A+ A-

Évi 2. rész - A tisztás

Lassanként magunkhoz térünk. Pihegve egymás karjaiban gyűjtünk erőt. Te mozdulsz először. Kibontakozol az ölelésből és kiszállsz a hőségbe, ki a napfényre. Nyújtózol egyet, hogy a kocsiban töltött percek után felfrissítsd vérkeringésedet végtagjaidban. Nézlek ahogy a napfényben kinyújtózva élvezed az enyhe langyos fuvallatokat a bőrödön. Lehúnyt szemmel mosolyogsz még akkor is mikor odalépek melléd és átkarollak.
- Fel kéne öltözni, még meglát valaki – mondom
- Persze, persze… - válaszols és elkezdjük összeszedegetni a hanyagul leszórt ruháinkat. Mindketten csak szellősen öltözünk, a fehérneműk eltűnnek a kocsiban és mi ott állunk a kocsi mellet egymásra nézve.
- Mi legyen? Menjünk kirándulni, ha már oda indultunk? Van egy szép kis túraösvény itt az erdőben .
- Ám legyen, bízom benned, de ha medvébe futunk megharaplak – vigyorgok és kézen foglak.
Elindulunk és pár perc elteltével már a fák között találjuk magunkat. Az ágak és a lombkoronán ástzűrődő fény selyembe burkolja az erdőt és benne minket. Arcodat figyelem miközben haladunk. A virtuálisan már megszokott csevegésbe kezdünk, de most a személyes találkozás varázsa és a hangod csilingelése még élvezetesebbé teszi. Ahogy lépkedünk a kis ösvényen egy-egy fénycsík megtalálja arcod, hajad, gyémánt díszt kölcsönözve egy-egy pillanatra bőrödnek és plusz csillogást adva szemeidnek. Beszélgetés közben játszadozva lopunk egymástól csókot, ekkor nyelveink kergetőzve adnak tudomást arról, mennyire kívánjuk egymást. Nagyjából húsz perce haladunk, amikor elkezd az erőd selyem félhomályából újra formát ölteni és a napsugarak egyre sűrűbben találnak ránk. Egy bokrokkal szegélyezett tisztáshoz érünk, a kis szerpentinünk a tisztás szélén barna kígyóként kanyarog a dús zöld növényzet között, az úttól pár méterre korábbi tűzgyújtások nyoma látszódik. Távolabb néhány elhanyagolt tákolt fa pad áll, körülötte mindenhol csak a dús fű.
- Megcélozzuk az egyik padot? Van egy kis harapnivaló nálam.
- Vezess hercegem – mondod kacagva és nekiindulunk. Talpunk alatt a puha pázsit sustorgása és a kellemes erdei levegő szinte hallhatóan játékra hívogat. A padhoz érünk, leülünk egymással szemben lovagló ülésben. Szendvics kerül elő a magunkkal hozott hátizsákból és egy üveg ásványvíz.
- Ide a vízzel vagy lövök! Kell a folyadékutánpótlás, melegem volt az autóban! – mondod nevetve és megbontod a vizet. Figyelem ahogy iszol, s utána a szád szélén megül egy csepp ragyogva a napfényben, de szemed ezerszer ragyogóbb. Csevegés és tízórai közben folyamatosan egymást figyeljük, a levegő a napfénytől és a vágytól szikrázik közöttünk és testünk forrósodni kezd. Az erdőből csak madarak hangjai hallatszódnak közel s távol sehol egy lélek. Te újra a vizet veszed magadhoz és inni kezdesz, majd tettetett ügyetlenséggel magadra vezetsz egy keveset az üveg tartalmából a reakciómat figyelve.
- Hoppá, leittam magam! Vizes ruhában még megfázom – mondod és egy - láthatóan akarattal hosszúra nyúlt - mozdulattal megválsz a vizes ruhadarabtól.
Először feltűnik a hasad, majd köldököd. Gyönyörű selymes bőröd szinte szikrázik a fényben és érintésre csábít. Lassan feltűnnek formás melleid, melyeket örömmel vizslatnak szemeim, majd megvillan kulcscsontod, vállad és végül teljesen megszabadulsz a felsődtől. Leteszed magad mellé, majd kihívóan nézel rám. Én leteszem a padon nyugvó táskát és vizes üveget, majd közelebb húzódom. Egészen közel, s már lehelletedet és tested melegét is érzem. Odahajolok és megcsókollak. Te viszonzod és ezzel újra elkezdődik a játék. Az érzelmek, a tűz játéka. A testeké és az érintésé. Simogatlak és beleborzongok. Villámok futnak végig testemen ahogy bőrödhöz érek és csókollak. Lassan újra lekerül rólunk a lenge ruházat és megszűnik minden. A fák, a bokrok, a kis földes gyalogút.. minden. Csak mi vagyunk újra, a fényben fürödve, egymástól és a szellőtől símogatva. A gyepre kerülünk, valahonnan előkerül egy vékony pléd – miket rejthet még a táska? – melyet leterítve adjuk át magunkat a gyönyöröknek. Szorosan ölelkezünk, immár teljesen meztelenül a pléden, a kis pad árnyékában. Felettünk kis madarak repülnek el, mintha csak minket akarnának meglesni. Most is csókhalmokkal bombázlak a tested minden pontján, most viszont már kevésbé finomkodva. Nem bírok vágyaimmal és falom testedet, s Te a már ismert sóhajokkal felelsz és nedveid gyöngyözve jelennek meg. Bátrabbak a csókok, a simogatások, s valahogy francia pózba küzdve magunkat kezdjük kényeztetni egymást. Kéjnedveid illatától elbódultan fúrom arcom kelyhedbe, közben fenekedet masszírozom, simogatom és élvezem, amit száddal és kezeddel csinálsz.
Rudam majd szétrobban a benne lüktető vértől, ahogy egyre növekszik játékodtól. Szívod, nyalod, simogatod felváltva nyelvem játékának ütemére, és hangos sóhajokkal nyugtázod, mikor nyelvem egy egy roham után be-becsúszik puncidba, vagy épp mikor ujjam izgatja idegszálaidat nedves barlangodban. Aztán úgy döntesz elég.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 cscsu50 2016. 08. 17. szerda 04:16
Tetszett
#6 zsuzsika 2016. 08. 16. kedd 07:58
Nekem tetszett.Nem a szokásos tömény pornó.
#5 veteran 2016. 08. 11. csütörtök 14:22
Leírhatatlan érzelmiség áthatja az egészet.
#4 vakon53 2016. 08. 11. csütörtök 12:25
Feleségemnek és nekem nagyon de nagyon tetszett 10 pont!
#3 Andreas6 2016. 08. 11. csütörtök 08:49
Szerintem is. Alul lett pontozva.
#2 A57L 2016. 08. 11. csütörtök 04:27
Szép.érzelmes írás.
#1 Törté-Net 2016. 08. 11. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?