A+ A-

Szexvadászok 1. rész

Eredeti: Kathy Carlson: Szexvadászok
Előszó
A zöld BMW kikanyarodott a felhajtóról. Liliane lebukott saját kocsijának műszerfala mögé, nehogy a férje észrevegye. A BMW egy háztömb beljebb balra fordult, és Liliane óvatosan indított, jókora előnyt hagyva a másik autónak. Nem szerette volna, ha a férfi kiszúrja őt a visszapillantó tükörben.
Még jó, hogy a kocsit nem ismerheti fel - Liliane egy órával ezelőtt vette kölcsön. A férfi úgy tudja, Liliane Birminghamben van péntekig, ezt minden további nélkül sikerült elhitetni vele. A férjének nem volt rá oka hogy gyanakodjék, Liliane munkája megkövetelte hogy olykor elutazzon, erre már számtalanszor akadt példa. És talán éppen ez volt a baj. Túlságosan laza gyeplőn tartotta a férjét.
Liliane tudta, hogy a férfinak viszonya van négy hónapja. Ebben teljesen biztos volt. Minden egybevágott. Sohasem találta otthon, ha valamelyik vidéki útjáról felhívta telefonon egy isten háta mögötti szállodából ahol megszállt, ha pedig hazaérkezett, a férjének eszébe sem jutott, hogy szeretkezzék vele. Azután ott voltak a rejtélyes telefonok, a titokzatos illető, aki hallgat a vonal végén, valahányszor Liliane veszi fel a kagylót.
Liliane Woodstock cseppet sem volt bolond. Könnyen kitalálhatta, hogy kettő meg kettő az négy. A feltépett óvszeres tasak, amit tegnap délután talált a férje zakójának belső zsebében, csak megerősítette a gyanúját.
Első reakciója, ha őszinte magához, a megkönnyebbülés volt. A Johann - nal való házassága már a viszony előtt sem volt sikeresnek mondható. Legjobb lett volna, gondolta most, ha ott, azonnal szembesíti a férfit felfedezésével, és válást javasol, de a kíváncsisága felülkerekedett. Tudni akarta, ki az a perszóna, akivel a férje randevúzik. Komolyan érdekelte, milyen lehet a nő, akinek a vonzerejét Johann többre becsüli az övénél. Még az is eszébe jutott, hátha egyik szomszédjukról, Millicent Gordonról van szó, akinek hosszú, karcsú lábait és viharzó szőke haját mindig is vonzónak találta a férje, és a nő kacér viselkedése a férfi jelenlétében azt sugallta, hogy az érdeklődés kölcsönös lehet.
Így hát Liliane gondosan átszerkesztette a hetirendjét, hivatali óráinak végeztével felszedte a kikölcsönzött kocsit, és egyenesen a házukhoz hajtott, majd óvatosan leparkolt a sarok mögött, ahonnét láthatta a kocsifeljárójukat. Látta, amint Johann hazaérkezik, majd, ahogy előre sejtette, fél óra múlva megint felbukkan, és újból elindul.
A BMW élénk metálzöld volt, így könnyen szemmel lehetett tartani. Dél felé haladt, rátért a kettős autópályára, és Liliane két autóval mögé irányította saját Mondeóját. A hajsza nem tartott sokáig. Három vagy négy mérföld után a BMW balra jelzett, és rá fordult egy kisebb vidéki autóútra, majd újabb fél mérfölddel később Liliane meglátott egy jókora, modern és teljesen jellegtelen szállodát egy hatalmas parkoló közepén, amelyet betonnal kerített, kör alakú földdarabokba ültetett platánokkal igyekeztek megszépíteni.
Liliane lehúzódott kocsijával az út szélére, és tisztes távolságból megvárta, amíg Johann kiszáll az autójából, és besétál a szálloda nagy üvegajtóin át a hallba. Csak egy kis táska volt nála. Mikor eltűnt a szeme elől, Liliane behajtott a parkolóba, és leállította a kocsit. Várt egy kicsit, latolgatta, vajon mennyi ideig tart Johann - nak bejelentkezni a recepción, majd eljutni a szobájába. Vajon a szeretője már várja? Ott fekszik elnyúlva a szokványos szállodai duplaágyon, fekete szatén kombinéba bújtatott karcsú testtel? Johann a tűsarkú cipőknek is nagy rajongójuk volt. Vajon a szeretője is meglepi ezzel a viselettel?
Harminc percet adott neki, azután kiszállt az autóból. Meglepően nyugodtnak érezte magát. Mostanáig valahogy azt remélte, még az óvszeres tasak ellenére is, hogy a gyanúja talán nem igazolódik be, hogy talán akad valami más magyarázat. De abban a pillanatban, amikor Johann autója bekanyarodott a hotel parkolójába, Liliane már biztos volt benne, hogy nem tévedett. Johann azt mondta, otthon lesz ma éjjel, és valamelyik könyvelésén dolgozik majd. Liliane most már tudta, hogy hazudott.
Ahogy közeledett a szálló bejáratához, a hatalmas üvegajtók önműködően kitárultak előtte.
- Jó estét - mondta Liliane a recepciósnak, aki közvetlenül a bejárattól balra, egy hosszú, fautánzatú pultnál foglalt helyet.
- Jó estét, hölgyem - felelte a fiatalember. - Miben lehetek a segítségére?
- Mr. Woodstockkal van találkozóm. Johann Woodstock.
- Máris, asszonyom. Egy kis türelmet kérek. - A fiatalember szaporán kopogtatta számítógépe billentyűzetét. - Az úr a 112 - es szobában van. Azonnal felszólok neki. - A fiú felvette a telefonkagylót.
- Ó, ne fáradjon - mondta Liliane gyorsan. - Kérem, ne tegye. Öööö... Az az igazság, hogy meglepetést akarok szerezni neki. - Csábosan mosolygott, remélve, hogy pajkos képzeteket kelt a fiúban.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.5 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 feherfabia 2015. 10. 2. péntek 06:08
Egész jó!
#3 papi 2013. 12. 24. kedd 10:10
Egész jó
#2 A57L 2013. 10. 11. péntek 04:25
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2009. 11. 11. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?