pontos forrást, vagy - ha egy általa olvasott történetet a saját ízlésének megfelelően dolgoz fel - hozzáteszi "Idegen ötlet alapján". Mindez nem von le a mű értékéből, és azért külön tisztellek, hogy volt erőd bevallani a "hibádat", hiszen nekünk akartál jót azzal, hogy megosztottad velünk az örömödet. OK!
Történetek: Napozás 2013. 04. 19. péntek 07:01
Kedves devilmanrobi!
Csodálatos, gyönyörűen megírt, szívbe markoló történet, beleborzongtam az olvasásába. Köszönöm az élményt!
P.s.: Tisztelt Szerkesztőség!
Az még csak rendben volna, hogy XXIII. István nem szavazott a történeteimre, de legalább beleolvasott volna, a fene egye ki a szőrikéjét!
Kedves Hozzászólók (időrendben):

Kedves XXIII. István!
Logikus, higgadt elemzésedet köszönöm, és hidd el, semmiféleképpen nem éltem volna a szavazataid nyilvánossá tételével kapcsolatos felajánlásoddal, mert a szavad elegendő számomra, sőt még arra sem lett volna szükségem, mivel eddigi megnyilvánulásaid alapján bármilyen alantas eszköz alkalmazására képtelennek tartalak. A Szerkesztők megelőztek a birtokukban lévő információk közzétételével, fáradozásukat köszönöm, de semmi újat nem közöltek vele, az eredményben biztos voltam. Köszönöm!

Tisztelt Szerkesztőség!
Egyedül ti tudjátok moderálni a hozzászólásokat, éljetek ezzel a lehetőséggel, őrizzétek meg a lap színvonalát (majd mi, szerzők gondoskodunk arról, hogy rontsunk rajta épp eleget!), és ne engedjétek eluralkodni a kicsinyes, gyűlölködő megnyilvánulásokat, ez viszont a ti felelősségetek! Mivel bízom benne, hogy a téma már kifulladt, nem látom értelmét új fórum nyitásának, mert innentől már csak sz@rmasszírozás bármilyen folytatás! Köszönöm a véleményeteket és további jó munkát (főleg erőt és kitartást!) kívánok nektek, mert most már világos előttem, hogy qrva nehéz munkát végeztek! Köszönet és üdv!
Történetek: Szerszámos fészer 1. rész 2013. 04. 18. csütörtök 08:48
Nagyon kedves, tipikus kamasztörténet, folytatást kíván. Idővel letisztul a stílusod és egy kis odafigyeléssel a helyesírásod is, ez csak rajtad múlik, indításként egy biztató 10-es!
Kedves gaborthefirst!
A „Női anál” témában folytatott vita kezdetétől kétségbeesetten és reményvesztve figyelem e lap történéseit. Teszem ezt azért, mert ez a vitának nevezett cirkusz már régóta nem értelmes emberek észérveinek kulturált ütköztetése, hanem a legdurvább, mocskolódó személyeskedés és nyílt politikai küzdelem a legszélsőségesebb, vad kirohanásokkal fűszerezve.
De könyörgöm, emberek, térjetek már észre, hát hol teszitek ezt: itt, ezen a szexlapon, ahol a megélt gyönyörökről, az eltitkolt/elfojtott vágyakról, a szerelem szépségéről és a testi beteljesülésről vallanak a szerzők, ahol a cél a tökéletes, minden vágyat betöltő szeretkezéshez, önkielégítéshez való érzelmi feltöltődés, vagy egyszerűen csak a szórakoztatás?! Ebben nem vagyok hajlandó sem részt venni, sem állást foglalni, mert képtelen vagyok összeegyeztetni az önkielégítést a zsidókérdéssel, a szeretkezést a vad buzizással, a fellációt a rasszizmussal, az anál szexet a kirekesztéssel stb. stb., és ezt teszem akkor is, ha ezzel végképp lejáratom magam előtted.
