JÚL
31
2008
JÚL
30
2008

Évzáró buli

Második évünket zártuk a fősulin. Mindenki boldog, felszabadult volt. Megbeszéltük, hogy az utolsó vizsga után összejövünk egyik csoporttársunknál, aki volt olyan szerencsés, hogy már kapott szüleitől egy háromszobás családi házat a város szélén. Péter jó fej volt, magas, karcsú, göndör hajú, látszólagos lazasággal hordta a menő cuccokat, tetszett a legtöbb lánynak. Nyugodt, soha másokat ki nem beszélő természete miatt számtalan titok landolt nála, s maradt elzárva örökre. Tizenhét főből állt a csoportunk, de meghívtuk csoportvezető tanárunkat is, az ötvenes éveit taposó, mégis nagyon fiatalos kinézetű Bokányi tanár urat. Nem jött el egy srác, aki nyelvvizsgára készült, s egy lány, aki hamarabb utazott haza szüleihez...

Egy csodálatos házaspáros

Egy olyan eseményt mesélek el, amely teljesen más, egy csodálatos új élet kezdetét hozta a házaséletünkbe. Nem vagyunk már fiatalok, tavaly léptünk mindketten az ötödik X-be, de ez az esemény fiatalkorunk mámoros erotikus légkörét hozta vissza, a szexuális örömöknek pedig eddig nem ismert új szintjét nyújtotta mindannyiunknak. Újra és újra vágyunk átélni azt, amiben részünk volt, mert csodás volt, különleges, felkavaró, izgalmas és édesen buja. Igen újra és újra vágyuk a baráti házaspárral való közös szeretkezéseket, a másik örömének látását, az egymásban való teljes feloldódás ismétlődő gyönyörét...
JÚL
29
2008

Édes élvezet - Avagy...

- Ne köszönj semmit, édes. - nevetett a szeme, ahogy ezt mondta. - Jöhet a desszert? - kérdeztem, és kacsintottam egyet. - Desszert? Hisz még el sem kezdtük a vacsorát... És mint tudod, előétellel szokás kezdeni... Most is azzal fogunk. Hoppá. Mit tartogat még nekem ez az éjszaka? - gondoltam. Ezt akkor tudtam meg, amikor kibontotta a sporttáskát... Felemelt. Súlyom őt meg sem rándította, pedig 52 kg azért valami. Mint egy könnyú tollpihét, gyengéden fektetett le a selyemágynemű közé. Épp hogy letett, megcsókoltam az ajkait, és végigfuttattam a tenyerem a csupasz izmos mellkason...

Sajgó ülepek 2. rész

7. A KÉTÁGÚ LÉTRA Másnap délelőtt későn keltem, meglehetősen nyúzottan, bágyadtan. Az órámra nézve megállapítottam, éppen elmúlt 11 óra. Kibotorkáltam a fürdőszobába letusolni, hogy magamhoz térjek a hosszú alvás utóhatásaiból. Odahaza nem szoktam ilyen sokáig lustálkodni, igaz az estéim sem ennyire fárasztóan izgalmasak. Mikor fürdés után egy szál törölközőben kisétáltam a konyhába körbeszimatolni, teljes csönd fogadott. A lányok eszerint még javában húzzák a lóbőrt. Az emeletről legalábbis semmi nesz nem szűrődött le. Megtöltöttem a magunkkal hozott elektromos kávéfőzőt és bekapcsoltam, majd visszamentem a szobámba felöltözni...
JÚL
28
2008

A szomorú délután

Szomorú volt, elvégre temetésről jöttünk. Nem voltunk kifejezetten jóban, talán a korkülönbség miatt, de most valahogy ez nem számított. Ketten maradtunk a családból a házban, mindenkinek sietnie kellett valahová. A vállamra hajtotta a fejét és sírt. Én átöleltem és a hátát simogattam. Hosszan zokogott, én pedig nem szóltam semmit, csak simogattam tovább. Lassan kezdett megnyugodni és akkor az addig a teste mellett ernyedten lógó kezeivel ő is megölelt. Lassan két kézzel simogattam a hátát, ő pedig hozzám simult és átölelt. Aztán adott egy gyengéd, finom puszit a nyakamra. Nem tehetek róla, de nagyon jól esett és a farkam egyből megrándult tőle...

