A+ A-

A férjem főnöke 4. rész - Péter története

Elindultunk a vásárlásra. Péter mögött lépkedtem le a lépcsőn. Mocskosnak éreztem maga és az is voltam. Ő lezuhanyozott, nekem nem engedte. Rajtam volt, a mai események minden nyoma. A fenekem még mindig sajgott a csapásoktól. Leértünk az utójához, beszálltunk. Mellette ültem az anyós ülésen. Nem tudtam, hogy hova is megyünk. Nem mondott semmit, én nem mertem kérdezni. Kezdtem beletörődni a sorsomba. Néhány perc után megállt egy parkolóban. Kiszálltunk, sétáltunk tovább. Mellé léptem, mire ő határozottan egy szót mondott.
- Mögöttem.
Lemaradtam egy lépésnyire. Szememet lesütöttem a földre. Vigyáztam, hogy lássam Péter lépteit, nehogy véletlenül neki menjek. Még a végén ezért is büntetést kapok. Egyszer csak befordult egy üzletbe. Mikor felnéztem, láttam, hogy egy szépségszalon. Egy nő lépett elénk.
- Segíthetek?
- A hölgynek lesz egy gyantázás.
Péter határozott volt, így a nő nem is kérdezett semmit, csak bevezetett egy külön terembe.
- Hol szeretné a gyantázást?
- A lábaimat már megborotváltam, szóval...
- Értem. Kérem, vegye le a szoknyáját, és a bugyiját.
Hangja kedves volt. Közben lesegítette rólam a kabátomat. Ekkor jutott eszembe, hogy nem zuhanyoztam. Zavaromban nem tudtam mit csináljak. Ideges lettem, hogy látni fogja a szégyenem maradékait. Türelmesen kivárta, hogy rászánom magam. Nem volt mit tenni, levettem a szoknyámat. Persze egyből látta, hogy nincs rajtam bugyi. Nem szólt semmit, gondolom máskor is volt már ilyen vendége.
- Feküdjön fel, kérem az asztalra.
Csak ekkor nézett meg igazán. Ráültem az asztalra és felszisszentem, felálltam.
- Valami baj van?
Lesütött szemekkel megfordultam. Ekkor látta meg a fenekem.
- Biztosan nagyon rossz kislány lehetett, ha ennyire el kellett fenekelni.
Odalépett és megsimogatta még mindig égő fenekem. Erre felkaptam a fejem. Egy másik nő ért hozzám, mikor én meztelen voltam. Simogatta tovább. Volt valami megnyugtató az érintésében, így nem tiltakoztam, csak ismét lesütöttem a szemem.
- Van valamim, ami talán segít.
Kinyitotta a szekrény, rövid keresgélés után egy zselés anyagot vett elő. Elkezdte szépen lassan bekenni a sebeimet. Hűvös volt, megnyugtató. Egy törölközőt terített az asztalra, majd segített lefeküdni. Még mindig éreztem, de már nem fájt annyira. Ollóval rövidebbre vágta a dzsungelt. Majd bekente gyantával. Meleg volt, szinte bántóan. Majd vékony lapokat tett rá. Hirtelen elkezdte letépkedni. Mikor mindet letépte, bekente valamilyen bőrápolóval.
- Álljon fel, kérem.
Végig nézett. Tetszett neki a látván. Lassan mögém lépett és letörölte a fenekem. Nézett, míg felvettem a szoknyámat. Majd elvett egy papírlapot. Valamit ráírt és odalépett hozzám.
- Ez az email címem és a telefonszámom, ha bármi kérdése lenne.
Mélyen a szembe nézett, majd a középső ujját a homlokomra téve félrehúzta a hajam. Tovább húzta le, az arcomon. Megnyugtató volt, mintha együtt érezne velem.
- Bármi.
Ismételte.
- El tudod dugni valahova? Nem biztos, hogy az úr ennek örülne.
Váltott át hirtelen tegeződésre, mintha barátnők lennénk. Volt egy belső, rejtett kis zsebe a szoknyámnak, oda tuszkoltam be a papírlapot. Felsegítette a kabátom. Kimentünk. Péter a kijáratnál állt. Mögé álltam.
- Mehetünk?
Kérdezet hűvösen, mintha egy idegen embertől kérdezte volna, akit nem is ismer.
- Egy pillanat uram!
Szólt közbe az újdonsült barátnőm.
- Remélem meg lesznek elégedve a munkámmal.
- Azt én is. – Péter hűvösen.
- Ha igen, kérem, jöjjenek máskor is, vagy hívjanak. Házhoz is megyek, akár hétvégén is.
Átadott egy névjegyet Péternek. Nem nagyon láttam, csak néhány számot, de más volt, mint amit nekem adott. Péter csak bólintott. Vissza mentünk a kocsiba, beszálltunk.
- Mutasd!
Micsoda? Itt az utcán, bárki beláthat. Rémülten néztem rá. Mire ő mérgesen rám. Tudtam, hogy meg kell tennem, mielőtt megismétli az utasítást. Lassan elkezdtem felhúzni. Péter türelmesen várta. Teljesen felhúztam, közben néztem, hogy jön e valaki. Szerencsére nem jött senki. Hirtelen Péter kezét éreztem az ágyékomon. Simogatta, majd megmarkolta hüvelyem. Nem volt fájdalmas, most óvatos, finom volt.
- Éhes vagy?
- Nem uram!
- Enned kell!
Atyáskodó hangja volt, mintha aggódna értem. Csak bólintottam. Nem volt kérdés, nem kellett felelnem. Péter indította az autót. Egy étterembe mentünk. Leültünk egy asztalhoz. Úgy éreztem, hogy mindenki engem bámul. Még mindig mocskos voltam. Egy pincér lépett oda hozzánk, nyújtotta az étlapot.
- Nem lesz rá szükség. – Péter szigorúan.
- Elmondhatom a mai ajánlatunk?
- Nem. Én egy steak - et kérek közepesen, a hölgynek egy vegyes zöldsaláta. Vizet iszunk.
Gyors volt és hatékony. mint egy igazi igazgató. Hiszen az is volt. Megettünk gyorsan, majd mentünk tovább. Vásárolni indultunk, de még nem is vettünk semmit, gondoltam. Nem tudtam, hogy mit akar venni és ahhoz miért kellek én.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.63 pont (49 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 veteran 2015. 07. 30. csütörtök 16:14
Remek.
#6 Andreas6 2015. 07. 27. hétfő 13:29
Ez már nekem is tetszett.
#5 papi 2015. 07. 27. hétfő 07:32
Ez a rész már jobb, várom a folytatást.
#4 Rinaldo 2015. 07. 27. hétfő 07:08
Remélem elválik.
#3 A57L 2015. 07. 27. hétfő 04:15
Szerintem jó lett.
#2 cscsu50 2015. 07. 27. hétfő 02:02
gyengébb az előzőeknél
#1 Törté-Net 2015. 07. 27. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?