Kedves gaborthefirst, szememre vetetted, hogy nem védtelek meg. Ha ez vigasztal, magamat sem, mert amíg a becsületembe, önérzetembe, emberi méltóságomba gázoló megjegyzéssel nem találkozom, minden egyéb megnyilvánulást a szabad véleményalkotás körébe sorolok, természetesen minden más esetben jogi lépéseket kezdeményeznék, jelentős nem vagyoni kártérítési igénnyel megfűszerezve, és sanszos, hogy ezt a csatát eredménnyel vívnám meg. Ne kerüljön rá sor. Ha ezt a magatartásomat megalkuvásnak, gyávaságnak tartod, szíved joga, én azonban – már életkoromnál fogva is – másképp látom a dolgokat és soha nem volt célom – még 40 évvel ezelőtti tiszta szívű ifjúként sem – a nyílt konfrontáció erőszakos keresése (hangsúlyozom: nem felvállalása, mert attól soha nem hátráltam meg, viszont szándékosan soha nem kerestem a bajt!). Hát ennyi, és ha őszinte szavaimmal végleg elveszítelek, tiszta szívemből sajnálom. Köszönöm és üdv.
Kedves gaborthefirst!
Szavaid mélyen megrendítettek, kérlek, adj időt, hogy a fárasztó nap után összeszedettebben gondolkodva válaszolhassak, ha még egyáltalán érdekel a véleményem.
Kedves axelley!
Köszönöm a biztatást, külön öröm számomra, ahogy kedvesedhez fűződő érzelmeidről megnyilatkoztál azzal az utolsó, rövidke kis mondattal, mert abban benne van az egész ÉLET!!! Azzal a néhány őszinte szóval többet mondtál, mint én a hosszú történeteimmel. Akkor melyikünk is a nagyobb író?
Kedves v-ir-a!
Bár testi mivoltodban nem ismerlek, a lelked szép, oszt asse semmi, hajrá kislány!
Kedves gaborthefirst!
Azt hiszem, túlzott jelentőséget tulajdonítasz a személyemnek, én nem érzek semmiféle összeesküvés-elméletet a háttérben. Az kétségtelen tény, hogy meglehetős ellenszenvet tapasztalok mind a történeteim, mind személyem megítélése során. Az előbbire még magyarázatot is találok mind a hetero-k, mind a homo-k részéről(a témával szembeni elutasítás, illetve a személyes tapasztalat hiányából eredő tájékozatlanság), ezt most szükségtelen tovább részleteznem, sokkal inkább érthetetlen számomra a személyemet érintő némely megnyilvánulás, hiszen sem történeteimben, sem hozzászólásaimban tudatosan nem bántottam meg senkit. Mindegy, ez van. Remélem, csak tréfának szántad az általam saját magam ellen folytatott propagandát, erre ne is vesztegessük a szót, már csak azért sem, mert soha nem szerettem volna érdemtelenül a figyelem központjába kerülni, főleg nem ilyen módon, egyébként éppen úgy visszataszít az öntömjénezés, mint az önsajnálat (már csak a poén kedvéért: az önkielégítés viszont nem).
A hozzászólásod 3. pontjában levont következtetéseiddel nem tudok azonosulni, erősen túlzónak ítélem meg a XXIII. Istvánnal szemben megfogalmazott állításaidat, hiszen ő más témában alkot, mi érdeke fűződne ahhoz, hogy olyan történetet pontozzon le, amelyet nem kedvel? Feltéve - de meg nem engedve! -, még ha így is lenne, ugyan mit tehetnék ellene, vagy bármely ellendrukkerem ellen? Éppen te hívtad fel a figyelmemet, hogy ne foglalkozzak a pontokkal, te adtál erőt, hogy írjak a lelkemből, és köszönettel megfogadtam a tanácsodat. Azt teszem. Azóta semmi gáz, de komolyan ám!
