A+ A-

Szexvadászok 3. rész

Eredeti: Kathy Carlson: Szexvadászok
A férfi egy sarokasztalnál telepedett le. Egy üveg pezsgő állt előtte jegesvödörben, két karcsú pohár és a Daily Herald társaságában.
- Sam? - kérdezte Liliane, és meglengette a vörös rózsát, amelyet délután vásárolt a virágosnál.
- Helló, Liliane! Istenien néz ki!
Az meglehet, gondolta Liliane. A szokásosnál jóval, több időt fordított a megjelenésére. Élénksárga, ujjatlan, kivágott ruhát viselt, amelynek aránylag rövid volt a szoknyarésze. Fényes, pezsgőszín nylonharisnyába bújtatta karcsú lábait, és a ruhához illő sárga tűsarkú cipőt húzott.
Látta, hogy a férfi kritikus szemekkel vizsgálja végig, miközben feláll és kezet nyújt neki. Magabiztos kézfogása volt.
- Pezsgőt rendeltem. Vagy szeretne inkább valami mást?
- Jó lesz a pezsgő.
A Bécsi Kávézó modern, minimalista berendezést hely volt, fapadlóval, vajszínű falakkal és csőváza: asztalokkal, meg székekkel, amelyeknek fa részeit színesre festették.
Sam pezsgőt töltött neki, miközben Liliane leült, és tekintetével követte Liliane lábainak mozgását, mikor keresztbe tette őket.
- Hát, akkor koccintsunk - mondta - , az új élet kezdetére.
- Erre szívesen iszom - mondta Liliane.
Koccintottak, és mindketten belekortyoltak a pezsgőbe.
- Nos, akkor hol kezdjük? - kérdezte Sam. - Addig már eljutottunk, hogy maga még sosem csinált ilyet.
- Miért, maga igen?
- Csak egyszer.
Igazán vonzó férfi - gondolta magában Liliane. Samnek sűrű, göndör, fekete haja volt. Arca markáns volt és kissé viharvert, mintha tengerész lenne vagy kertész, aki sok időt tölt a szabadban. Szemében vidám szikrák villogtak, amint nyugtázta furcsa helyzetüket. Liliane rájött, hogy azt várta, csalódni fog. A nap folyamán, ahogy az estét várta, lassanként egyre szkeptikusabb lett ennek az egész ügynek a kimenetelét illetően. Az a férfi, akinek a Rokon Lelkek hasábjain kell hirdetnie magát, biztosan unalmas, rosszkedvű és cseppet sem vonzó alak. Nos, nem is tévedhetett volna nagyobbat! A társadalmi játékszabályok láthatólag alaposan megváltoztak. A válások számának robbanásszerű megnövekedése azt eredményezte, hogy az egyedülállók rétege kiterjedt és színes csoporttá alakult, amely már nem csak a társadalom számkivetettjeiből és amolyan szerencsétlen flótásokból áll.
- No és milyen eredménnyel?
- Hát, a jelölt csinos hölgy volt, de azt hiszem, igazából gazdag férj után vágyakozott, és én nem voltam elég gazdag neki. De az is lehet, hogy egész másról volt szó. Akárhogy is, nem akart több találkozót.
- És maga mit keres? - kérdezte Liliane.
- Nem tudom egészen biztosan. De úgy hiszem, rá fogok ismerni, ha megtalálom. És maga?
- A leghalványabb gőzöm sincs - felelte Liliane. Amint kimondta, már tudta, hogy nem mondott egészen igazat. Most, hogy itt ült ennek a teljes mértékben ismeretlen, de vonzó idegennek a társaságában, ráeszmélt, hogy pontosan tudja már, mit akar, és ezen maga is meglepődött. Szexet akart. Még csak beszélgetni sem akart különösebben. És tartós kapcsolatra sem vágyott.
A férfi, mintha csak olvasna a gondolataiban, megszólalt: - Persze, azok közül, akik ezt a lapot olvassák, sokan kifejezetten csak a szex iránt érdeklődnek.
- Igazán? - kérdezte Liliane. - És maga nem így van ezzel?
- Ne értsen félre, Szeretem a szexet.
- De?
- De még jobban szeretem, ha igazán kedvelem azt, akivel ágyba bújok.
Liliane valamilyen okból nevetésre fakadt. - És mennyi ideig tart, amíg megkedveli a partnerét?
- A maga esetében két vagy három perc elég volt - vigyorgott a férfi.
- Ó, hát ez remek. Úgy érti, ha valamilyen csintalanságon törném a fejem magával kapcsolatban, akkor szabad lenne a pálya?
- Csak vicceltem.
- Ó, de kár.
- Szóval maga komolyan gondolja?
Ugyan miért hazudozzak? - kérdezte magától Liliane. - Nos, ha tudni akarja az igazat, komolyan gondolom. Maga igen vonzó férfi. Mindketten felnőtt emberek vagyunk. Ugyanúgy eltölthetek magával két vagy három órát az ágyban is, mint ahogy itt ülünk és pezsgőzünk. Nagyon megrémítem?
Lehet, hogy a férfi nem rémült meg, de Liliane mindenesetre megdöbbent saját rámenősségén. Nem tervelte ki előre a mondatait, gesztusait. Ám az a tény, hogy a férfi teljesen idegen volt számára, és nem volt közös múltjuk, közös barátaik, családtagjaik vagy üzleti viszonyuk, azt jelentette most számára, hogy szabadon viselkedhet, nem kell következményektől tartania. - Talán zavarba ejti, ha egy nő magához ragadja a kezdeményezést? Vagy talán máris elintézett magában, mint afféle dühöngő nimfomániást?
Most a férfin volt a nevetés sora. - Egyikről sincs szó. - Kiitta a pezsgőjét. - Maga nagyon vonzó nő. Szíves - örömest ágyba bújok magával bármikor. Elég egyszerű ez így?
- Igen.
- De előbb tudni szeretném, miért csinálja.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.53 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2014. 04. 8. kedd 09:26
Nem rossz.
#3 Szaby 2010. 01. 21. csütörtök 22:26
Azért, mert ez az is!
Eredeti címe: Kathy Carlson: Szexvadászok
#2 brumi 2010. 01. 21. csütörtök 14:27
A történet nem rossz, de egy könyvet juttat eszembe amiből szerintem ez a történet ki van ollózva. A címe is ez Szexvadászok.
#1 Törté-Net 2010. 01. 20. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?