A+ A-

A meccs 2. rész - Zora revansot vesz

Még hallottam a kárörvendő vigyorgást, de a kéz, és a hozzá tartozó erős valaki húzott magával. Nem vette le rólam a kendőt, de azt mégis tudtam, hogy nem a városban, legalább is nem a belvárosban vagyunk. Furcsa vasszag volt - innen gondoltam, hogy valami gyártelepen lehetünk. Távolról zene szólt, és engem is arrafelé vezettek. A kéz már nem a karomat markolászta, hanem a kezemet fogta meg. Puha és meleg volt az érintése, olyan ismerős.
- Te vagy az? - kérdeztem már vagy két perc séta után. Nem felelt. - Remélem, Te vagy. - folytattam. - Hiányoztál. Hova viszel? Nem válaszolsz? Mi ez a játék? Ugye, tudod, hogy haragszom Rád! Nem elég, hogy hónapokig nem hívsz, most meg ez a hülyeség.
Csak beszéltem, és beszéltem, a kéz meg csak vezetett. Elég magas lehetett, mert nagyokat lépett, alig bírtam követni. Hirtelen megállt, egy nagy vasajtót nyitott ki, és bevezetett egy terembe. Ahogy becsukódott a kapu mögöttünk, úgy halkult le a zene, de a basszust még így is a gyomromban éreztem: talán koncert volt valahol a közelben, vagy diszkó. Körülbelül a terem közepén állíthatott meg, és egy székre ültetett. Ekkor engedte el először a kezemet. Hallottam a távolodó lépteit, és már egyáltalán nem éreztem viccesnek a helyzetet. Amikor becsukódott az ajtó, kezdtem komolyan félni, hogy hol lehetek, ezért pár kiabálás után úgy gondoltam, eljött az idő, hogy levegyem a kendőt.
Mivel még hosszú percekig (persze lehet, hogy csak pillanatok voltak) nem történt semmi, ezért megfogtam az anyagot és lehúztam az arcomról. Már elég régóta rajtam volt a szemfedő, így nem csodálkoztam, hogy pár másodpercig nem látok semmit, de amikor továbbra is sötét volt minden, akkor már kezdtem furcsállni a dolgot. Aztán megnyugodtam: csak lekapcsolták a villanyt. Remek, akkor induljunk, és keressük meg. Igen ám, de merre van az ajtó? (Logikusan, a kapcsoló valahol a bejárat mellett van.) Pár lépést tettem az egyik irányba, amikor valaki megfogta a vállam. Akkorát sikoltottam, hogy ijedtében ő is elengedett, én meg legalább öt évet öregedtem. Aztán persze újra megérintett, most a kezemet fogta meg: ugyanaz a meleg érintés volt, mint korábban a taxinál. Megfordultam: csak egy ismerős szempár villanását tudtam kivenni a homályban.
- Halálra rémisztettél! - mondtam, de persze időközben rájöttem, hogy valószínűleg erre ő is rájött. - Visszajöttél? - kérdeztem az alaktól. - Illetve, el sem mentél, igaz?
Válasz helyett azonban közelebb húzott magához, és megcsókolt. Most már biztos voltam benne, hogy Ő van velem szemben: az illata és a csókja végleg elárulta. A szemem is hozzászokott már a sötéthez, és a körvonalakat is egész jól ki tudtam venni: minden arra utalt, hogy megtaláltuk egymást. Kibontakoztam a karjaiból, és megszólaltam:
- Felesleges tovább folytatnod ezt a "nem-szólok-hozzád" játékot, tudom, hogy Te vagy az!
- Dehogy tudtad! - nevette el magát.
- Miért, gondolod, hogy csak úgy leállok akárkivel csókolózni?
- Ebbe most inkább ne menjünk bele, jó? - mondta és újra magához húzott. Éreztem, hogy mosolyog, amikor a szája az enyémhez tapadt, és én is nevettem: már jól éreztem magam, örültem, hogy itt vagyok vele.
Tetszett, hogy olyan erősen szorít, bár alig kaptam levegőt. Én a nyakába csimpaszkodtam, és lábujjhegyre álltam, hogy ne kelljen akkorát hajolnia. A keze a derekamon és a fenekemen pihent, ujjaival időnként bebújt a farmer alá. Amikor a bőrömhöz ért, még közelebb bújtam hozzá: azt akartam, hogy tudja, mennyire kívánom, hogy hiányzott, és hogy minél előbb szeretkezni akarok vele. Tudta, mire gondolok (vajon honnan?), mert az egyik kezével elengedte a derekamat, és lehúzta a zipzárt a felsőmön. Ahogy szétnyílt a pulóver, azzal a lendülettel megmarkolta a mellemet. Felsóhajtottam. Ezen felbuzdulva a pólóm bejáratát kereste, én pedig ösztönösen behúztam a hasamat - miért fontos az a fél centi? Talán elkezdte zavarni a sok ruha, mert hirtelen letolta a vállamról a kardigánt, ami hangtalanul esett a földre, majd szinte rángatta a felsőmet, ami viszont nem akart engedelmeskedni: folyton elakadt a mellemben. Felnevettünk.
- Majd én! - toltam el a kezét, és kibújtam a meglehetősen szűk pólóból. Ő addig megszabadult az ingétől, és ott állt előttem meztelen felsőtesttel. Átöleltem a derekát, és megpaskoltam a hasát:
- Kocka, mi? Fogadjunk, hogy egész héten miattam gyúrtál!
Elmosolyodott:
- Tudom, hogy a sörhasat szereted...
- Ebbe se menjünk bele. - szakítottam félbe, és megcsókoltam a mellbimbóját. Megremegett, amit bátorításnak vettem, úgyhogy kicsit bele is haraptam. Felszisszent, de tetszhetett neki, mert a tarkómra tette a kezét, talán azért, hogy irányítson. Na, de ha eddig hagytam magam vezetni, most már biztos nem akartam: a szexben én vagyok a főnök! Körbenyaltam hát a másik mellbimbóját is, utána kicsit ráfújtam. Libabőrös lett. Utána középen, ott ahol apró, de imádnivaló szőrök nőttek, végighúztam a nyelvemet, majd a köldökére nyomtam egy nagy puszit.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.57 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2014. 05. 16. péntek 06:37
Egész jó lett.
#3 papi 2013. 07. 3. szerda 20:12
Ez már jobb
#2 genius33 2013. 01. 30. szerda 07:59
Ez is egész jó. smile
#1 Törté-Net 2004. 06. 5. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?