A+ A-

A falun

Tizenhat éves voltam amikor ez a történet megesett velem. Újjongva rohantunk ki az iskola kapuján, kezünkben a jólsikerült bizonyítvánnyal. Nagyszüleim ugyanis meghívtak két hétre a falujukba.
Örömömben ugrottam anyám nyakába, és máris rohantam csomagolni, ugyanis két nap múlva már kegyetlenül indult a vonatom.
Már a vasúti kupéban utaztam amikor elgondoltam, hogy milyen is lehet a falusi élet. Valahogy a Tüskevár föhöse - Tutajos - jutott az eszembe. Most végre élöben is megtörténik velem amit eddig csak könyvekben olvashattam. Pár órás utazás után megérkeztem. Nagyapám várt rám és boldogan átölelt:
- Ezer éve nem láttalak! De megnöttél!
Büszke voltam magamra és örömmel teli szívvel bíztam magam a gondjaita.
- Sietnünk kell - vette el a böröndöm - nagyanyád már finom ebéddel vár.
Beszálltunk hát az öreg huszonöt éves Moszkvicsába és elindultunk. Az autó köhögve nyelte a kilométereket, miközben nagyapám folyamatosan mesélt nekem:
- Majd meglátod! Lemegyünk pecázni a tóra és megnézzük a lányokat amikor fürdenek! Megtanítalak az állattenyésztésre! Vadászunk majd nyúlra!
Sok hasonló ígéretet tett még, olyanokat amik talán bele sem fognak férni abba a két hétbe ami itt lesz eltöltve.
Megérkeztünk. Régen jártam itt utoljára, de mégis olyan ismerösnek tünt nagyszüleim portája. Nagyanyám össze-vissza csókolta az arcom és büszke volt, hogy ilyen szép nagy unokája van. A kiadós falusi ebéd után egészen estig beszélgettünk, nagyapám még a pálinkájával és a pipájával is megkínált. Hiába, több mint tíz éve nem láttak, nyilván kíváncsiak voltak, hogy mi történt velem a nagyvárosban.
Másnap hajnalban furcsa zajokra ébredtem. Izgatott férfihangok pattogtak a levegöben, csizmák dobogtak az elöszobában. Olyan érzésem volt mint amikor háború van és katonák érkeznek fosztogatni. Gyorsan a fejemre húztam a paplant, és reménykedtem benne, hogy az egész egy rossz álom. Amikor tíz óra körül felébredtem, rá kellett jönnöm, hogy valóság volt amit hajnalban megértem.
- Az éjszaka kigyulladt a termelöszövetkezet telepe - világosított fel szomorúan nagyanyám - és a falu összes férfija ott dolgozik.
Éreztem, hogy a nyaralásom saját magamnak kell megformálni. Nagyapám nem fog ráérni foglalkozni velem, mikor egy egész falut érintö gond terheli. Felöltöztem hát, és zsebre dugott kézzel elindultam csavarogni. A korábbi nyári vakációkat is sokszor ezzel töltöttem, így volt benne rutinom.
Több óráig kóboroltam, nézegettem a járókelöket, amikor az egyik hozzám közelebb esö ház nyitott ablakából fájdalmas kiáltásokat hallottam. Mintha valakit vertek volna. Gyorsan az ablakhoz siettem és lekucorodtam alá. Lélegzetvisszafojtva hallgattam amint egy nöi hang szid valakit:
- Majd adok én neked te kis féreg!
Újabb ütéshangok és sírós kiáltások következtek. Egyszer csak csend lett. Moccanni sem mertem, ugyanis tudtam ha most elrohanok azzal leleplezem magam. Többször hallgatóztam már mások ablaka alatt. Vártam, mégnem kivágódott a kapu és egy nyári ruhába öltözött, arcát eltakaró, fiatal lány szaladt ki rajta. Vártam amíg eltünik az utca végén, majd több se kellett, a nyomába eredtem. Mivel az iskolában én voltam az egyik legjobb síkfutó, hamar utolértem és utána kiáltottam:
- Állj meg! Nem akarlak bántani!
De ö csak futott tovább. Kissé idegesített a dolog, ezért gyorsabb tempóra kapcsoltam, majd amikor utolértem a vállánál fogva lehúztam a földre.
- Megvagy!
Nem ellenállt, látszott rajta, hogy alig kap levegöt.
- Nagyon fájt? - kérdeztem töle.
- Nagyon - szipogta.
- Hogy hívnak?
- Edina.
- Én meg Gedeon vagyok - húztam ki magam.
- Miért bántottak?
Haragos szemekkel nézett rám, amikben már csak halványan látszódott a sírás nyomai.
- Mi közöd hozzá? - kérdezett vissza flegmán, majd felugrott és elrohant.
Tudtam ha utána eredek megint elkaphatnám, de hagytam hadd menjen. Furcsa érzések keringettek bennem, úgy tünt, hogy szerelmes lettem elsö látásra.
A következö naptól fogva már abszolút nem érdekeltek nagyapám ígéretei, csak Edinára tudtam gondolni. Megint elmentem a házukhoz és a kapunál lesben állva vártam mikor jön ki. Hamarosan megjelent, de most nyugodt volt. Úgy látszik nem bántották. Odavágódtam hozzá és megszólítottam:
- Szia!
- Ne haragudj a tegnapiért - mosolygott - tudod...
- Tudom - válaszoltam. Hány éves vagy?
- 14.
- Én meg 16 - és megint elöntött a forróság.
Innentöl kezdve ment minden mint a karikacsapás. Beszéltünk mindenröl, nap mint nap találkoztunk és egy hét elteltével valódi pajtások lettünk. Nem is bántam, hogy így alakult a nyaralásom. Sokáig morfondíroztam, hogy rákérdezzek a verésre, de végül is az egyik alkalommal amikor a vegyesboltba kísértem megkérdezem töle:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.71 pont (56 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 cscsu50 2016. 08. 17. szerda 03:35
Aranyos!
#9 zsuzsika 2016. 08. 16. kedd 07:44
Gyerekes mese.
#8 sunyilo 2016. 08. 10. szerda 19:40
Ne azoknak írj, akik nem is olvassák el, csak fikáznak.
#7 vakon53 2016. 08. 10. szerda 12:32
Netörődjél a fikázókkal!
#6 Rinaldo 2016. 08. 10. szerda 09:53
gyenge.
#5 veteran 2016. 08. 10. szerda 09:20
Igazi mese.
#4 gyuri0926 2016. 08. 10. szerda 07:14
- Ne haragudj - ölelt magához nagyapám - Jövöre majd mindent bepótolunk.

és korábban

Hiába, több mint tíz éve nem láttak,


Hülyeség az egész , de azért figyelni lehetne ......
#3 feherfabia 2016. 08. 10. szerda 05:52
Aranyos!
#2 A57L 2016. 08. 10. szerda 04:40
Érdekes történet.
#1 Törté-Net 2016. 08. 10. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?