Diákviszony

Ifjúkoromban valahogy számomra is hihetetlennek tűnt az, amikor hallottam különféle érdekes-kitalált és megtörtént történeteket tanárnő-diák között. Egészen addig míg... középiskolai osztályom egy nagyon jó közösség volt. Sokat szórakoztunk közösen, buliztunk. Reál osztály lévén, az osztály kisebbségét a gyengébbik nem alkotta. Mi fiúk egy valamiben hasonlítottunk: Mindannyiunknak tetszett a magyartanárnő, Zsófi. - Micsoda nő, de bevágnám neki, volt az osztálytársaim kedvenc szavajárása. Mindig is szerettem beszélgetni vele, titkon azt remélve, hogy talán lehet valami közöm hozzá...
JÚL
25
2008

Rémálom az X utcában

A lány hirtelen kinyitotta a szemét. Még most is zihált. Sírt. Csak álom az egész, suhant át agyán. Felsóhajtott, érezte, ahogy elhagyja testét a páni félelem. Csak álom... nyugtatgatta magát. Lassan visszatért a valóságba, látta, hogy saját puha ágyában fekszik, körülötte kedvenc tárgyai. Visszafeküdt, és újra álomba szenderült. Másnap nyugodtan ébredt, derengett ugyan valami a rossz álomból, napközben is felbukkant néha gondolataiban, de megnyugtatta magát: Csak álom... Nem mesélte el senkinek. Annyifélét álmodik az ember, aztán elfeledi, és az élet megy tovább. Mi is az álom? Nem akart filozofálgatni róla...

A fehérnemű

Kb. két éve történt, akkor még egy női fehérnemű boltban dolgoztam. Szerettem csinálni, mert szeretek emberekkel foglalkozni. Egy nyári napon történt ez az eset, a déli órákban mikor a legnagyobb meleg szokott lenni. Egész nap nem jött szinte senki, csak néhány érdeklődő. Teljesen üres volt a bolt, amikor belépett egy gyönyörű nő. 35-40 év körüli lehetett és nagyon csinos volt. Magas sarkú fekete szandálban volt, ami a pánttal volt a vékony bokájára csatolva, apró kis csatokkal. Egy könnyű fehér nyári ruha volt rajta, ami sejtetni engedte gyönyörű és sportos alakját. Nagyon finom anyagból volt a rucija, így teljesen nyilvánvaló volt, hogy sem melltartó sem bugyi nem volt rajta...
*  *  *
*  *  *
JÚL
24
2008

A zsaroló

Néhány éve történt... Még nem voltam 14, amikor egy különös kaland után értem igazi nővé és lettem az, aki most vagyok. Ez a történet azonban nem mindenkinek való. Ha Ön, kedves Olvasó könnyen megbotránkozik vagy hisz bármilyen ártatlanságban, akkor NE olvassa tovább, mert itt csak az igazságról lesz szó szépítés nélkül. Ha idáig eljutott az olvasásban, akkor úgy veszem, hogy kezdhetjük. Talán 9 vagy 10 voltam, amikor észrevettem, hogy nő vagyok. A suliban, ahova jártam tetszett egy fiú - legyen most a neve Dani -, akiről néha álmodoztam és már akkor rájöttem, hogy miért. Igen. Felejtse el KO az ártatlanságot! Én már akkor sem voltam ártatlan, legalábbis gondolatban...

