Egymásba rohanva 2. rész

Anya kopog az ajtón, én pedig annyira elemelem a fejem a párnáról, hogy odaszóljak: ébren vagyok. Aztán remegő lábakkal összeszedem a ruháimat, előhúzok egy tiszta bugyit a fiókból, és nagyjából emberi állapotba hozom magam a külvilág számára.
***
Kiderül, hogy a húgomnak egyáltalán nem volt szüksége a kerekesszékére, úgyhogy miután segít betenni a furgon hátuljába, felkapaszkodik az anyósülésre, és fittyet hány a telefonjából felcsattogó, kacsahápogásra emlékeztető értesítéshangokra, amelyek nagyjából kilencezer bejövő üzenetet jeleznek.
Átadom Ruby üdvözletét, ő pedig csak morog valamit válaszul. Bármi is jár a fejében, vagy elmondja, vagy nem, de tudom, hogy jobb, ha nem faggatom. Majd akkor beszél, amikor ő akar.

– Mr. Perler egy igazi seggfej.
A teljesen váratlan megjegyzés meglep, és elnevetem magam, de amikor látom, hogy ő nem csatlakozik, gyorsan összeszedem magam.

– Bocs. Csak nekem is ez volt a véleményem, amikor tanított. Mi történt?
– Utálja a Holt Költők Társaságát.
Bevallom, ez még jobban meglep. Azt hinné az ember, hogy egy olyan fickó, akinek ennyire a költészet körül forog az élete, imád egy ilyen filmet.

– Nem meglepő. Robin Williams mellette elég unalmasnak tűnik. Csak ennyi?
– Nem, hanem... nem érti a költészetet annyira, mint hiszi.
Ez percről percre érdekesebbé válik.

– Szóval, amíg hozzá jártál, még csak a tanítvány voltál, most meg már te lettél a mester?
– Komolyan beszélek, Collie. Wes javasolta, hogy nézzük meg a filmet az órán, ő meg elkezdett kioktatni minket arról, hogy Mr. Keating költészetről alkotott felfogása téves, hogy a szövegkörnyezetéből kiragadott verseket használ olyan dolgok alátámasztására, amelyeket eredetileg nem hordoznak, és hogy a taktikája becstelen a diákjaival szemben.
A lámpa pirosra vált, megállok a furgonnal, és ránézek Lynnre.

– Lehet, hogy van benne valami. Ha kiragadsz valamit a kontextusából, az nem túl őszinte. Mondjuk, egy filmkritikában azt írják: „A történet nem különösebben lehengerlő, és a látvány sem éppen lenyűgöző. ” Aztán a DVD borítóján már csak annyi szerepel, hogy „Lehengerlő! ” meg „Lenyűgöző! ” – az elég félrevezető, nem?
– Igen, de most nem filmkritikáról beszélünk, hanem versekről.
– Mi a különbség? – Zöldre vált a lámpa, mindkét irányba körbenézek, és befordulok a kereszteződésbe.