Mellékhatás 1. rész

Károlyt újra lenyűgözte, hogy az évek alatt mennyire megváltozott a kórház szaga. Amikor alig kilépve a kamaszkorból az anyját kísérte el a kórházba, akkor mindig felfordult a gyomra az erős fertőtlenítő szagától. De most csak egészen enyhén érezte a fertőtlenítőt a folyosókon. Ennek ellenére mégsem szívta tele tüdejét a kórházi levegővel, mikor belépett a liftbe. Felérve a legfelső emeletre, egy pillanatra megállt, és szokása szerint lenézett a csarnok földszintjén mozgó emberekre. Egészen más volt a földszinten mozgó tömeg, és a negyedik emelet kihaltsága. Nyugodt tempóban tért be a teljesen üres folyosóra. Amint Dr. Kotász rendelőjéhez ért, már nyílt is az ajtó, és a fiatal nővérke a szokásos mosolyával már tessékelte is befelé. Dr. Kotász leültette Károlyt az íróasztal széléhez, gépelt még pár sort a számítógépen, majd nyugodt, szinte hűvös arccal fordult a páciense felé.
– Nos újra itt van. Mennyi idő is telt el a balesete óta?
– Már öt hét, doki.
– Értem – bólintott az orvos – És van valami mesélni valója? Hogy érzi magát?
– Hát... Nem is tudom, hogy mondjam ezt orvosi nyelven... Az, hogy szuperül érzem magam... Hát az enyhe kifejezés.
– Ezt hogy érti?
– Utoljára talán huszonéves koromban éreztem ennyire jól magam – vigyorgott Károly – De tényleg! Mintha a testem húsz éves lenne, de egy negyvenhat éves tapasztalatával.
– Ezt zavarónak érzi?
– Zavarónak? Ugyan dehogy! Még mit nem? Pont ellenkezőleg! Ez a lehető legjobb felállás nekem! Semmi fáradtság, semmi melankólia. Csak az erő.
– És mondja... Miben érzi ezt a fiatalosságot?
– Hol is kezdjem... Például a múlt héten találtam egy sorozatot. El kezdtem nézni. Egyik rész jött a másik után, egyre jobban és jobban tetszett. Egyébként egy olyan misztikus, filozofálgatós krimisorozat volt. Szóval egyik este el kezdtem nézni. Minden résszel egyre jobban tetszett, úgyhogy amint az egyik rész véget ért, már indítottam is a következőt. És egyszer csak azt vettem észre, hogy már hajnali négy óra van. Gyorsan mentem is aludni, és pár perc múlva már húztam is a lóbőrt. Másnap reggel hétkor kellett felkelnem. Szóval vagy három órát aludtam. De mégis egész nap tele voltam energiával.