Április bolondja 2. rész - Szabályok és emlékeztetők

Már csak egy megbeszélés volt hátra aznap. Összeszorítottam a számat. Ki az a barom, aki fél ötre tesz be egy meetinget? Már csak az hiányzott volna, hogy péntek legyen.
A mindennapos fenekelések és kényeztetések plusz kihívásai ellenére is „jó kislány” voltam egy hétig. Büszke voltam rá, hogy nem élveztem el.
A múlt hétvégét azzal töltöttük, hogy átbeszéltük az összes szabályt. Megígérte, hogy ha jó kislány leszek, – azaz engedelmes ribanc – elsején elélvezhetek. Csak hétfőn, munka közben esett le, hogy az április elseje lesz. Nem érdekelt, amíg betartja az ígéretét, és eljuttat az orgazmushoz, addig mindegy volt a dátum.
Összeszorítottam a combjaimat, és elképzeltem, ahogy Alex a felcsatolhatós játékszerrel dugja a vágyakozó puncimat, pont úgy, ahogy szeretem. A csiklóm megrezzent, emlékeztetve, hogy mára még egy kör edging hátravan.
A megbeszélés már majdnem kezdődött, amikor rájöttem, hogy nem lesz időm beiktatni a harmadik edging kört, mielőtt Alex hazaér. Halkan káromkodtam magamban. Ez már a harmadik alkalom lesz a héten, hogy nem sikerül teljesítem. Ez azt jelentette, hogy a seggem és a puncim plusz tíz ütést kap. Az agyam tiltakozott ellene, de a testem viszont élvezte a plusz figyelmet.
Majdnem hat volt, mire végre vége lett a rohadt meetingnek, és Alex bármelyik pillanatban hazaérhetett. Rohantam a háló felé, próbáltam nem tovább rontani a helyzeten. Nem akartam kockáztatni, hogy még a pár hét múlva esedékes orgazmust is elbukjam.
Az egyik szabály az volt, hogy otthon nem viselhettem ruhát, kivéve, ha dolgoztam, vagy ha vendégeink voltak, és még akkor sem viselhettem sem melltartót, sem bugyit.
Hiába mondta, hogy gyönyörű a testem, nehéz volt meztelennek lenni. Soha nem voltam teljesen elégedett magammal. Az, hogy én pucér voltam, ő meg felöltözve, néha még nehezebb volt, mint a büntetések, a fenekelések és durva kínzások. Furcsa keveréke volt a zavarba ejtőnek és az izgatónak, és tetszett ez az érzés.
Épp a blézeremet tettem volna a vállfára, amikor meghallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó.

– Basszus – motyogtam az orrom alatt.
– Hol vagy, ribanc?
Nagyot nyeltem. Nem voltam készen, mire megérkezett. Nem akartam még egy büntetést begyűjteni, ledobtam a blúzomat a székre, és az ajtóhoz indultam.

– Sajnálom, úrnőm. – Lehajtottam a fejemet, keresztbe fontam a karjaimat magam mögött, és széttártam a lábaimat.
– Nem túl szép lezárása a hétnek.