Végezetül: kissé elhamarkodott a következtetésed, baráti kötelék nem fűz XXIII. Istvánhoz, mint ahogy - már bocsáss meg - hozzád sem. Én a barátságot a szó klasszikus értelmében használom, ennek megfelelően egy kezem is sok, ha igazi barátaimat az ujjaimon akarnám számba venni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy - akár e lap üzenőfalán keresztül is - ne találnék olyan értékes emberekre, akikkel egyszerre dobban a szívem, együtt rezdül a lelkem, és - bár antagonisztikus ellentét választ el benneteket egymástól - mindketten ezek közé tartoztok.
Köszönöm a véleményedet, üdv.
Kedves obszidian!
Találó nevet választottál, mert kemény vagy, rideg és a szavad élesebben vág, mint a legjobb acélból készült penge. De azért az obszidián mégiscsak üveg...
Kedves v-ir-a!
Mindig őszinte örömmel tölt el, ha a hozzászólók között találkozom a neveddel, mert történeteidet szívesen olvasom, és még ha nem is véleményeztem - talán "Hárman párban..." kivételével? - tetszésemnek a szavazatommal azért nyomatékot adtam. Sajnálom, hogy régóta nem jelentkezel szerzőként is, remélem, hogy ez csak a feltöltődés időszaka. Köszönöm!
Végeztem a dolgaimmal, válaszolok is időrendben, előtte azonban engedtessék meg nekem egy megjegyzés, mindkettőtöknek szánom: most már tényleg szét foglak ültetni benneteket, mert két ennyire értelmes fazon azzal fárasztja a szürkeállományát, hogy oda-vissza beszóljon egymásnak, holott rengeteg érdekes történet vár még elemzésre és én nagyon szívesen olvasnám a szerzőkkel - pontosabban a történeteikkel - kapcsolatos véleményeiteket, mert egyrészt ezekből én is sok tanulságot szűrhetek le, másfelől segítene közelebbről megismernem a személyiségeteket, mert hogy nem semmi csókák vagytok, az nyilvánvaló.

Kedves XXIII. István!
Örülnék, ha megtisztelnél azzal, hogy - jogos ellenérzésed dacára - beleolvasnál a történeteimbe. Ez nem lenne példa nélkül való, hiszen a hozzászólások alapján néhány hetero (sőt hetero hölgy!) olvasóm is megtisztel azzal, hogy rájuk nyit, és még véleményezi is, nem is feltétlenül kedvezőtlenül, de mint ahogy a szerzőnek megvan az alkotás szabadsága, az olvasó legalább a szabad véleményalkotás jogával rendelkezhessen akár mellette, akár ellene foglaljon is állást.
Történeteimet leginkább a (homo)erotikus-szex kategóriába sorolnám, a kemény pornó ábrázolása nem az én műfajom, nyilván ezzel sok pontot veszítek, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Természetesen sok olyan olvasó van, aki egy-egy szaftos pornótörténettel hangol egy óriási szeretkezésre, vagy a képernyő előtt ülve juttatja önmagát teljes és csodálatos kielégüléshez - miért bántanám őket? Hiszen én magam is kedvelem a pornót, szívesen olvasom is, és egy - ízlésesen rendezett, szélsőségektől mentes - pornófilmet sem azért nézek meg, mert tájanatómiai stúdiomakat akarok folytatni - de akik a történeteim kapcsán hasonló élményekhez akarnak jutni, nagyot csalódnak, ez persze látszik a pontozáson is. Nem tehetek róla, én fontosabbnak tartom az esztétikumot az érzékeket vadul felkorbácsoló stílusnál, hála Istennek, senkinek nem kötelező a történeteimet ásítozva végigszenvedni. Egyébként a még közlésre még be nem küldött hetero történeteim is távol állnak a pornográfiától - ez már eleve meghatározza a várható fogadtatást - könnyű kis szextörténetek, és természetesen - egy-két momentum kivételével - ezek sem a saját magam által megélt eseményeken alapulnak. Más.
