A+ A-

A szanatórium 3. rész - Juanita kiborulása

Másnap kissé fáradtan kezdtem a munkámat. Már a reggelinél nagyon szótlanok voltunk. Damita felváltva nézett kutatóan minket.
- Csajok mi történt? Mind a ketten olyan búval baszottak vagytok.
- Kissé rossz éjszakám volt - feleltem vonakodva, nehogy valamit el kelljen árulnom gondjaimból.
- És veled mi van? Mikor volt itt Carlos?
- Tegnap - mondta nagyot sóhajtva Juanita, és nekem úgy tűnt, hogy a sírással küszködik.
- Csak nem veszekedtetek? -faggatta tovább Damita.
- Nem - felelt Juanita és felállt - bocsi, de mennem kell - mondta és elvonult.
- Ennek mi baja? - nézett rám Damita - Tudsz valamit.
- Nem - ráztam meg a fejem.
- De ha tudnál, ugye elmondanád - tette a kezét a karomra.
- Természetesem - mondtam - hiszen barátnők vagyunk. Még ma Lexingtonba kell utaznom egy tanfolyamra. Kérlek szedd ki belőle mi a baj, és ha lehet segíts rajta. Tudod milyen fontos nekem és persze te is. Ha visszajövök mindent megbeszélünk. Felálltunk a reggeliző asztaltól. Már senki nem volt a helyiségben. Damita egy pillanatig nézett majd kitárta a karjait és magához ölelt. Nagy mellei puhán simultak a melleimhez és egy kicsit megborzongtam. Eddig még a bemutatkozó kézfogásunkat kivéve nem érintettük meg egymást és most nagyon zavarba jöttem. Gyorsan kibontakoztam és siettem a dogomra
A vacsoránál már csak ketten ültünk a részünkre fenntartott asztalnál. Akárcsak reggel Juanita nagyon szótlan volt, és ahogy megette a vacsorát gyorsan elbúcsúzott. Mire befejeztem a vacsorát, már az esti gyógyszerek felét kiosztotta és a többit úgy adta át, hogy szinte rám sem nézett.
- Juanita, mi a bajod? - kérdeztem. Rosszul érzed magad?
Szótlanul megrázta a fejét, és mintha könnyeket láttam volna a szemében. Megfordult és otthagyott a folyosón kezembe nyomva a kiosztandó gyógyszerekkel. Egész este azon gondolkoztam, vajon megbántottam-e valamivel, vagy csak aggódik a gyerekért. Talán Carlossal van valami baj? Nagyon tanácstalan voltam. Jó lett volna, ha a dokim ott van, és tanácsot kérhettem volna tőle és legalább megvizsgálhatta volna. Este végig feküdtem az ágyamon és próbáltam egy könyvet olvasni, de a gondolataim egyre elkalandoztak.
Ha valaki más bántotta volna biztos rég elmondta volna nekem. A hívóm jelzett és az egyik vendégnek akadt egy kis problémája. Visszamenet a szobám egy kicsit megálltam Juanita ajtaja előtt. Egy kicsit hallgatóztam és mintha bent halkan sírt volna valaki. Óvatosan bekopogtam és egy kis idő múlva nyit az ajtó. Juanita kisírt szemekkel állt előttem és látszott, hogy az ágyból kelt fel. Fehér fürdőköntöse lazán volt megkötve domborodó hasán kissé szétnyílva megmutatva duzzadt melleit. Szótlanul hátat fordított és leült az ágyra. Kissé tanácstalanul mentem utána és megálltam előtte. Ő a térdére tette a könyökét és a kezeibe temette az arcát. Tanácstalan voltan és leültem vele szembe a fotelba.
- Mondd el kérlek mi a baj - kértem tőle.
Egy ideig nem nézett rám, majd nagyon vontatottan beszélni kezdett.
- Mióta terhes vagyok, Carlos nem akar velem szeretkezni. Azt mondja nagyon szeret, és félti a gyereket. Hiába mondtam neki, hogy nem árthat, és nagyon szeretem és kívánom őt minden közeledésemet kedvesen ugyan, de elhárítja. Én annyira kívánom a vele szeretkezést - mondta és lehajtotta a fejét. - Hiába simogatom magam, nem tudok kielégülni. Hiányzik a szája, az ölelése, a teste az illata a keze, ahogy megmarkolja a mellemet és a fenekem. A farka, ahogy belefeszül a pinámba - mondta visszafojtott indulattal. Igen. Most is bennem voltak - mutatta a középső és a mutató ujját összeérintve. De ez már nem elég. Szeretném, ha rám feküdne és érezném a súlyát. Hogy megfoghassam a fenekét, és magamhoz szoríthassam. Hogy szopja a mellemet. Ugye őrült vagyok?
- Nem. Dehogy is. Ez teljesen természetes.
- Nem, nem az, hogy a saját magamat kell kielégítenem, pedig van egy klassz férje és ennyit kell nélkülöznöm. Ha nem szeretném ennyire, Isten bizony az első férfival lefeküdnék. Hetek óta nem tudok rendesen aludni, és a gyerek miatt nem akarok altatót szedni.
- Beszéljek vele?
- Isten ments. Ha megtudná, hogy beszéltem erről valakivel a férfi büszkesége...
- Ki fogunk valamit találni - vágtam közbe.
- De mit? - kérdezte Juanita és elkeseredetten sírni kezdett. - Úgy szégyellem magam - mondta zokogva.
Átültem mellé és magamhoz vontam. Kétségbeesetten ölelt és én hagytam, hogy sírjon. A bal kezemmel átöleltem és a másik kezemmel simogatni kezdtem az arcát. Átölelt, és ahogy átölelt a köntöse teljesen szétnyílt. Alatta teljesen meztelen volt. Ahogy simogattam az arcát a könyököm a melléhez ért. Felnyögött és a mellét nekinyomta a könyökömnek. Mikor csendesedett a sírása a zsebembe nyúltam és egy papír zsebkendővel nagyon gyengéden megtörölgettem az arcát.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.83 pont (52 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 Andreas6 2018. 01. 27. szombat 08:44
Szép lassan alakulnak a dolgok. Végre egy történet, ahol nem azonnal ugranak fejest a dolgok közepébe.
#9 A57L 2014. 04. 10. csütörtök 05:59
Nekem is nagyon tetszik.
#8 papi 2013. 06. 27. csütörtök 10:06
Nagyon jó
#7 Jutcsi 2013. 04. 27. szombat 07:35
Szerintem jó.
#6 Leona 2013. 04. 10. szerda 13:47
Tetszett. smile
#5 zsuzsika 2013. 04. 10. szerda 11:11
Jó !
#4 Rinaldo 2013. 04. 10. szerda 07:27
Szophatta volna a melleit és kinyalhatta a puncit is.
#3 genius33 2013. 04. 10. szerda 06:37
Aranyos smile
#2 hairy_pussy 2013. 04. 10. szerda 06:34
nagyon jó
#1 Törté-Net 2013. 04. 10. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?