Ezt akartad, Anya? 2. rész - Avagy: itt bizony hatalmas buli lesz, rövidesen

Másnap reggel aggódva ébredtem, most jön az, hogy nagy találkozás, meg magyarázkodás, meg ilyesmi. De nem jött. Mire felöltöztem, és kimentem a konyhába kávét készíteni, egy cetli várt az asztalon: „Elmentünk bevásárolni, majd jövünk. Máté”. Aztán később megtudtam, jönnek még futárok is kajával, meg itallal is. Ezeket persze nekem kellett átvenni, így mozgalmasan telt a délelőtt. Mire elpakoltam mindent, az összes hűtőt feltöltöttem, és a szülinapi tortát átvittem a melléképület hűtőjébe, megjött Máté is, négy barátjával együtt. Már éppen készültem köszönteni a fiamat, mikor megszólalt:
– Srácok, ő itt anyukám barátnője, Márti – hazudta szemrebbenés nélkül, amitől se köpni, se nyelni nem tudtam. – Ő fog ránk „vigyázni” ma éjjel, szét ne szedjük a házat – mondta nevetve, a „vigyázni” szót gúnyosan megnyomva.
Kristóf volt az egyetlen, aki tudta, mekkora ordas nagy hazugság ez, így valamennyi srác odajött, köszönt, bemutatkozott. Én meg csak hüledeztem. Amikor alkalmam nyílt kettesben maradni a fiammal, azonnal számon kértem.
– Hahó! – kezdtem bele. – Mi ez a hazugság? Miért is nem vagyok én az anyád?
– Nézd, Anya! Itthon maradtál, és úgyis itt leszel a bulin. Ha tudnák a srácok, hogy az anyám vagy, akkor feszéjezve éreznék magukat, akármilyen jó fej is vagy. Szóval, ez a legjobb megoldás, hidd el!
Nem is tudom, miért, de logikusnak tűnt a válasza. Csak nem tudom, hogy miként fogom ezt technikailag kivitelezni. Persze, majd egyszerűen csak a keresztnevén szólítom, Ki nem ejtem a „fiam” szót, és kész.
– Jó fejnek tartasz? – kérdeztem, mintha ez lenne a beszélgetés lényegi része.
– A legjobbnak – felelte nevetve, és elsietett, mert megszólalt a kaputelefon.
Megjöttek a hangfalak, és mindenféle zenebona technikák, szorgos ifjonti kezek pakolták ki a furgonból őket, és hordták be az azóta bálteremmé vált nappaliba. Kristóf is segítkezett, hordta a ládákat keményen. Aztán egyszer csak mellém fordult, és az iránt érdeklődött, hogy ugye, én is maradok a bulira.
– Egyre jobban úgy néz ki – feleltem. – Látod, Máté hogyan mutatott be.
– Igen – mosolygott elpirulva – ezt közösen találtuk ki. Azért, hogy itt tudj lenni a bulin, minden blama nélkül.
– Nahát! Ti azt szeretnétek, hogy itt legyek? – komolyan meglepődtem.
– Igen, mindenképp!