Jómagam is liberális álláspontot képviselek és a megengedhetőség határain belül kész vagyok az ésszerű kompromisszumokra is. Ebbe viszont a gyűlöletkeltés és az erőszak semmilyen formája nem értendő bele. Ami pedig a nemi hovatartozás kérdését illeti: talán az jelenti a legkisebb terhet az emberi lélek számára, ha enged az ösztönei sugallatának, és aszerint választ, persze ehhez az is kell, hogy legalább saját magának ne hazudjon az ember, és úgy vállalja önmagát, ahogy van. Persze, ez sokszor igen nehéz. Félreértés ne essék: ezt általánosságban értettem, nem meghatározott személyre vonatkoztatva. Köszönöm a szavaidat, üdv!

Kedves gaborthefirst!
Nyughatatlan természeted - már megbocsáss, nem bántani akarlak, mert értékes fazonnak tartalak - már megint túlzásokra ragadtatott. Köszönöm, hogy védelmedbe vettél - jóleső érzéssel nyugtáztam - de szerintem a szerzőnek önmagát kell megvédenie - már ha egyáltalán kell.
Értelmes emberek kritikáját elolvasom, a szememre vetett hibákat vagy igyekszem javítani, vagy - ez a gyakoribb - álláspontom védelmére észérveket igyekszem felsorakoztatni, aztán vagy meggyőzzük egymást, vagy nem, ez a vitapartner felkészültségén is múlik. Megjegyzésed (11.) utolsó bekezdéséből kicsendülő aggodalmad meghatott, szerencsére, nem annyira vészes a helyzet, mert a szívem ugyan leállhat azelőtt is, hogy a válaszom végére pontot teszek, de teheti ezt 35 év múlva is(akar a fene annyit élni még ilyen világban!), és én, bár inkább szkeptikus szemszögből kukucskálok a világra, saját sorsomat illetően derűlátó vagyok, hiszen a két felnőtt gyermekem sorsával kapcsolatban még dolgaim vannak ezen a világon, oszt még talán írni is kéne...
Más. Bocsáss meg, az de utolsó mondatodban megfogalmazott állításodat képtelenségnek tartom, és még ha a jó szándék vezetett is, de megint hagytad eluralkodni magadon az indulataidat. Nem mindig ez a helyes út. Köszönöm és üdv.
Kedves Hozzászólók!
Mindkettőtöknek szeretnék válaszolni, de még elég sok dolgom van, későn kerülök újra gép elé, addig kérem a türelmeteket. Köszönöm és szép napot!
Kedves Hozzászólók!
Bocsássatok meg a késői válaszomért, mentségemre szolgáljon, hogy a szokásos orvosi kontrollra indultam, amikor a képernyőn megjelent az első üzenet, így akkor nem volt időm felelni és csak most jutottam a gép elé. Kedvenc kardiológusom – akihez immár 24 éve igen jó orvos-beteg kapcsolat fűz – megnyugtatott, hogy a szívem a „még tűrhetően sz@r” állapotában leledzik, magyarán fibrillál piszkosul (még ne bontsatok pezsgőt, kedves ellenlábasaim, nem a kamora, csak a pitvar!), sőt arra vetemedett, hogy egy bőrtalpú cipő vásárlását sem ellenezte, bár azt nem tette hozzá – szerintem tapintatból –, hogy az említett lábbeli beszerzését talán célszerűbb valamelyik kínai cipőboltban eszközölnöm, mivel a rövidebb kihordási idő miatt kisebb lenne az anyagi veszteségem. Így hát ismét köszöntök mindenkit a fedélzeten, halihó! Reményeim szerint jó darabig rontom még a lapon a színvonalat, egyben kiváló alkalmat kínálok a lepontozás kéjes aktusához zordon kritikusaimnak, esküszöm, hogy mindent megteszek erőmtől és tehetség(telenség)emtől indíttatván, hogy megszokott élvezetüktől ne fosszam meg őket.
