Kapcsolódás 2. rész

Valamiért félálom volt ez a helyzet számomra. Nem féltem, de a levegő vibrált, forrt Rita körül. Nézett, de nem biztos, hogy látott, teljesen máshol járt.

– Tudod, Csaba... – kezdte elnyújtva. – Tudod, régóta rég el akartam mondani valakinek, de ez... ez. – Elhallgatott, láttam keresi a fonal végét, ahonnan kezdjen. – Kérdezted, elcsodálkozol szerintem naponta többször is, miért vagyok olyan laza veled ebben a kapcsolatban... miért szeretek veled dugni? Miért jó nekem lassan hónapok óta rejtőzködve magamban... nem... veled élni? Még a férjem volt, addig is elzárkóztam, csak a munkám meg az agyatlan megrendelőim, akik azt hiszik, a pénz... a hatalom... felkapott lakberendező... közben meg lószart sem tudnak semmiről. – Nyelt egyet. – Emlékszel, mama hatvanadik szülinapjára, ahonnan gyorsan leléptél, mert melód volt?
– Igen.
– Nos, akkor baszódott el az életem. A nagybetűs életem. Pár hónappal a tizennyolcadik szülinapom előtt... – Gúnyos mosoly. – Lehet, hogy akkor... sőt, biztos, hogy akkor erősödtem meg. Akkor... azok után döntöttem el, leszek valaki a külvilág felé, ha már nulla lettem a magánéletemben. Azzá tettek...

Ő hallgatott, én meg egyre jobban érdeklődtem. Talán titokra is fény derül, ami az apja és anyám haragját feléje kiváltotta. Nem szóltam. Figyeltem.

– A buli után, szombat este, másnaposan tébláboltam, faltól falig koppantam. Apád jött át... keresztapu... Tomi... egy időbe így hívtam... mondta, kutyaharapást szőrével. Én már túl voltam a tej kúrán, a hányás-sorozaton. Apa... Peti... hát rajta nem látszott az italozás. Mondta is, menjünk le a horgászstégre. Aznap lehetett még inni, vasárnap meg a józanodás jelszó. Apa erőltette... sajnos örömmel mentem. Tán még a tóban is alkohol volt. Majdnem hullára részegedtünk, de sajnos nem. Apáék nudizni akartak... Ja, mert tudta, anya a szeretőjével kavar, hogy mi eljöttünk. Fura egy házasság volt, de az új világ beköszöntével a nyugat szabadságérzete is beköszöntött. Mama szerint a szocializmusban pártvizsgálat járt a félrebaszásért. Az új korban ez már dicsőség volt... amerikai hippi példa... na, mindegy is. Az ő dolguk volt. – Rita nagyon csapongott. – Szóval... hol tartottam.