Örökbefogadás
Megjelenés: 2020. január 2.
Hossz: 35 946 karakter
Elolvasva: 5 491 alkalommal
Figyelem, a történet homosexuális elemeket is tartalmaz!
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Beléptünk Mrs Hollister irodájába. Ő volt annak az árvaháznak a vezetője, ahol Jodi és én éltünk, mióta a szüleinket elvesztettük egy részeg sofőr okozta balesetben. Nem volt titok hogy a viszonylag magas korunk miatt nehéz minket elhelyezni.
– Gyertek csak! Üljetek le! – mondta Mrs Hollister.
Jodi-val helyet foglaltunk. Az igazgatónő még írt valamit egy lapra, majd hátradőlt a székében és kezét összekulcsolta az ölében. Széles mosollyal közölte, hogy jelentkezett egy fiatal pár, akik szeretnének bennünket örökbe fogadni. Jodi-val aggódva egymásra néztünk és ez nem kerülte el Mrs Hollister figyelmét.
– Ne féljetek! Ismerik a háttereteket és eszükben sincs elválasztani benneteket egymástól.
Egy kicsit megkönnyebbültünk, de még mindig ott volt a kérdés hogy kik is ők. Mrs Hollister elmondta hogy Mr Hill villanyszerelő vállalkozást működtet, a párja pedig középiskolai tanár. Szerettek volna saját gyereket, de nem jött össze nekik ezért döntöttek az örökbefogadás mellett. Kifejezetten örültek amikor megtudták hogy idősebbek vagyunk az átlagnál. Nem szeretnék megváltoztatni a napi rutinjukat, és fiatalabb, jobban felügyeletre szorulók örökbefogadása elkerülhetetlenül ezzel járt volna.
– A hétvégén elvinnének titeket magukkal a házukba, hogy megismerkedhessetek. Mit gondoltok?
– Remélem kedvesek lesznek. – felelte Jodi én pedig csendben maradtam.
– Hát akkor... péntek délután értetek jönnek és vasárnap visszahoznak. Addigra pakoljátok össze a csomagjaitokat!
Biztosítottuk hogy így lesz, majd távoztunk. Jodi izgatott volt, de én még vártam a véleménynyilvánítással. Ebéd után a szobámba vonultunk hogy megbeszéljük a dolgot. Ikrek lévén azt hiszem sokkal közelebb álltunk egymáshoz mint más testvérek. Becsuktam magam mögött az ajtót, Jodi pedig az ágyamra vetődött és megkérdezte hogy szerintem hogy néznek ki.
– Fogalmam sincs. – feleltem és mellé ültem.
– Ha tényleg örökbe fogadnak, remélem nem kell abbahagynunk... amiket csinálni szoktunk.
– Biztosan meg tudjuk oldani. – mondtam.
Megfogtam a kezét és közelebb húztam. A vállamra hajtotta a fejét, én pedig átkaroltam. Egy ideig csak így ültünk és azon gondolkoztunk hogy mennyire fog megváltozni az életünk. Azután Jodi megemelte a fejét és puszit nyomott az arcomra. Oldalra fordítottam a fejem és puhán megcsókoltam. Ő kinyitotta a száját és elfogadta becsusszanó nyelvemet.
– Gyertek csak! Üljetek le! – mondta Mrs Hollister.
Jodi-val helyet foglaltunk. Az igazgatónő még írt valamit egy lapra, majd hátradőlt a székében és kezét összekulcsolta az ölében. Széles mosollyal közölte, hogy jelentkezett egy fiatal pár, akik szeretnének bennünket örökbe fogadni. Jodi-val aggódva egymásra néztünk és ez nem kerülte el Mrs Hollister figyelmét.
– Ne féljetek! Ismerik a háttereteket és eszükben sincs elválasztani benneteket egymástól.
Egy kicsit megkönnyebbültünk, de még mindig ott volt a kérdés hogy kik is ők. Mrs Hollister elmondta hogy Mr Hill villanyszerelő vállalkozást működtet, a párja pedig középiskolai tanár. Szerettek volna saját gyereket, de nem jött össze nekik ezért döntöttek az örökbefogadás mellett. Kifejezetten örültek amikor megtudták hogy idősebbek vagyunk az átlagnál. Nem szeretnék megváltoztatni a napi rutinjukat, és fiatalabb, jobban felügyeletre szorulók örökbefogadása elkerülhetetlenül ezzel járt volna.
– A hétvégén elvinnének titeket magukkal a házukba, hogy megismerkedhessetek. Mit gondoltok?
– Remélem kedvesek lesznek. – felelte Jodi én pedig csendben maradtam.
– Hát akkor... péntek délután értetek jönnek és vasárnap visszahoznak. Addigra pakoljátok össze a csomagjaitokat!
Biztosítottuk hogy így lesz, majd távoztunk. Jodi izgatott volt, de én még vártam a véleménynyilvánítással. Ebéd után a szobámba vonultunk hogy megbeszéljük a dolgot. Ikrek lévén azt hiszem sokkal közelebb álltunk egymáshoz mint más testvérek. Becsuktam magam mögött az ajtót, Jodi pedig az ágyamra vetődött és megkérdezte hogy szerintem hogy néznek ki.
– Fogalmam sincs. – feleltem és mellé ültem.
– Ha tényleg örökbe fogadnak, remélem nem kell abbahagynunk... amiket csinálni szoktunk.
– Biztosan meg tudjuk oldani. – mondtam.
Megfogtam a kezét és közelebb húztam. A vállamra hajtotta a fejét, én pedig átkaroltam. Egy ideig csak így ültünk és azon gondolkoztunk hogy mennyire fog megváltozni az életünk. Azután Jodi megemelte a fejét és puszit nyomott az arcomra. Oldalra fordítottam a fejem és puhán megcsókoltam. Ő kinyitotta a száját és elfogadta becsusszanó nyelvemet.
Ez csak a történet kezdete, még 17 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szerintem jöhet a folytatás.