Egymásba rohanva 1. rész
Megjelenés: ma
Hossz: 147 258 karakter
Elolvasva: 0 alkalommal
Fordítás
Eredetije: Areala-chan Crash Into Me
Ez a történet fikció. A szexuális helyzetekben szereplő minden személy tizennyolc éven felüli. Szerepel benne egy testi fogyatékkal élő karakter, de a történet nem fetisisztikus jellegű. Lassan kibontakozó történet, de ha időt szánsz rá, szerintem megéri kivárni a végét.
És amikor a felnövésről beszéltünk,
Tudtuk, hogy kettévágtunk egy lelket,
És egymás karjaiba estünk,
Hogy egésszé tegyük;
-- WB Yeats, „Nyár és tavasz”
Eredetije: Areala-chan Crash Into Me
Ez a történet fikció. A szexuális helyzetekben szereplő minden személy tizennyolc éven felüli. Szerepel benne egy testi fogyatékkal élő karakter, de a történet nem fetisisztikus jellegű. Lassan kibontakozó történet, de ha időt szánsz rá, szerintem megéri kivárni a végét.
És amikor a felnövésről beszéltünk,
Tudtuk, hogy kettévágtunk egy lelket,
És egymás karjaiba estünk,
Hogy egésszé tegyük;
-- WB Yeats, „Nyár és tavasz”
Álmaimban mindig jól döntök. Az agyam ősi, ösztönös, hüllőszerű része gondolkodás nélkül reagál, és éppen ezért megkímél attól a zűrzavartól, ami egy rossz döntést követhet. Az idő megbillen egy hajszálnyira a katasztrófától, aztán nevetünk az adrenalin utórezgésében.
Csak ketten vagyunk lányok, a húgom meg én, az utcán sétálunk, hogy nasit vegyünk egy filmhez. A benzinkút két percre van, az idő 22: 49. Tizenegy előtt visszaérünk, fenn maradunk kettőig vagy háromig, kibeszéljük a filmet, aztán lefekszünk, és addig alszunk, ameddig csak akarunk, mert nyári szombat van.
Csak az álmaimban.
***
Mindenki azt mondta, az élet megváltozik, amikor megszerzed a jogsit. De senki – még Jim bácsikám sem, aki autószerelőként dolgozik a karosszérialakatos műhelyében – nem sejthette, mennyi igazság van ezekben a szavakban.
Mint minden tinédzser a világon, én is alig vártam, hogy volán mögé üljek. Vágytam a szabadság édes leheletére annak ellenére, hogy a legtöbb osztálytársammal ellentétben én nem kaptam vadonatúj autót a születésnapomra.
Mintha számított volna! Már az is jutalom volt, ha hétvégén pár órára elkérhettem a családi kocsit. Anya és apa szabálya egyszerű volt: jó jegyek = autókulcs. Úgyhogy felhoztam a kémiát „C+”-ról „B-”-ra, a geometriát stabil „B”-n tartottam, a többi tantárgyat pedig végignyomtam a hőn áhított piros „A”-kkal a dolgozatok és házifeladatok tetején.
A kiválóságok listájára kerülés gyakorlatilag borítékolva volt. És valóban, a nevem megjelent a listán, a kötelező gratulációs levéllel együtt, ami egy-két nappal később megérkezett a postaládámba. Néhány hét vezetéstechnikai oktatás, – amit ugyanaz a srác tanított, akiről apa azt állította, hogy őt is tanította, – két gyors teszt, egy fényképezőgép vakuja után, vajon ki volt az a tizenhat és fél éves lány, aki utasként lépett be a közlekedési hivatalba, és sofőrként jött ki?
Ez a lány Colleen Alexis Singleton volt.
Jöhet a nagyzenekari crescendó.
Sikerült. És bejött az élet.
Anya és apa nem haboztak munkára fogni az autózás iránti szeretetemet. Akár a bevásárlásról, akár egy városon átvezető autóútról volt szó a nagymamához egy doboz frissen sült süteményért, én voltam az emberük. Az első hónapokban ragaszkodtak hozzá, hogy legyen mellettem egy felnőtt, de miután bizonyítottam, hogy tudok vezetni, ezt a korlátozást elhagyták.
Nekem az volt a legfontosabb, hogy egyedül járhattam iskolába. A szüleim számára az, hogy én vihettem Lynnt.
Csak ketten vagyunk lányok, a húgom meg én, az utcán sétálunk, hogy nasit vegyünk egy filmhez. A benzinkút két percre van, az idő 22: 49. Tizenegy előtt visszaérünk, fenn maradunk kettőig vagy háromig, kibeszéljük a filmet, aztán lefekszünk, és addig alszunk, ameddig csak akarunk, mert nyári szombat van.
Csak az álmaimban.
***
Mindenki azt mondta, az élet megváltozik, amikor megszerzed a jogsit. De senki – még Jim bácsikám sem, aki autószerelőként dolgozik a karosszérialakatos műhelyében – nem sejthette, mennyi igazság van ezekben a szavakban.
Mint minden tinédzser a világon, én is alig vártam, hogy volán mögé üljek. Vágytam a szabadság édes leheletére annak ellenére, hogy a legtöbb osztálytársammal ellentétben én nem kaptam vadonatúj autót a születésnapomra.
Mintha számított volna! Már az is jutalom volt, ha hétvégén pár órára elkérhettem a családi kocsit. Anya és apa szabálya egyszerű volt: jó jegyek = autókulcs. Úgyhogy felhoztam a kémiát „C+”-ról „B-”-ra, a geometriát stabil „B”-n tartottam, a többi tantárgyat pedig végignyomtam a hőn áhított piros „A”-kkal a dolgozatok és házifeladatok tetején.
A kiválóságok listájára kerülés gyakorlatilag borítékolva volt. És valóban, a nevem megjelent a listán, a kötelező gratulációs levéllel együtt, ami egy-két nappal később megérkezett a postaládámba. Néhány hét vezetéstechnikai oktatás, – amit ugyanaz a srác tanított, akiről apa azt állította, hogy őt is tanította, – két gyors teszt, egy fényképezőgép vakuja után, vajon ki volt az a tizenhat és fél éves lány, aki utasként lépett be a közlekedési hivatalba, és sofőrként jött ki?
Ez a lány Colleen Alexis Singleton volt.
Jöhet a nagyzenekari crescendó.
Sikerült. És bejött az élet.
Anya és apa nem haboztak munkára fogni az autózás iránti szeretetemet. Akár a bevásárlásról, akár egy városon átvezető autóútról volt szó a nagymamához egy doboz frissen sült süteményért, én voltam az emberük. Az első hónapokban ragaszkodtak hozzá, hogy legyen mellettem egy felnőtt, de miután bizonyítottam, hogy tudok vezetni, ezt a korlátozást elhagyták.
Nekem az volt a legfontosabb, hogy egyedül járhattam iskolába. A szüleim számára az, hogy én vihettem Lynnt.
Ez csak a történet kezdete, még 67 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1