A+ A-

A férjem főnöke 1. rész - A találkozás

December közepén meghívást kaptunk a férjem cégétől a karácsonyi partira. István még csak két hónapja dolgozott ennél a cégnél. Nagyon élvezte a munkáját. Pontosan nem tudom, hogy mit csinál, csak annyit, hogy középvezetői szinten van. Gyakran túlórázik, későn fáradtan ér haza, minden nap. A hétvégéit is szinte mindig munkával tölti itthon. Azt mondogatta, hogy most kell bedolgoznia magát. Nagyon megörült a meghívásnak, hiszen még csak a próbaidejét tölti a cégnél. Egy vidéki szállodában tartották a bulit. Már pénteken délután lehetett menni, de a fő rendezvény csak szombat este kezdődött. Utána néztem a Szállodának. Kiderült, hogy Wellness része is van. Sikerült Istvánt rávennem, hogy menjünk pénteken, így egy kicsit együtt tudunk lenni. Nem ment könnyen, dolgozni akart, ahogy mindig. A vezérigazgató pénteken délben mindenkit haza küldött, hogy aki az nap akar menni, időben el tudjon indulni. Mire István haza ért, már mindent bepakoltam. Nagyon izgatott voltam. Ezt észre is vette, rám mosolygott és elkezdett bepakolni a kocsiba. Lementem, István egy idegen autó mellett állt. Új autó volt, még a szaga is új volt. Nekünk egy nagyon régi aprócska autónk volt. Nem rég fejeztük be az egyetemet. Most kezdtünk még csak a közös életünket.
Nem volt pénzünk jobbra. A lakás hitelét is fizetnünk kellett. Először nem is értettem, hogy i történik. István azt mondta, hogy céges autó. Még nem biztos, hogy megkapja, de, ha véglegesítik, ő fogja használni. Kell majd vidékre is utazni a munkája miatt. Nagyon tetszett az autó, tágas volt, kényelmes és nagyon szép. Beültünk tehát és elindultunk. Két és fél órát utaztunk. Végig beszélgettünk, viccelődtünk, egymás kezét fogtuk. Olyan volt mikor megismerkedtünk. Miután megtaláltuk a szállodát, bejelentkeztünk. A recepciós azt mondta, hogy mi vagyunk az elsők. Felmentünk a szobába, ahol egyből egymásnak estünk. Már elég régen szeretkeztünk. István mindig fáradt volt és mivel nem akartam, hogy miattam hibázzon a munkájában nem erőltettem. Csodálatos volt minden. Szenvedélyesen csókolt, lassan levetkőztetett.
Nem volt hosszú, hiszen régen csináltuk, de boldog voltam, hogy ismét az enyém, hogy csak rám figyel. Még egy órát feküdtünk az ágyban. Beszélgettünk ölelkeztünk, simogattuk egymást. Később lementünk a medencéhez. A szálloda elég kihalt volt. Karácsony előtt mindig kevés volt a vendég. A medencénél is csak mi voltunk. Istvánnak nem volt kedve úszni. Én beugrottam, élveztem a vizet. Néhány hosszt leúsztam, mikor láttam, hogy István beszélget egy öltönyös férfival. Nem tudtam, hogy ki lehet az, nem ismertem a munkatársaimat. Kimásztam a medencéből. Ahogy közeledtem, mind a kettejük szeme megakadt rajtam. Úgy bámultak, mint a tinédzserek. Nagy tetszett a dolog. Nem sokat járok el otthonról, munkát még nem találtam. És mivel tél van, melegen kell öltözni, nem láthatta senki a testem. A testem, amire mindig is büszke voltam. Bár nincsenek nagy melleim, de szépen arányosak, kerekek, a bőröm nagyon feszes. Fenekemet is mindig megbámulják. Sokat is teszek azért, hogy ez így maradjon, rendszeresen tornázom. Mire odaértem hozzájuk, már szinte a nyáluk csorgott a nyitva maradt szájukon. Önkénytelenül is mosolyogtam. Köszöntem, mire magukhoz tértek. Zavarban voltak, aminek nagyon örültem. A férjem a levegőt kapkodva bemutatott.
- Vezérigazgató úr, ő a feleségem Eszter. Eszter, az úr a főnököm Péter.
- Uram. – mondtam és a kezemet nyújtottam.
- Csak Péter, kérem. – Majd megfogta a kezem.
Határozott, de nem durva fogása volt. Azt mondják, hogy a kézfogásból sok minden kiderül. Leültem melléjük, beszélgetni kezdtünk. Szóba jött minden, a munkán kívül. Érdeklődött felőlünk. Elmondtuk neki, hogy az egyetemen ismertük meg egymást. Azóta együtt vagyunk. a diploma után rögtön összeházasodtunk. Gyermekünk még nincs, de majd szeretnénk. Beszélgettünk a családunkról. Elmondtam neki, hogy a szüleim mennyire vallásosak és így neveltek engem is. Előre is elnézést kért, a holnap este miatt. Lehet, hogy lesznek olyan dolgok, amik nem fognak tetszeni. Ilyenkor mindenki elengedi magát. Olyan fél nyolc körül lehettet, mikor Istvánnal felmentünk a szobánkba, előkészülni a vacsorához.
Nyolc órára Hívott meg minket Péter. Vacsora közben is beszélgettünk. Addigra már többen is megjöttek a cégtől, de Péter a vacsoránál, csak velünk beszélgetett. Később átmentünk a bárba. Péter itt elnézést kért, de beszélgetnie kell a többiekkel is egy kicsit. István szépen sorban bemutatott a munkatársainak. Mindenki nagyon kedves volt. Mire Péter végig ért mindenkin, már éjfél körül járt. Egy bőrkanapén ültünk Istvánnal. Péter megkérdezte, hogy mellénk ülhet e. Természetesen nem tiltakoztunk, nem is azért mert a főnöknek nem mondunk nemet, hanem mert nagyon jó beszélgető partner. Megkérdezte, hogy hogyan tetszett a társaság. Mondtam neki, hogy mindenki nagyon kedves. Egy mosoly kíséretében annyit mondott, hogy várjam meg a holnap estét. Tovább beszélgettünk, mire István ásítozni kezdett.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.24 pont (79 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 deajk2008 2015. 07. 27. hétfő 16:18
nagyon jó lett folytasd
#10 hairy_pussy 2015. 07. 1. szerda 06:30
Nagyon jó. Várom a folytatást...
10p
#9 papi 2015. 06. 30. kedd 22:24
Egész jó
#8 sikamika 2015. 06. 30. kedd 21:47
jo lett.várom a folytatást...
#7 veteran 2015. 06. 30. kedd 08:47
SZUPER JÓ!!! Folytasd.
#6 Rinaldo 2015. 06. 30. kedd 06:27
Szuper.
#5 viziegér 2015. 06. 30. kedd 06:13
Sok a betűhiány, praktikus lenne kijavítani.
#4 feherfabia 2015. 06. 30. kedd 06:07
Egész jó!
#3 Andreas6 2015. 06. 30. kedd 05:53
Az igekötőt egybe kell írni a hozzátartozó igével, ha előtte áll. Én jártam általános iskolába, hát te? Különben nem rossz.
#2 A57L 2015. 06. 30. kedd 04:13
Nagyon jó lett.
#1 Törté-Net 2015. 06. 30. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?