A+ A-

Naplóm 1. rész

Eredeti író: Elke Metzger
Előszó
Egy ausztriai kisvárosban láttam meg a napvilágot 1962 őszén. Abban az évben, amikor Marilyn Monroe - t holtan találják kábítószer - túladagolás következtében, a Rolling Stones megalakul, s ekkor születik Tom Cruise és Demi Moore is. Családunk az átlagnál szerényebb körülmények közt élt, de nem nyomorogtunk. Apám francia, a háború alatt ismerkedett meg édesanyámmal. Vallásosak voltak, s engem is próbáltak úgy nevelni, de azok az idők nem voltak megfelelők, s a hitben engem leginkább a szolidaritás, a szegények megsegítése, az őszinteség fogott meg, s persze biztosította kislányként a nyugalmas, félelem nélküli éjszakákat. Szüleim nagyon sokat dolgoztak, s nyughatatlanságukat én is örököltem.
Ausztriában az élet nem volt könnyű a háború után, bár mire én megszülettem, már jobb idők jártak. Az általános és a középiskolában jó tanuló voltam, tanáraim kedveltek és osztálytársaimmal is jól kijöttem. Első - nem önkezű - szexuális élményeim is itt szereztem, mint oly sokan rajtam kívül. Akkor nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, habár persze jól esett. Azt hittem ez olyan, mint ünnepnapokon a torta. Sosem láttam vagy hallottam baszni a szüleimet, de még csak csókolózni vagy ölelkezni sem. A szex abszolút tabu téma volt nálunk, s mindenre magamnak kellett rájönnöm.
Hogy miért írom ezt a könyvet? Először is: egész életemben naplót vezettem a velem történt fontosabb eseményekről. Hogy miért kezdtem el, fogalmam sincs. Barátnőimtől hallottam milyen jópofa dolog. Aztán amikor kamaszodtam, jólesett visszaolvasni egy - két élményemet. Felizgatott. Benedvesedtem és kielégítettem magam. Izgalmi állapotban nagyon nedves leszek mind a mai napig - egy nőgyógyász barátom szerint valószínűleg a Bartholin - mirigyek fokozott termelékenysége miatt -, s szeretem nézni levemtől csillogó ajkaimat, s szeretem nézni, ahogy mások, nézik. Ez még jobban felizgat, s már csak hajszál választ el az orgazmustól. De a kielégítést most már másra hagyom. Így még jobb.
Ja, hogy miért is írom mindezt le? Hát megvannak a naplóim, amik persze egyebeket is tartalmaznak. Erotikus tartalma a bejegyzések kb. 20% - ának van. Életem elmúlt négy évtizede alatt rengeteg - s ez nem túlzás - tapasztalatot szerezetem a szex terén, s láttam az emberek hogyan viszonyulnak hozzá. Sokukat boldogtalanná tesz hiánya, másokat elállatiasít és elbutít szakadatlan hajszolása. Megint mások - pl. a kurvák többsége - megcsömörlik tőle, igazán élvezni egy idő után nem képes, számára "munkává" válik.
Én mind a mai napig nagyon élvezem, s úgy tervezem, még 60 - 70 évesen is aktív szexuális életet fogok folytatni, ha megérem azt a kort. Hogy ez lehetetlen? Ugyan, dehogy! A szex nagyon fontos az embernek. Energiákat szabadít fel, életerőt ad, boldoggá tesz, egyszóval: egészséges. Nekem mindig voltak 60 - 70 éves partnereim, bár itt a "partner" szó legtöbbször nem jelent többet egyszeri alkalomnál. "Karitatív szex" - nek hívom ezt, mivel különös késztetést, sőt felelősséget érzek azért, hogy a magam módján az elesett, szegény vagy idős embereken segítsek. Van, akinél egy mell megvillantása vagy a pina széttárása elegendő, van, akinél ez rendes aktust jelent, s megint másoknál rendszeres kúrást. Még mielőtt azt hinnék, álszent vagyok: nem csupán az illető személy megsegítéséért teszem, jómagam is élveztem, sőt nagyon is élveztem. Gyönyörű férfiakkal és nőkkel ismerkedtem meg az évek során, de leginkább továbbra is a karitatív szexet élvezem. Egy pszichológus barátom szerint a gyerekkori szegénység, a félvallásos neveltetés és fejlett segítőkészségem mind közrejátszottak abban, hogy felerősödik a libidóm, szexuális éhségem. És szeretek adni, és jólesik - szexuálisan is -, ha látom, boldoggá tettem egy rászorultat. S persze nem csak az idősek iránt érzek így, hanem pl. a hajléktalanok is megérintenek. Ilyenkor azonban mindig elfog a félelem a fertőzések miatt. A higiénia számomra rendkívül fontos. Sőt létfontosságú. Hajléktalanok esetén ezért általában a mutogatás marad: egy - egy mellnek vagy borotvált puncinak nagyon tudnak örülni, néha - ha a higiénia engedi - gumival dugunk, mondjuk egy lépcsőházban vagy parkban. Az is megtörtént egyszer, hogy férjemmel ott, Párizsban hazafelé sétálva találkoztunk két koldussal. Tél volt, nagyon hideg, késő este és szakadt az eső. Adtam nekik egy kis aprópénzt - mindig adok -, s felhívtam őket lakásunkra melegedni. Elküldtem őket zuhanyozni, majd vacsorát kaptak. Már menni készültek, mikor férjem, Luc megkínálta a két koldust jófajta pezsgővel. Luc tudta mit akarok, s köszönésképp rámosolyogtam, s közöltem:
- Én is lezuhanyozom.
Teljesen meztelenül jöttem ki a fürdőszobából, s bementem utánuk a nappaliba. Leültem a kanapéra a két hajléktalan közé és lelocsoltam magam pezsgővel.
- Nos, ki nyalja le? - kérdeztem.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.61 pont (33 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 A57L 2013. 12. 26. csütörtök 06:50
Nem rossz.
#6 genius33 2013. 03. 10. vasárnap 11:03
Érdekes nyes
#5 jani 2009. 07. 21. kedd 07:13
Hülyeség
#4 pisti47 2009. 07. 21. kedd 05:26
Türelem-türelem, csak várjuk ki. Lehet ez kellemes meglepetés jócskán, hiszen helyesírás, stilisztika rendben van. Sok olyat olvashattunk mostanában, ahol ezek pongyolasága rontott el jól induló történeteket. Hajrá Zoltán
#3 Zoltán1977 2009. 07. 21. kedd 01:55
Nem kapok érte pénzt. Miért baj ha máshol is olvasható?Akinek nem tetszik, hogy itt van, ne olvassa el.
#2 Stacki 2009. 07. 21. kedd 01:26
Elég szánalmas pénzért feltölteni egy a neten már fent levő sztorit.

Moderátorok sosem olvassátok a beírásokat? Ha akarjátok segítek!
#1 Törté-Net 2009. 07. 21. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?