A Harmónia lakópark 4. rész

Szilveszterre hatalmas bulival készültünk, ünnepi vacsora volt, még éjfélkor is adtunk virslit és korhelylevest. Egy óra is elmúlt mire mi is el tudtunk vegyülni a mulatózó tömegben. Marikával és néhány öreglánnyal táncoltam, aztán kolléganőm az asztalukhoz invitált. Néhány nő volt ott az üzemirodából, alig ismertem őket, és az igazgatónő. Két óra után a hölgyek távoztak, csak Marika, én, és az igazgatónő maradt, akit mint megtudtam Zsuzsának hívnak. Feltűnt, hogy Marika milyen jóban van Zsuzsával, és az is feltűnt mennyire itatja. Én is összetegeződtem vele, a lelkemre kötötte, hogy mostantól Zsunak szólítsam. Nagyon jól nézett ki, egy testhez simuló fekete kisestélyi volt rajt, ami előnyösen kiemelte az alakját...
JÚL
23
2008

A humor rabjai

2006. március 31. - Quebec - Loreal vegyipari kutatóközpont idő: 9.14 (412-es szoba) A vész villogó lámpa szabályos periódusokban színezte baljós skarlátfénybe a kicsi, számítógépekkel és üvegcsékkel telített termet. A monitor képernyőjén szemrehányóan motoszkált egy "Szivárgás" felirat, mögötte kódjelek és laboratóriumok számai. Doktor Philip Lakatosh-t, a magyar származású, 41 éves, ambiciózus vegyészmérnököt minden bizonnyal a guta ütötte volna, ha tudomást szerez a vészhelyzetről. Philip azonban aludt. A folyosón el-elcsörtető lábak dobogása hallatszott, majd az is elcsendesült...

Enema

Alig múltam 35 éves. Tíz éve jártam egy unalmas fickóval, Péterrel, akinek annyiból állt a szex, hogy óvatosan belém hatolt, aztán gyorsan elment, majd órákig siránkozott, hogy gyereket akar. Nehezen, de beértem ennyivel, mert ő volt az egyetlen pasas, aki elviselte zsarnoki anyámat, aki kikötötte, hogy nem vihetek haza senkit, de egy éjszakánál tovább ne maradjak ki. Végül a születésnapomon fellázadtam. Bejelentettem anyámnak, hogy albérletbe költözöm, és Péternek, hogy vagy változtat szexuális szokásain, vagy elhagyom. A másnap egyedül ért az albérletemben. Péterbe belefojtottam a szót a gyors szeretkezés után, hogy hány gyerekünk lesz. Élni szerettem volna még. Vad orgiákban részt venni. Három, négy pasival szeretkezni...
JÚL
22
2008

Szélvész 2. rész

Lassan, mint aki mély álomból ébred rámnyitotta szemeit, magához húzott és megcsókolt. - Virgoncnak? - Ahhoz képest, hogy az előbb meghaltál... nos határozottan buzog benned az élet. - Hááát azt hiszem így még soha senki sem volt kedves velem, nagyon finom volt. Köszönöm! - Ne köszönd, örülök hogy megtehettem. - Adtam a szája sarkába egy puszit. Dagadt a mellem a dícsérettől. Rettentő büszke voltam a sikeres "nyelvvizsga" után. - Olyan volt mintha... nem is tudom... mint egy robbanás... nem is igen emlékszem. Lehet el is ájultam... - suttogta, s közben mosolyogva vont magához - de megállj csibész, ezt visszakapod mindjárt...

Nagylány kaladjai 2. rész - Két fiúval

A buszos utazás lassan véget ér és megérkezem Kláriékhoz .Ezen a kis, gyógyfürdőjéről ismert településen van nyaralójuk, ide hívtak meg a hétvégére. Szombaton korán indultam a Városból így a másfél órás út végén még csak kora délelőtt volt, az előjelzés szerint forró, igazi júliusi hétvégénk lesz. Barátnőmék már hetek óta kint laktak mivel Klárinak tanítónőként az egész nyár szabad, Zoli pedig innen jár dolgozni, már amikor megy hiszen Övé a könyvelőiroda. Azóta a hármasban töltött éjszaka óta nem változott a barátságunk, alkalmanként találkoztunk és jókat beszéltünk, szórakoztunk együtt...