A+ A-

Kedvező ajánlat

A második férjétől történő válás után anyával új lakásba költöztünk Los Angeles belvárosában. Ő a szétválás utáni pénzügyi és érzelmi helyreállás jegyében egykori modellkarrierje felélesztésén dolgozott én pedig a második félévemet kezdtem az egyetemen. A korához képest gyönyörű nő volt, de távolról sem volt olyan könnyű dolga mint évekkel korábban lett volna. Néhány divatmagazintól azért sikerült egy - két megbízást szereznie.
Azután találkozott John - nal. Nem mesélt róla sokat azon kívül hogy tehetős üzletember és viszonylag kis munkákért is sokat fizet. Örültem hogy a pénzügyi gondjaink megoldódni látszódtak és olyan boldognak tűnik amilyen már régen volt.
Az egyik szokásos vacsora után leültünk pihenni. Valami izgatottságot éreztem a levegőben.
- Mark! Szeretnék kérni valamit! - mondta anya.
- Bármit. Miről lenne szó?
- Tudom hogy elsőre kicsit furcsa, de emlékszel John - ra? Beszélgettünk és elmondtam hogy van egy tizenkilenc éves fiam. Fellelkesült és szeretné, ha te is részt vennél az egyik fotózáson.
Természetesen sokkolt a hír. Annyi ember közül pont én? Miért? Anya mosolyogva és várakozva nézett rám. Nyilvánvalóan szerette volna ha belemegyek.
- Tényleg? Nem is tudom… Még ha bele is mennék, tudod hogy képtelen vagyok olyan természetesen viselkedni a fényképezőgép előtt mint te. - feleltem.
Számított a vonakodásomra.
- Tudom hogy érzel és azt is tudom hogy feszélyez ha fényképeznek. De sok kapcsolata van a helyi ügynökségekkel és hajlandó pár jó szót mondani az érdekemben ha megcsináljuk. Ezenkívül sokat fizetne. Nagyjából egy órai munkáért 10 000 dollárt.
- Tízezret egy órás modellkedésért? Elég rendesen szórja a pénzt. Mit kellene csinálnom? És miért pont engem akar?
- Tényleg sok pénz és legfőképpen ezért szeretném ha elégedett lenne. Családi fotókat szeretne a gyűjteményéhez adni. Nehéz megmagyarázni….igazából és sem értettem teljesen, de ha egyszer ez a fura szenvedélye van. - felelte anya kissé védekező hangsúllyal, majd folytatta:
- Amikor felhozta úgy tűnt hogy oda van a dologért.
Anya ajkai összepréselődtek és teste kicsit megfeszült. Hirtelen úgy tűnt hogy kicsit szégyenli magát és zavarban van, de az arcán megmaradt a mosoly. A célzás nyilvánvaló volt.
- Jézusom...ugye viccelsz!
- Nem viccelek. Legalábbis ezt vettem ki amikor megtette ajánlatát. Úgy értem...amikor bizonyos dolgokat kérdezett...és bizonyos megteendő dolgokra utalt.
- Milyen dolgokra utalt? - vágtam közbe.
- Nos… megkérdezte hogy szoktam - e még jóéjtpuszit adni? Arcra vagy homlokra? És hogyan érezném magam ha fényképezőgép előtt kellene tennem…
- OK ennyi elég...a fickó nyilvánvalóan perverz. Nincs az az isten hogy bármit megtegyek neki. - mondtam.
Anya félredobta a zavarát és határozottabb viselkedést vett fel. Magát kihúzva erősebb hangon azt mondta:
- Várj egy pillanatot! Tudom hogy ez mindkettőnk számára furcsa, ezért is gondolkodtam rajta sokáig, mielőtt felhoztam volna neked. De gondolj arra mi forog kockán! Hajlandó készpénzben tízezret fizetni. Esetleg többet is, ha elégedett azzal amit kap.
Szótlanul ültem. Mit tehettem volna egy ilyen határozott anya ellen?
- Ezenkívül szól az érdekemben a szakmabeli ismerőseinek amiből tovább profitálhatunk a jövőben. Ehhez mindössze néhány képbe kell beállnunk, egy - két puszit adni és ennyi. Még csak nyilvánosságra sem kerülnek a képek. Fiatalúr, sem az oktatása sem ez a lakás nem olcsó! Szóval igazán segíthetne édesanyjának egy kicsit! - folytatta.
Az érvelése lehengerlő volt, de maradt bennem aggódás.
- A képek sohasem lesznek publikálva? Ebben biztos vagy? - kérdeztem.
- Megígérte. Ezenkívül mindannyiunktól titoktartási nyilatkozatot vár. Titkos fotózás lesz lényegében csak az ő személyes élvezete kedvéért.
Az utolsó szavak meglehetősen furcsán hangzottak. “Személyes élvezete kedvéért.” A díjazás viszont tényleg bőkezű volt és anya szerette volna ha megcsináljuk. Nem volt más választásom mint engedni.
- Nem tudok mit mondani...rendben… Csináljuk! - feleltem.
Széles mosoly jelent meg az arcán és azt mondta:
- Nagyszerű! Holnap reggel felhívom és megbeszéljük az időpontot.
Felállt és puszit nyomott az arcomra.
Egy hét múlva a belvárosi stúdióban voltunk. Tágas helyiség volt fényképezőgépekkel, lámpákkal, ernyőkkel és egyéb fotós eszközzel. Meglepően kevesen voltak jelen: John, a megbízónk, egy férfi fotós és egy női asszisztens. John az ötvenes éveiben járhatott. Elsőre zordnak nézett ki, de felengedett miután igazolványainkat és családi fotóinkat látva megbizonyosodott róla hogy tényleg anya és fia vagyunk. Ragaszkodott hozzá hogy körbevezetve bemutassa a stúdióját és beszélgessen velem amíg az asszisztens amya ruhájával és sminkjével foglalkozik.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.12 pont (146 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#14 Kiara Cd 2018. 09. 9. vasárnap 17:06
Folytasd
#13 gyuri0926 2017. 11. 9. csütörtök 18:03
Ezt folytathatóan hagytad abba , kérlek folytasd
#12 gyuri0926 2017. 07. 31. hétfő 16:15
Ez egy folytatást nagyon megérne .
#11 sipospista 2017. 07. 23. vasárnap 14:19
Folytasd jooo
#10 A57L 2017. 07. 17. hétfő 03:55
Jó lenne folytatni,több akcióval.
#9 deajk2008 2017. 07. 11. kedd 12:26
jó lett... csak a john megbaszhatná az anyát és fiát is 9p
#8 veteran 2017. 06. 26. hétfő 08:52
Jó kezdet. 9 pont.
#7 vakon54 2017. 06. 23. péntek 09:44
Jöhet a folytatás ha lesszmég.
#6 listike 2017. 06. 17. szombat 17:40
Tökéletes kezdet. Remélem lesz folytatás. 10pont.
#5 sanyi0227 2017. 06. 16. péntek 08:16
folytatást.
#4 fiesta14 2017. 06. 16. péntek 07:51
jöhet a folytatás!! eddig 10p
#3 gyuri0926 2017. 06. 16. péntek 07:22
Ez fantasztikusan jó , folytatni kellene
#2 zoltan611230 2017. 06. 16. péntek 05:45
Jól kezdődik,folytasd..
#1 Törté-Net 2017. 06. 16. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?