Páternoszter 5. fejezet -
G
alf
ye
alf
rm
alf
ek
alf
ek
- 7-8. rész

Szavazás átlaga: 8.3 pont (109 szavazat)
Megjelenés: 2008. július 8.
Hossz: 78 529 karakter
Elolvasva: 5 820 alkalommal
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
– 7 -

Megint eltelt a harminc nap, és újra a Mártával szemben ültem. Ő törökülésben megint, a piros dzsoggingruha feszült rajta, és azon kaptam magam, hogy vágyakozva nézem a hasára feszülő nadrágot. Gyorsan elkaptam a pillantásomat, mielőtt leleplez, de időnként azért megkockáztattam egy kósza pillantást.
Feleszméltem, hogy a konyha helyett, megint a szobában ültünk le.
– Saci? Dolgozik?
Bólintott, aztán megköszörülte a torkát, és úgy mondta: – Igen. Dolgozik. – aztán beharapta az alsó ajkát, mint aki a sírásával küzd.
Nézte a papírt, amit az imént a kezébe vett, és azt vettem észre, hogy még soha ilyen hosszan nem tanulmányozott, egy teljesen hétköznapi számlát.
Gyanítottam, hogy valami nincs rendben.
– Márta! – szólítottam, de még mindig a papírosra szegezte a tekintetét.
Mellé ülve szóltam hozzá.
– Márta! Baj van?
Lassan letette a számlámat, és továbbra sem nézett rám.
– Márta! – megfogtam a két vállát, és magam felé fordítottam, de csak a testét sikerült egy kicsit kimozdítani a helyéből, a fejét továbbra is félre fordította. – Majdnem tizenöt éve, hogy azt mondtam neked egyszer, hogy a barátod maradok, és ha bajod van, szólj, ha tudok, segíttek rajtad. Azóta történt egy és más, mindkettőnkkel, de ha most segítségre szorulsz, mondd el, és segítek. Mi a baj?
– Hogyan segíthetnél? – kérdezte legörbülő ajkakkal. – Elment a rohadék. Itt hagyott.
Ezzel tényleg nem nagyon tudok mit kezdeni. – gondoltam.
Barátian megöleltem, és megtámasztottam a fejét a vállammal. Most már rázkódva zokogott. Végig simítottam a haján, és csitítgattam.
– Visszajöhet. – mondtam, bár semmit sem tudtam arról, hogy milyen módon távozott.
Márta csak zokogott.
– Nem jön vissza. – nyögte ki sírás közben. – A rohadt dög elment egy másik lánnyal, és azt mondta, soha sem akar látni.
Groteszk dolog volt. Egyszer láttam az egy csepp méz című színdarabot, ott volt valami ehhez hasonló konfliktus, de a részletekre nem emlékeztem. Szerettem volna segíteni rajta, mert élt bennem az emléke annak a Szilveszter éjszakának, meg a pár hónappal későbbi mozi látogatásnak, amikor még egyáltalán nem volt elutasító az erősebbik nemmel szemben, és meg sem fordult a fejemben, hogy valamikor azért fogom vigasztalni, mert elhagyta a szeretője, egy nő, ráadásul egy agresszív, rosszindulatú, élősködő nő.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 36 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 8.3 pont (109 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
én55
2023. október 3. 09:54
#14
Csak gratulálni tudok.
1
kivancsifancsi
2020. március 21. 12:31
#13
Gyönyörű. Kétszer olvastam végig.
1
a
A57L
2016. október 29. 05:17
#12
Magas színvonalú.
1
B
Bikmakkocska
2013. szeptember 14. 17:33
#11
Nagyon jó, olyan, amit a Remeténél szokásos. Finoman megírt történet.
1
fekszipapa
2008. augusztus 19. 11:15
#10
Nagyon jó
1
sihupapa
2008. július 21. 02:32
#9
köszi Remete.
1
pitta
2008. július 13. 17:35
#8
Remélem hogy tényleg viszatér Zsofi Zsolthoz és élik tovább boldog életüket ezért várom a többi részt
Amedig nem olvastam az eddigi részeket csak ez a regény járt az agyamban, hogy mikor mi történik.
1
Northop
2008. július 12. 22:40
#7
Tisztelt Remete!

Nagy igazság van abban, amit leírtál. Lehet, hogy az ember elvárná, hogy minden tökéletesen alakul, de mint köztudott, sose sikeredik úgy minden. Az apró örömök viszont megmaradnak, évek múlva visszaemlékezve meg tudják szépíteni a múltat, még akkor is, ha nem valósult meg minden álmunk.

Köszönöm az engedélyed, és várom a végét, illetve a következő írásodat.
1
Remete
2008. július 12. 18:00
#6
Kedves Northop!
Megtisztelsz vele, ha egyben is megőrzöd a regényemet. Jó olvasást!
Kedves Captain!
Visszanézve a megélt évtizedekra, nekem úgy rémlik, hogy a várva várt hepiendek, utólag mindig megkeseredtek, pedig eleinte igazán boldognak láttuk őket.
Mostanra már megtanltam, hogy jobban járok, ha csak olyan so-so elégedett vagyok egy életciklus végén, de az a korlátozott elégedettség, legalább velem marad.
Üdvözöllek Benneteket.
1
Captain
2008. július 12. 13:36
#5
Remete!

Ha még mindig az agyadban van Zsolt, Zsófi és a többiek, akkor azt tanácsolom, ne hagyd abba! Bár Veled ellentétben én még nem ismerem az utolsó rész tartalmát, de ha még mindig ottvannak, akkor bizony ez azt jelenti, hogy még nem mondtál el róluk mindent, és még "élni" akarnak. A magam részéről szivesen olvasnám további kalandjaikat is... Mindenesetre gratulálok a regényhez, az első betűtől az utolsóig elolvastam mindent.
Üdvözöllek!
Ui. Remélem, a vége happy-end lesz, és visszatalál valahogy Zsófi Zsolthoz...;)
1
Northop
2008. július 9. 16:36
#4
Keserédes a történet. Szívesen olvasnám más írásaidat is. Apropó, A5-ös könyv méretben tudod hány oldalnyi eddig az írásod? Több mint 300 oldal. És az első oldalától az utolsóig rengeteg emberi érték van benne. Ha tudod tartani ezt a színvonalat a későbbiekben is, akkor egy törzsolvasód már biztos van. Engedelmeddel az utolsó rész után az írásodat lementeném, és beraknám az e-könyveim közé. Szerintem megérdemli, hogy a többi könyv közé bekerüljön.
1
Remete
2008. július 8. 21:24
#3
Bizony kedves Olvasó!
Nekem is szokatlan volt az üres monitort nézni azok után, hogy leírtam a vége szót a történet alá.
Talán még írok ezt-azt, bár vannak, akik szeretnék, ha nem tenném, de a döntő szó majd a szerkesztőké lesz.
Ehhez persze ki kell, hogy költözzenek az agyamból Zsófi, Zsolt, meg Márta és a többiek, aztán új szereplőket is kell találnom, és hagyni kell megelevenedni őket. Nem olyan egyszerű.
Egyelőre még van egy folytatás hátra, aztán a jövő héten búcsúzunk.
Addig is üdvözöllek téged, és minden olvasót.
1
Olvasó
2008. július 8. 20:38
#2
Tekereg-kanyarog a történet,és már most sajnálom,hogy hamarosan vége lesz.
1
T
Törté-Net
2008. július 8. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1