Ám, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, válaszaim időrendben:

Kedves XXIII. István!
A szokásos elegáns és tárgyilagos állásfoglalásodat köszönöm. A kor/kórkép szójáték (vajon hányan értették?) ténylegesen meglévő problémákra utal, melyek mellett nem tudok szó nélkül elmenni (úgy kell nekem!). Mivel eddigi hozzászólásaid alapján tudom, hogy tájékozott vagy a szakirodalomban, bizonyára megerősíted a – neves pszichiáterek és szexuálpszichológusok bárki számára hozzáférhető tanulmányain alapuló – véleményemet, hogy a homoszexualitással szemben éppen azok ágálnak e legszélsőségesebb formában, akik önmaguk is identitászavarral küzdenek, ez egyfajta hárítás és túlkompenzálás a részükről, ebbe most nem bonyolódnék bele, nem szeretnék a "női anál"-hoz hasonló vitákat gerjeszteni, talán valamilyen fórumon egyszer kifejtem ezzel kapcsolatos álláspontomat.
Tiszteletben tartom az elutasító véleményedet a homo történetek olvasásával és pontozásával kapcsolatban, bár megjegyzem, hogy én nem ismerek "hetero" és "homo" szerelmet (nem irányultságot, és nem vágyat!)csak két embert összefűző tiszta érzelmeket, ennek megfelelően homo történeteimet igyekeztem hetero olvasóim számára is élvezhetővé tenni azzal, hogy csak a szükséges mértékig részletezem a nemi aktust, több figyelmet szánok az érzelmek ábrázolására. Meggyőződésem, hogy minden embernek joga van a boldogsághoz, önmaga kiteljesítéséhez, még ha a Teremtő egy társadalmilag nem elfogadott szerep vállalására kényszerítette is. Egyelőre ennyit, köszönöm a véleményedet.

Kedves gaborthefirst!
Sajnos, a magyar átlagembernek mindig szüksége van egy ellenségképre - ez már éppen úgy hozzátartozik az életéhez, mint a vasárnapi húsleves-rántott hús(esetleg petrezselymes krumplival és uborkasalátával), bárki is legyen az: kormány, ellenzék, fiatal, drogos, keresztény, zsidó, kommunista, rassz, nemzet, népcsoport, homokos, alkoholista, hajléktalan, futballszurkoló, Józsi bácsi, Mari néne stb. stb., mindegy -, akit szidhat, leköphet, emberi méltóságában megalázhat, - természetesen a falka védelmében - megrugdoshat, sárba tiporhat büntetlenül, mert így egy pillanatra megszabadul a benne felgyülemlett mérhetetlen feszültségtől, levezetheti indulatait, elfeledheti a hülye főnökét, a munkanélküliség szorítását, gyermekei jövőtlenségét, saját sorsának kilátástalanságát, az egész elb@szott életét. Mindehhez természetesen megfelelő táptalajt és késztetést talál minden fórumon, beleértve az e lapon megszólaló szélsőségeseket is, bár - a szerkesztőknek hála -, itt a gyűlölethullám soha nem uralkodhat el. Írásaimmal megpróbálok az általánosan eluralkodó gyűlölet ellen küzdeni és ha csak egy emberben sikerül tudatosítani, hogy szeretet is létezik a világon, már nem hiába dolgoztam. Egyelőre ennyit, üdv.

Kedves genius33!
Hűséges olvasóim közé tartozol, köszönöm a kitartásodat és bizalmadat. Nagyon nem szeretnék csalódást okozni neked és ajánlom figyelmedbe az 5. részt, talán nem értékeled túl szentimentálisnak, de abba a részbe a lelkemet öntöttem. Köszönöm és üdv.
Kedves gyuri0926!
