A+ A-

A szanatórium 4. rész - Juanita játékszere

Mintha kopogtak volna. Nem tudtam eldönteni, hogy álmodok, de a kopogás megismétlődött. Már érzékeltem a zajokat, de a szemem nem akart kinyílni. Fáradtnak éreztem magam. Lassan kinyitottam a szemem és gyanúsan világos volt. Felültem az ágyban, és gyorsan meztelen testemre terítettem a köpenyem és az ajtóhoz sietem. Nem esett valami jól ez a hirtelen felkelés. Fáradt és morcos voltam. Kinyitottam az ajtót és Juanita állt előttem félszegen.
- Szia. Ne haragudj, de nagyon aggódtam, hogy nem jöttél le reggelizni.
- Te jó ég - szaladt ki a számon és a fali órára pillantottam. - Mindjárt gyorsan lefürdök és megyek. Zuhanyozás közben átgondoltam az este történteket. Nem. Még egyszer ez nem fordulhat elő.
Lementem az étkezőbe csak az én terítékem maradt fenn. Elgondolkozva ettem. Furcsa volt hogy egyedül vagyok. Annyira megszoktam a külön asztalunkat Damitával és Juanitával. A vendégekkel kölcsönösen nem törődtünk egymással. Én igyekeztem korrektül ellátni a feladataimat, de Trudyn kívül szinte senkivel sem beszéltem. Igaz olyan volt a szanatórium, mintha élő halottak mászkálnának néha a folyosón. Az étkezésnél csak a mi hangunk és az evőeszközök hangja hallatszott. Most nagyon hiányoztak a lányok. Főleg Damita harsánysága és kimeríthetetlen humora. Vele nem lehetett unatkozni. Szinte mindig jókedvű volt és hamar feledtetni tudta az emberrel, ha rossz kedve volt.
Reggeli után az orvosi szobába mentem. Juanita már összekészítette a reggeli gyógyszeradagokat és furcsa volt, hogy kerülte a pillantásomat. Én is kényelmetlenül éreztem magam. Szótlanul kiment és röviddel utána én ki kiosztottam a szobáimban a "vendégeknek" a gyógyszereket, gondosan ügyelve, hogy mindet bevegyék. Ez az igazgatónő szigorú utasítása volt. Mikor bekopogtam Trudyhoz, kis izgalmat éreztem. Az esti játékunk és az utána következő maszturbálásom folyamatos szorongással töltött el. Mikor beléptem hozzá mosolyogva fogadott.
- Nem láttam ma reggel az étkezőbe, már aggódtam - mondta kedvesen, amitől még jobban zavarban voltam. Még soha nem fordult elő, hogy lekéstem volna az étkezést.
- Nagyon rosszul aludtam és éjjel többször vendéghez kellett mennem - hazudtam és éreztem az arcomat elönti a pír. Gyorsan a kezébe nyomtam a gyógyszereket és meg sem várva hogy bevegye kisiettem a szobából. A délelőtt igyekeztem lefoglalni magam a munkámmal, és nem gondolni az elmúlt estére. Féltem egy kicsit az ebédtől, szembenézni Juanitával, de ez már elkerülhetetlen volt. Direkt egy kicsit később mentem és Juanita szemrehányással fogadott.
- Már megint késtél. Azt hittem valami bajod van - mondta és kutatóan nézett rám.
- Nincs semmi bajom, csak összejött a munka, Damita megbízott egy-két dologgal - védekeztem, és szótlanul ettük meg az ebédet. Az étkező kezdett lassan kiürülni. Mikor befejeztem és felnéztem Juanita pillanásával találkozott a szemem. Sóhajtott egyet majd megszólalt:
- Beszélnünk kellene.
Csak bólintottam és körülnéztem. Csak Trudy volt már az étkezőben és minket figyelt.
- Gyere az orvosi szobába - mondta Juanita és nehézkesen felállt. Utána néztem és érdekes módon hátulról nem látszott, hogy nemsokára szülni fog. A fehér köpeny szorosan ölelte kerek fenekét, mely kéjes fel-alá mozgást végzett minden lépésnél. Éreztem, hogy Trudy engem figyel, és amikor odanéztem láttam, hogy mosolyogva elismerően bólint. Te jó ég! Elárultam magam. Zavartan álltam fel és kisiettem az étkezőből.
Juanita az orvos székében ült az asztal mögött. Leültem az asztal másik oldalára és éreztem a gyomrom enyhén remeg. Mintha vizsgán lettem volna úgy éreztem magam. Egy pillanatig nézett, majd lesütötte a szemét és az ujjaival játszott idegességében. Nehéz csend telepedett a szobára. Juanita lassan rám nézett. Pillantása zavart volt és látszott rajta, hogy nehezen jönnek elő belőle a szavak
- Bocsánatot akartam kérni a tegnapiért. Nagyon el voltam keseredve, és úgy érzem kihasználtalak. Nem akarom a barátságodat elveszíteni és ígérem többé nem fog előfordulni - mondta és újra lesütötte a szemét. Úgy nézett ki, mint a bűnös, aki várja az ítéletet. Nem tudtam tovább nézni a szenvedő arcát és én is a kezeimet figyeltem. Nem tudtam, mit mondhattam volna. Tulajdonképpen nem volt ellenemre a tegnapi játék, de össze voltam zavarva. Mindig heteronak tartottam magam, bár ezen eddig nem sokat gondolkoztam. Amióta megérkeztem egyre erősebb leszbikus behatások értek és úgy éreztem egyáltalán nem taszítanak, sőt.
Felnéztem. Most már kellett valamit mondani. De valljam be, hogy nem volt ellenemre a dolog? Talán ez lenne a tisztességes, de mi lesz utána? Nagyot sóhajtottam. Lesz, ami lesz mégis az igazság a legjobb.
- Nem haragszom csak számomra furcsa volt az egész. Nekem, amíg ide nem jöttem nem voltak leszbikus élményeim. Sőt még gondolatok sem foglalkoztattak. De te a barátnőm vagy és nagyon megszerettelek. Kedves vagy, szép és értelmes, ami együtt elég ritka.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.78 pont (46 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 Andreas6 2018. 01. 27. szombat 09:00
Nekem is tetszik. Aki unja, miért olvassa?
#9 A57L 2014. 04. 13. vasárnap 08:49
Jó az írás.
#8 Jutcsi 2013. 04. 28. vasárnap 06:35
Jól megìrt törtènet.
#7 obszidian 2013. 04. 17. szerda 19:46
Unalmas.
#6 papi 2013. 04. 15. hétfő 11:39
Folytasd, ez egyre jobb lesz.
#5 veteran 2013. 04. 15. hétfő 09:51
Nagyon jó, hármasban kellene folytatni
#4 hairy_pussy 2013. 04. 15. hétfő 07:32
Folytatást várom....
Remélem Trudy is bekerül a képbe végre.
#3 Rinaldo 2013. 04. 15. hétfő 07:20
Jó remélem Trudit is beveszik a játékba.
#2 genius33 2013. 04. 15. hétfő 06:39
Nagyon jó smile
#1 Törté-Net 2013. 04. 15. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?