Különös történeteim 7. rész

A kolléganőmmel nem sokáig tartott a dolog na meg időközben újra melót és lakhelyet váltottam, így Györgyivel is nagyon ritkán találkoztam. Egy Keleti pu. – hoz közeli lakásba költöztem ami az egyik haveromé volt. Ő kiment külföldre dolgozni és annak fejében, hogy vigyáztam a lakásra, ott lakhattam. Találtam egy jól fizető számítógépes melót is amihez csak a laptopom meg internet kellett, így bárhol tudtam dolgozni, ráadásul a közelben volt egy telephely ahová épp éjszakai portást kerestek. Mivel este 6 – tól reggel 6 – ig tartott egy műszak és 12 órás volt, így néha hétvégén is kellett dolgoznom és néha hétköznap is voltak szabadnapjaim. Na meg az volt a jó, hogy este 10 és hajnal 4 között szinte semmi mozgás nem volt a telephelyen, így aludni is tudtam. Szóval volt két állásom és mivel csak rezsit kellett fizetnem, albérletet nem, elég jól éltem. Viszont mivel éjjel – nappal melóztam és időm alig volt, csajom se.  
A telephelyre mindig a Baross téri aluljárón át mentem – akkor még nem volt négyes metró – és a nagy aluljáró mellett volt egy kisebb is a Blaha felé. Nekem általában arra vezetett az utam és egy idő után majdnem minden délután ácsorgott ott egy nő, egy babakocsis kisgyerekkel és kéregetett. Mivel elég jól álltam anyagilag mindig adtam neki és egyszer megkérdeztem miért nem a nagy aluljáróban kéreget, hiszen ott több az ember, ide meg csak az jön akinek épp erre van dolga.
– Ott a többi hajléktalan elzavar – mondta.
– Te is hajléktalan vagy? – kérdeztem meglepődve.
– Miért? Mit gondoltál? A sarki hotelben lakom?
– Nem, csak... már bocsi, de nem olyan vagy. Úgy értem nem vagy koszos, büdös, mint ők.
– Egy ismerősöm itt dolgozik a Péterfy kórházban és amikor ő van benn akkor be tud vinni és használhatom a személyzeti fürdőt, a ruháimat meg ki tudom mosni egy másik ismerősnél. Ezért nézek ki viszonylag normálisan.
– És hol alszol?
– Hol itt, hol ott. Szállókon, üres lakásokban, meg ahová be tudok húzódni.  
– Hát nem irigyellek.
– Ez van – tárta szét a kezét beletörődő mosollyal. – Te legalább rendes vagy hozzám. A legtöbb ember csak elfordul és elmegy mellettem. Te mindig adsz valamennyit, sőt sokkal többet, mint amennyit általában szoktak.  
Elég sokáig beszélgettünk. Megtudtam, hogy a gyerek apja lelépett, miután nem tudta fizetni az albérletből is kirakták, a gyerek miatt munkát se tud vállalni, így marad az utca meg a kéregetés.  
– Semmi lehetőség? – kérdeztem.