Őszinteségre őszinteséggel: mivel a fő címkék között szerepel mindkét, általad nem kedvelt témakör, nem gondolom, hogy én, vagy szerzőtársaim vétünk az oldal szelleme ellen, ha homo vagy leszbi történeteinket ide küldjük be, és a szerkesztők sem hibáztathatók, ha ezeket közzéteszik, mert veled ellentétben elég sok olvasó érdeklődik az ilyen írások iránt, még ha egyébként hetero beállítottságúak is. Tökéletesen megértem a problémádat, de én elég egyszerű megoldást találtam: a bennem viszolygást keltő témákra (S/M, bizarr, állatos stb.)eleve rám se nyitok, így nem kell sem a szerzőket, sem a szerkesztőket hibáztatnom. Üdv
Kedves gaborthefirst!
Szívesen elfogadom és követem mások értelmes, jó szándékú tanácsait, ennek megfelelően - tekintettel korábbi javaslatodra - egyáltalán nem foglalkoztat a szándékos lepontozás, igyekszem csak az írással foglalkozni és látszatsikerek kedvéért továbbra sem vagyok hajlandó engedni a színvonallal kapcsolatban magammal szemben támasztott követelményből. Természetesen nagyon jól esnek elismerő szavaid, ebből érzem, hogy vannak néhányan, akik értő módon fogadják írásaimat, akik számára nem pusztán a testiség durva ábrázolása és az öncélú trágárság képviseli a színvonalat, hanem a tiszta, emberi érzések megszólaltatása is visszhangot kelt a lelkükben. Neked, nektek érdemes írnom, mert ez így számomra is öröm, és ha csak annyit érek el a műveimmel, hogy olvasóimat egy pillanatra kiragadjam a hétköznapok kegyetlen, szürke valóságából és - ha csak egy röpke időre is - egy boldogabb világba képzelhetik magukat, már megérte. Köszönöm, és szép napot!
Történetek: Az én sztorim 2. rész 2013. 04. 15. hétfő 10:02
Kedves kicsifiú!
A pisilés miatt -1 pont (sokaknak nem szimpi, nekem sem), az anál jelenet leírásáért +1 pont (bizony, sok nőnek nem okoz élvezetet!), az azt követő tisztálkodásért +1 pont járna (végre valaki tudja, hogy egy popsiba hatoló hímvessző - egyébként a természetes helyén tartózkodó - olyan anyaggal is találkozik, ami nem feltétlenül fokozza az aktus örömét!), de 11 pont nincs, marad 10!
Kedves kicsifiú!
Szépen kidolgozott, nagyon ízlésesen és kulturáltan megfogalmazott történet, minden erőltetett érzékiség nélkül is olyan izgató, hogy huh...! Nagy hatással volt rám, köszönet érte!
Történetek: Hárman párban Tatán 2013. 04. 14. vasárnap 22:13
Kedves v-ir-a!
Teljes mértékben osztom Remete D. László formai hibáidat kritizáló megjegyzését éppúgy, mint a történeted tartalmi részét illető elismerését. Nekem nagyon bejött, max pt., oszt annyi.
Történetek: Napló magamnak 2013. 04. 14. vasárnap 17:08
Teljesen hiteles beszámoló, kiváló indítás egy izgalmas folytatáshoz. Ebben a történetben nagyon sok van!
Történetek: Éj az edzőtáborban 2013. 04. 14. vasárnap 13:43
Érzelemgazdag, nagyon szép történet, élmény volt olvasni, köszönet érte.
Történetek: Efeboszok a tóparton 5. rész 2013. 04. 13. szombat 00:14
Kedves gaborthefirst!
Elmégy ám te a majd' megmondom hová! Hiába is próbáltad korábbi megnyilatkozásaidban magad nihilista, hedonista, világtól utálkozó (hadd ne soroljam tovább!) álca mögé bújtatni, azért érző ember vagy te is, és ez - szándékod ellenére - csak megmutatkozik időnként. Ez így OK, mert ettől ember az ember! Üdv
Történetek: Efeboszok a tóparton 5. rész 2013. 04. 12. péntek 13:50
Kedves gaborthefirst!
