A+ A-

My sex story 3. rész

Bianka az a lány volt, aki mellett nem lehetett csak úgy elmenni. A közelében érezni lehetett azt az elképesztő energiát, amit sugárzott. Azok közé a nők közé tartozik, akik mindig is az eseteim voltak. Határozott, magabiztos, olyan, aki tudja, mit akar, és el is éri azt...
Január második hetében történt, hogy miért is ne, én már szabadságot kaptam. Kemény két napot így év elején. Visszagondolva persze nem bánom. Szokványos unalmas napnak tűnt. Egy hatalmas letörtséggel körítve. Mert akkor semmi sem akart összejönni. Magam alatt voltam. A legszívesebben átaludtam volna, mind a két napot, de nem így tettem. Inkább felkeltem és bementem a városba.
Egyik üzletből a másikba mentem. Csak nézelődtem, de nem vettem semmit. Ez így ment egész délelőtt, míg dél körül be nem ültem, az egyik kávézóba egy kávéra. Kicsit nevetséges is, mert nem kávézom, és utálok egyedül beülni bárhova is. Akkor mégis kedvem volt hozzá... A kávémat kevergettem és bámultam magam elé elgondolkozva, mikor ő megállt az asztalom előtt, és mosolyogva rám köszönt.
- Szia.
- Szia -kedvetlenül néztem fel rá, aztán mosolyt erőltettem az arcomra- hát te?
- Nemrég jöttem haza -mire észbe kaptam, már két puszit nyomott az arcomra, majd leült velem szemben- egyedül vagy?
- Totál egyedül. És te? -hülye kérdés, hisz láthattam, hogy egyedül jött be.
- Én is -mosolygott, majd rendelt egy kávét- mesélj! Mi van veled? Már nem is tudom, mikor találkoztunk utoljára...
- Legalább két éve... de lehet, hogy van az már három is.
- Hát igen... - ekkor megcsörrent a telefonja. Fontos hívás lehetett, mert egyből felállt és elköszönt. Ám mielőtt elrohant volna, még gyorsan felírta egy papírra a telefonszámát, és a címét, majd megígértette velem, hogy este felnézek hozzá.
Miután elrohant én magamra maradtam két csésze kávéval, meg azzal a darab papírral. Ezek után pedig már nem is volt kedvem semmihez sem. Hazamentem és egész nap csak ő járt a fejemben. Egyszerűen gyönyörű volt. Régebben sem volt rossz csaj, de most... még sokkal szebb lett. Emlékszem mikor utoljára láttam rövid barna haja volt, sokkal világosabb bőre, és vékonyabb is volt. Ám ez a pár kiló plusz egyáltalán nem állt neki rosszul. Sokkal nőiesebb lett tőle. A feneke formásabb, a mellei nagyobbak... tetszett. És végre a haját is megnövesztette. Gyönyörű sötétbarna haja lett, mely kibontva lógott a háta közepéig. Tetőtől talpig fehér ruhát viselt, mely remekül passzolt a napbarnított bőréhez. Nem tudtam, hol töltötte az elmúlt pár évet, de nagyon jót tett neki...
Egész délután csak töprengtem, hogy elmenjek-e, vagy ne hozzá? Aztán végül már az autómban találtam magam, útban hozzá. Persze még előtte felhívtam, hogy nem e jött közbe valami, de hála nem.
Pizzával és egy üveg pezsgővel várt. Főzni még mindig nem tanult meg, viszont a pizzát imádja, pont úgy, mint én. Kellemesen elbeszélgettünk, szinte mindenről, kivétel arról, hogy mivel foglalkozik. Arról nem akart beszélni. Azt mondta, az nem fontos. Nem akar a munkájáról beszélni. Helyette inkább engem vallatott... A pezsgő gyorsan elfogyott, és megtette a hatását. Egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam, hogy a testében gyönyörködöm, csak arra bírok gondolni, hogy milyen jó is lenne most vele... és ekkor eszembe jutott egy régi kedves emlék. A régi szép időkből. Egy házibulin történt, az egyik közös haverunknál, aki pont a szülinapját ünnepelte. Lehettünk vagy harmincan, ha nem többen. Biankával akkor már ismertük egymást. Ő egy évvel járt felettem. És akkor volt végzős. Már akkor imádtuk mindketten a pezsgőt, ezért nem is csoda, hogy kettesben maradtunk egy üveg Törleyvel, melyet hamar kivégeztünk. Kellemes májusi idő volt. Estére sem hűlt le a levegő, ezért kimentünk a ház erkélyére, mely elég nagy volt és a korlátnak támaszkodva ürítettük ki az üveget. Mindketten jól becsíptünk, és én mire észbe kaptam már őt csókoltam. Akkor persze még nem volt ilyen bombázó, de nekem tetszett. Az üveget ledobta az erkélyről, majd egymásnak estünk, én a kezem finoman a nadrágjába csúsztattam, és ujjazni kezdtem. Hamar benedvesedett... és nem kellett volna hozzá sok, hogy el is élvezzen... ám akkor hírtelen megjelentek páran az erkélyen és nekünk le kellett állnunk. Pedig már akkor megkaphattam volna. És ennél több sosem történt.
Most viszont ott ült mellettem a kanapén, és nekem csak azon járt az agyam, hogy akár be is pótolhatnánk azt az estét...
- Emlékszel arra az estére? -nem is tudom miért hoztam fel, de nem tudtam megállni, hogy ne beszéljek róla- Balázs szülinapi bulijára?
- Mikor az erkélyen... -huncutul mosolygott- azóta is eszembe jutott párszor.
- Nekem is. Kár, hogy akkor megzavartak minket.
- Talán így volt megírva -letette a pezsgős poharát az asztalra, majd a fülemhez hajolt és belesúgta- de most akár onnan folytathatnánk, ahol akkor abbahagytuk.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.3 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 feherfabia 2015. 12. 24. csütörtök 06:00
Nagyon jó!
#5 A57L 2013. 12. 24. kedd 06:35
Nagyon jó.
#4 papi 2013. 06. 25. kedd 09:19
Nem rossz
#3 Bikmakkocska 2013. 05. 9. csütörtök 18:22
Átlagosan tömény.
#2 genius33 2012. 09. 14. péntek 07:55
Egyre jobb a sztory smile kiváncsi leszek a kövire.
#1 Törté-Net 2008. 04. 17. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?