A+ A-

Szexvadászok 5. rész

Eredeti: Kathy Carlson: Szexvadászok
London egyik legdrágább éttermében vacsoráztak. Boltozatos mennyezete volt, és a hatalmas, redőzött, bojtos függönyökkel díszített ablakok egy gyönyörű, kertre néztek, amelyben a lenyugvó nap fényét gondosan elhelyezett kerti lámpákkal helyettesítették, hogy a vacsorázók kellő megvilágításban gyönyörködhessenek a virágzó növényzetben. Rózsaszín lenvászon terítővel terítették meg az asztalokat, amelyeknek a közepén György-korabeli gyertyatartó és egy csokor hófehér Neil Marshall rózsa díszlett. A gyertyák villódzó fénye visszatükröződött a ragyogóra suvickolt ezüst evőeszközökön, és kicsiny fényprizmákat alkotott a kristálypoharakon.
A férfi Dom Perignon pezsgőt rendelt. A márkás ital ínycsiklandozó falatkák kíséretében érkezett: ezüsttányéron három apró szendvics ékeskedett, egy kanálnyi beluga-kaviárral díszített apró sós croissant, egy kis kosárka leveles tésztából, benne fürjtojással, és egy szeletke libamáj kerek brióson. Mindketten kaptak egy-egy ilyen kistányért.
A pezsgő mennyei volt.
Liliane elégedetten nyugtázta, hogy ösztöneire hallgatva a lehető legelegánsabban öltözött fel. Mikor a férfi azt javasolta, hogy itt, az Aranyoroszlánban találkozzanak, tudta, hogy a legdrágább öltözékét kell majd viselnie, és örült, hogy van megfelelő darabja. A körülöttük vacsorázó nők mind St. Laurent, Lagerfeld és Chanel modellekben pompáztak, de Liliane sima, fekete Guccija sem maradt le mögöttük. Aszimmetrikus nyakvonala szabadon hagyta finom vonalú vállát, és úgy tapadt a testéhez, mint valami második bőr. Szoknyarésze hosszú volt, de combközépig felhasított, így láthatóvá váltak figyelemre méltó lábai. Fekete, magas sarkú antilop cipőt viselt, ezüst kendőt, és a lehető legsötétebb árnyalatú piros rúzst, amit a készletében talált.
William láthatólag el volt ragadtatva. Osztrigát rendeltek, utána naphalat rákmártásban, amely a hely egyik specialitása volt.
- Remélem, nem bánja, hogy idehoztam - mondta William, mikor egy üveg Chassagne-Montrachet pezsgőt rendelt a főfogás mellé.
- Ugyan miért bánnám?
- Mert talán azt gondolhatja, hogy fel akarok vágni.
William pontosan úgy festett, mint a fényképén. Jóvágású volt és elegáns, az öltönye kifogástalan, az inge tiszta selyem, a cipője kézi varrású. Márkás karórát viselt, és bal keze kisujján cseppet sem hivalkodó, egyszerű arany pecsétgyűrűt.
- De hiszen ez gyönyörű hely, William. Igazán tetszik.
- Ennek örülök. Csakis azért választottam, mert jelezni akartam, hogy megértettem, mire gondol a hirdetésében. Szerető és nem jóbarát, így fogalmazott, ugye?
Liliane hatkor hívta fel a férfit, és két órával későbbre beszéltek meg randevút. Liliane tíz percet késett. - Ó, igen.
- És ha szabad kérdeznem, miért döntött így?
Liliane rámosolygott a férfira. - Nem szabad. De azért elmondom. A munkámban nagyon sikeres vagyok, de a házasságom kudarcba fulladt. Az életemet - eddig a munka töltötte ki. Most úgy döntöttem, ideje örömforrások után néznem, de minden kötöttség nélkül.
- Józanul hangzik.
- Csak azt ne. A józan megfontolás az utolsó, ami most hiányzik nekem. Tízéves korom óta a józan megfontolás jegyében élek.
- Mivel keresi a kenyerét?
- Jogász vagyok. És ön?
- Importálok és exportálok ezt meg azt. Szörnyű unalmas.
- De bizonyára jövedelmező...
Megérkeztek az osztrigák nagy fehér tányérokon, héjastul, tört jégbe ágyazva.
- És a szex? - kérdezte a férfi, miközben Liliane muszlinba burkolt citromot csepegtetett az osztrigájára. William figyelmesen nézte az arcát.
- Mi van vele?
- Érdekli?
- Régebben nem érdekelt. Vagyis nem igazán. Úgy értem, mindig tudtam élvezni, de sohasem foglalkoztatott különösebben. Egészen addig, amíg...
- Amíg?
Liliane bekapott két osztrigát gyors egymásutánban. Nagyon ízlett neki. Kettőbe hajtott egy vékony szelet barna kenyeret is, amit hozzá adtak, és bekapta.
- Nos, találkoztam egy férfival, aki felébresztett bennem valamit, aminek a létezéséről addig fogalmam se volt. - Végül is ez az igazság, gondolta magában.
- De?
- Hogyhogy?
- Ha én lennék az, aki újfajta szenvedélyeket ébreszt fel egy nőben, akkor azt várnám tőle, hogy rám tapad, és mindenáron ki akar sajátítani magának.
- Bizonyára így van. De ez az illető házasember volt, és én nem járok házasemberrel. Hazudott nekem, és ettől teljesen kiábrándultam.
- És ezért döntött úgy, hogy feladja a hirdetést?
- Igen. Akkor most beszéljünk magáról. Ha jól értem, az ön számára nem ez az első alkalom?
- Nem. Én úgy találom, hogy ez jó módszer, hogy olyan nőkkel találkozhassak, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak. - William mosolygott. A szája kicsi volt, elég keskeny ajkakkal, mögöttük szabályos, hófehér fogsor villogott - minden bizonnyal egy exkluzív és drága fogorvosi szakmunka eredménye, gondolta magában Liliane. - Be kell vallanom magának, hogy az én szexualitásom meglehetősen bonyolult valami.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.58 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 A57L 2014. 04. 8. kedd 09:25
Nem rossz folytatás.
#1 Törté-Net 2010. 04. 21. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?