Mint láthatod, ez a rész okozta olvasóimnak a legnagyobb csalódást, pedig az egész történetnek ez a kulcsa. Főhősöm, aki meggyőződéses heterónak és nagy nőcsábásznak érzi magát, egy váratlan esemény (a tóban lubickoló meztelen kamasz fiúk látványa) és egy igen erős nemi késztetés (Tomi maszturbálása, majd a fiúk közös (homo)szexuális játéka hatására rádöbben, hogy másfajta érzés is rejtőzik a lelke mélyén, ami eddig talán még nem is tudatosult benne. A Tominak adott válaszából azonban kiderül, hogy más is mocorog valahol a macsó érzések alatt, mert bevallja, hogy heves vágyat kelt benne egy meztelen kamasz fiútest látványa, ezt azonban nem tartja homoszexualitásnak, sőt elítélően nyilatkozik a felnőtt férfiak közötti kapcsolatról, azonban nyilván ráébred az ellentmondásra (egy kamasz fiú ugyanúgy azonos nemű, mint egy felnőtt férfi!) ezért próbálja meg olyan hosszasan, - mellesleg teljesen helytálló érvekkel - az általa annyira csodált antik görög példákkal elfogadhatóvá és indokolttá tenni (saját maga előtt is!) a fiúkkal folytatott szexuális játékot. Amire nem számított: a játékból komoly valóság lett, mert a közösen átélt gyönyörök csodája és saját személyisége mélyen megérintette a fiúkat, különösen Tomit, ezért volt olyan nehéz mindnyájuk számára az elválás.
Tudod, régen megette a fene, ha a szerzőnek magyaráznia kell a saját írását, mert ha az olvasó lelkét az első találkozáskor nem érinti meg a történeted, akkor hiába erőlködsz, nem tudtad úgy megírni, ahogy ők elvárták. Arra viszont büszke vagyok, hogy éppen így akartam szavakká formálni az érzéseimet, oszt akinél koppan, OK, akinél nem, annyi...
Üdv és kösz!
Történetek: Efeboszok a tóparton 4. rész 2013. 04. 12. péntek 12:56
Kedves gaborthefirst!
Látod, mennyivel másabb vagy, ha nem az indulat vezeti az ujjaidat a billentyűkön? Így kéne mindig! Nyilván, hogy életigenlő (-habzsoló?) felfogásoddal nem állsz egyedül, a hedonizmusodat sem tudom elítélni, (miért tenném?) mert ha valaki aszkéta, az vagy hülye, vagy impotens (és most azonnal hozzáteszem, hogy ez természetesen nem vonatkozik azokra, akik lelkiismeretük szavára, mélyen vallásos, tiszta és őszinte szívükből fakadó elkötelezettségüket követve vállalják az önmegtartóztatást!!!). Más. Igazíts ki, ha tévedek, ha rosszul ítéllek meg, de szerintem te minden adottsággal rendelkezel ahhoz, hogy gondolataidat ne csak az üzenőfalon, hanem valamilyen általad alkotott történet formájában is közzé tedd. Így szabadon, konfliktuskeresés nélkül mondhatod el a véleményedet a világról - ezért nagy dolog az alkotói szabadság! - másrészt az sem elhanyagolható, hogy ezáltal rengeteg feszültségtől szabadul meg az ember, egyszerűen kiírja magából minden örömét /bánatát, akár valós történetbe, akár egy elképzelt eseményfolyamba ágyazva. Hidd el, az írás nem is olyan nehéz, ha az ember a lelkéből felszakadó, őszinte érzéseit veti papírra/képernyőre. Ha még ráadásul alkotása kedvező fogadtatásban is részesül, átérezheti annak örömét is, hogy sikerült valamit adnia embertársainak. Oszt asse semmi!Üdv és kösz!
Történetek: A mostoha apámmal 2013. 04. 12. péntek 06:22
Kellemes'
Ez bizony nagyon jó!