A+ A-

My sex story 10. rész

Üres tekintettel, fájdalomtól hasogató testtel, zokogva ültem be az autóba. "Vége" hasított belém tőrként a szava. Beindítottam az autót, és elindultam. Este nyolc múlott pár perccel. Az utca kihalt volt, már szinte mindenki az otthon melegét élvezte. Nem tudtam hova mehetnék. El akartam tűnni, el akartam futni, menekülni, ezt az egészet elfeledni. A szívem összeszorult, könnyeim szüntelen potyogtak. Lassan elhagytam a várost. Sötétség vett körül. Száguldani akartam. Minél gyorsabban, minél távolabb kerülni, de nem tudtam. A fájdalom melyet okozott megakadályozta, hogy a gázra lépjek, száguldjak, és esélyt adjak a halálnak.
Az együtt töltött évek emlékei peregtek a szemem előtt. Vajon hol rontottuk el? Mit csináltam rosszul? Miért voltam vak? A válasz egyértelmű volt, de mégsem vettem róla tudomást. Emlékekbe temetkezve, észrevétlenül parkoltam le a lakása előtt...
- Szia! - vérágas, vörös szemekkel bámultam rá. Vissza akartam tartani, el akartam fojtani a sírást, de nem ment. Csak álltam ott ostobán, nem tudtam mit mondjak, de nem is kellett... mindent értett. Túl jól ismert, magához húzott és megölelt.
- Gyere be - megfogta a kezem, és a nappaliba vezetett. Viki huszonhat éves, hosszú szőke hajú, gyönyörű kék szemű lány. Tavasszal ismertem meg, amikor rendelt pár irodai felszerelést a cégemtől. Én a környék kisebb, nagyobb városait jártam, és irodákat láttam el irodai cuccokkal, mindennel, amire csak szükségük volt. Ő jogi egyetemet végzett, és az egyik helyi ügyvédi irodánál helyezkedett el. Már az első alkalommal felfigyeltem rá. Egyből rám mosolygott, mikor beléptem az ajtón, és a segítségemre sietett. Ahogy teltek a hetek egyre többet beszélgettünk. Sokszor sütivel, és kávéval várt. Hosszú idő óta ő volt az első kinek sikerült megnyílnom. Nyáron már úgy intéztem az ügyeimet, és úgy raktam sorba az ügyfeleket, hogy az ő irodájuk legyen az utolsó. Sokszor ebédeltünk együtt, és egyre több időt töltöttünk munkaidő után is egymás társaságában. Felszabadított, mikor vele voltam, elfeledtem az otthoni gondokat. A páromat, aki mindig mindenért engem okolt. Akkor is, ha éppen semmi közöm sem volt a dologhoz. A munkahelyi stressz rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra. A bankban, ahol robotolt a kollégái nem szerették, a főnöke pedig teljesen rászállt, mert nem tudta hozni a havi tervet. A kolléganői nem segítettek neki, ez érthető is volt, hiszen természeténél fogva kötözködő típus, aki akaratlanul is folyton megbánt másokat. Abban a tudatban él, hogy ő tökéletes és másokban van a hiba. Pedig ha elgondolkozna, akkor láthatná, hogy neki kellene megváltoznia. Ha nem másokban keresné a hibát, ha nem másokat okolna minden problémájáért, ha elnézőbb, megértőbb lenne, akkor többen szeretnék, és még talán boldog is lehetne. Belátom az én hibám volt, hogy vége lett. Hogy az este azt mondta: Vége. Szakít, és új életet kezd, nélkülem. Hagytam, hogy rajtam vezesse le a feszültséget, a gondjait, hogy mindenért engem okoljon. Gondoltam így könnyebb számára. Hiba volt így tennem, mert én lettem a céltáblája, az a személy, akit mindenért okolhatott, és ez kiölte belőle az irántam táplált gyengéd érzelmeket. És persze azt is hagytam, hogy az a másik férfi behálózza, még jobban ellenem fordítsa. Úgy tettem, mintha nem tudnám, nem látnám, mit tesz. Hittem, hogy csak kaland, hogy szeret, és velem marad.
Mindemellett én is másnál kerestem vigaszt. Viki lassan belém szeretett. Rajongott értem, és megadta mindazt, amit a páromtól kellett volna, hogy megkapjak. Nem akartam viszonyt. Nem akartam félre lépni, de magányos és sebzett voltam. Ő pedig gyönyörű, és minden nap elvarázsolt. Az egyik délután pedig megtörtént. Nem tudtam nemet mondani, ellen állni... átszeretkeztük az egész délutánt. Ezután rendszeressé vált a szex. Bűntudatom volt, mert ezt tettem, de az állandó támadások miatt kikészültem. Viki pedig úgy tudott szeretni, mint előtte még senki.
Lassan vége lett a nyárnak. Tudtam, hogy ez így nem mehet tovább. Több mint egy hónapja tartott a viszonyunk. Boldoggá tette minden napom, de én mégsem voltam teljesen boldog. Még mindig a páromat szerettem, tudtam, hogy tennem kell valamit. Helyre kell hoznunk a kapcsolatunkat, de nem tudtam miként is tehetném ezt meg. Vikit pedig nem akartam kihasználni. Kedveltem, de képtelen voltam beleszeretni. Akármennyire is fájt az, ahogy a párom bánt velem, én szerettem, és bíztam benne, hogy minden ismét jó lehet.
Aztán szeptember végén kaptuk a hírt, a lakást, amit béreltünk a tulaj eladta. Felajánlotta a másik lakását, melyből a bérlői két hónappal korábban költöztek ki. Mindketten nagyon megkedveltük, nagyon jó kapcsolatban voltunk vele, így gondolkodás nélkül igent mondtunk. Én pedig rájöttem, hogy végre megkaptam az esélyt, az új lakásban tiszta lappal indulhatunk, és minden jóra fordulhat. Még aznap délután találkoztam Vikivel, és késő estig beszélgettünk. Megértette, hogy esélyt akarok adni a páromnak, a kapcsolatunknak és, hogy ő ebbe nem fér bele.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.67 pont (33 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 A57L 2013. 12. 24. kedd 06:37
Nem rossz.
#7 listike 2013. 08. 7. szerda 07:38
Még sok ilyet.
#6 genius33 2013. 08. 6. kedd 19:39
Fincsi smile
#5 gaborthefirst 2013. 08. 5. hétfő 13:26
Tényleg furcsára sikeredett a vége, de azért érthető. Az biztos, hogy bővebben kellett volna taglalni hogyan, miért, mikor stb. lett vége a kapcsolatnak, nem csak 'véletlenül' megemlíteni, hogy elvesztette.
#4 Rinaldo 2013. 08. 5. hétfő 12:57
Béna pasi,megérdemli.
#3 papi 2013. 08. 5. hétfő 09:38
Nem rossz
#2 joozsi 2013. 08. 5. hétfő 06:12
Az utolsó másfél sort nem értem. Szerintem, kár volt odaírni.
Egyébként jó.
#1 Törté-Net 2013. 08. 5. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?