Ezt akartad, Anya? 3. rész - Van csajom

Újabb tusolás után, épp a ruhásszekrényt túrtam, mit is vegyek fel. Halvány elképzelésem volt a leendő kinézetemmel kapcsolatban, de, hogy azt melyik cuccal érem el, még nem volt tuti. Kintről, a nappali felől egyre kellemesebb és egyre hangosabb zene szűrődött be, sejtettem, kezd beindulni a buli. Én meg csak ott álltam, néztem a nyitott szekrényajtót, és éreztem, most már fel kellene venni valamit. Bár a hálószobám biztonságában álltam meztelenül, egyáltalán nem volt biztos, hogy senki nem nyit rám. Be is jött. A félelmem is, meg Máté fiam is.
– Wow, Anya! – szólalt meg csodálkozva. – Te így leszel ma este? Mert akkor remek kis buli lesz.
– Jaj, dehogy! – felkaptam a fürdőlepedőm, és magam köré csavartam. – Nem tudom, mit vegyek fel.
– Valami szolidan erotikus cuccot – javasolta – mert több srác érdeklődését is felkeltette „anyám barátnője”.
– Öltözzek kurvának, csak mert ők kíváncsiak? – kérdeztem dorgáló hangon.
– Nem, nem kurvának! Egy szexi MILF-nek. Mert az nem ugyanaz!
– MILF? – kérdeztem vissza, bár nagyon jól ismertem a mozaikszó jelentését.
– Mother I’d like... – kezdet bele a magyarázatba.
– Jó, jó – intettem le – jól tudom, mit jelent. Segíthetnél, hogy manapság miben mutat jól egy MILF!
– Lássuk csak – vetette bele magát a fehérneműs fiókomba. – Mi passzol a ma estéhez.
– Ne a bugyijaimmal foglalkozz, az menni fog! Milyen ruha legyen rajtam?
– Az is meglesz, de kezdjük az alapoknál!
A buzgó fiam egy perc alatt kipakolta a szerelésem. Nem mondom, ízléses válogatás lett, azonban minimálisan is merész. Sorolom... Fekete bugyi, persze tanga, ami mindösszesen 2 négyzetcentiméter ruhaanyagot tartalmaz, a többi madzag. Egy pár fekete combfix, ami ugyan mindig is tetszett nekem, de nem volt még hova felvennem, és hozzá kirakott egy szintén fekete harisnyatartót. Nem mondom, passzolt, de valóban inkább ribancos, mint szolidan szexi. Ezt meg is jegyeztem, de kész volt a válasz.
– Igen. Valóban ribancos, ha csak ez van rajtad. de szerintem lesz még felül ruha is.
– Lesz, igen. Bár, ha azt is veled válogattatom össze, akkor nyilván ezek is látszani fognak.
– Nyilván – vigyorgott. – De ennek az estéje van. A sorrendet tudod?
– Mire gondolsz? Milyen sorrendet?
– Hát, harisnya, harisnyatartó, és arra, a legvégén a bugyi.
– Nahát, fiatalúr! Miket tud? – döbbentem meg. – Igen, tudom. Ha nem ez lenne a sorrend, minden gondba lennék.