A+ A-

A meccs 4. rész - Az eredmény: majdnem döntetlen

A lépcsőházban -mivel a villany természetesen rossz volt- orra buktam egy kint felejtett újsággyűjtő dobozban, hatalmas ricsajt csapva. Elröhögtük magunkat, mire egy fölsőbb emeleten kinyílt egy ajtó, és egy rikácsoló női hang kiszólt:
- Nem tudnak halkabban bejönni, részeg disznók!
- Teca néni, törődjön a maga dolgával és menjen vissza aludni! - kiabált vissza, majd halkan még hozzátette: -Megőrjítenek ezek a szomszédok!
A lakásba jutva főzött nekem egy teát, közben arról beszélgettünk, hogy mi történt velem az elmúlt hónapokban, amíg nem kommunikáltunk. Választottam teafüvet, és kevergetni kezdtem a gőzölgő italt, ő pedig a szobába ment zenét feltenni. A mobilját az asztalon hagyta. Felvettem, nézegettem a logót, majd beléptem a telefonkönyvbe. Soha nem szoktam más telefonjába turkálni, most is csak magamat akartam megkeresni, de a Z-betűnél Zora név nem szerepelt a listán, így végiggörgettem az összes nevet: túljutva az Anitákon, Annákon, Beákon és Ciliken egy Csajom-bejegyzést találtam. Na, ez érdekes, megnyitottam, és legnagyobb megdöbbenésemre az én számomat rejtette a "név". Pipa lettem, át akartam írni, vagy rákérdezni, hogy ezt hogy gondolta, de jobb ötletem támadt: kitöröltem a bejegyzést, és beírtam helyette a következő számot: 06-1-391-53-00, aztán megkerestem a "saját számok" menüpontot, és elloptam az elérhetőségét.
- Jó lesz ez a zene? - kérdezte, amikor visszajött, majd észrevette a telefonját az asztalon, elvette, kikapcsolta és eltette.
- Aha! - vetettem oda, csak hangosítsd fel, hogy halljam, amíg tusolok. - mondtam, és már be is vonultam a fürdőbe. Halkan bezártam magam mögött az ajtót, hogy ha még akarna se tudjon utánam jönni, majd megváltoztatva eredeti elképzelésemet, inkább teleengedtem a kádat forró vízzel, és óvatosan beleültem. Szeretem, amikor olyan meleg a víz, hogy az első érintkezésnél nem lehet eldönteni, hogy éget, vagy inkább hideg, úgyhogy most is ilyenre csináltam. Körülnéztem: persze se habfürdő, se fürdősó, csak arcszeszek meg ilyesmik, csupa férfiholmi. "Nincs Neked egy exed, vagy egy mostanid, aki itt felejtette a cuccait?" - bosszankodtam, de persze hasztalanul. Szerencsére legalább a tusfürdő nem "for men" volt, hanem valami semleges, szóval nem fordultak volna meg utánam a lányok...
Nyakig belemerültem a vízbe, behunytam a szemem, és élveztem, ahogy a gőz megizzasztja az arcomat. Hallgattam a zenét, ami beszűrődött, és csak most tudatosodott bennem, hogy mennyire elfáradtam. Őszintén szólva kicsit figyelnem is kellett magamra, nehogy elaludjak itt a fürdőkádban, ezért inkább beszappanoztam magam, és a tus alatt lemostam a habot, amikor megmozdult a kilincs. Odakaptam a fejem, és elmosolyodtam, aztán kopogott.
- Zora! Engedj be! - kiabált kintről. - Én is akarok fürödni!
- Kicsi kettőnknek ez a kád! Várd ki a sorodat! - replikáztam. A kilincs keményen rázkódni kezdett.
- Zora! Ez az én fürdőszobám!!! Engedj be azonnal!
Nagyot sóhajtva kiszálltam a kádból, ráérősen megtörölköztem, miközben ő egyfolytában kopogott. Meglehetősen kezdett idegesíteni, ezért magam köré csavartam az anyagot, és diadalittasan kinyitottam az ajtót. Végigmértem: meztelen volt. Elnevettem magam.
-Végeztem, jöhetsz! - mondtam, és mint egy királynő, elvonultam a háló irányába.
A szobában egy nagy franciaágy volt épp középen úgy, hogy onnan a TV-re jó rálátás essen, de én nem terveztem bekapcsolni, mert olyan késő volt, hogy maximum az animációs filmeket nézhettem volna, ahhoz meg azért nem voltam eléggé elvont hangulatban. Kicsit lehalkítottam a zenét, aztán meggondoltam magam, és kikapcsoltam, mire Ő kikiabált a fürdőből, hogy tegyem vissza, mert hallgatni akarja. Én persze azért sem, de elnevettem magam: kezdtünk olyanok lenni, mint a tízéves házasok. Ledobtam a törülközőt a szoba közepére (tudtam, hogy zavarja) a ruháimat meg szanaszét, és bebújtam az Ő térfelére. Az oldalamra fordultam, kicsit még próbáltam nyitva tartani a szemem, de őszintén szólva nem erőltettem meg magam, úgyhogy rövid idő múlva elaludtam.
Álmomban abban a rövid nevű faluban voltam, amit még a vonatból láttam délután, és a sínek mellett futottam, amikor megállt egy szerelvény. Körülnéztem, és az egyik ablakban megláttam Őt is, amint kihajol, kiáltottam neki, de nem (akart) észrevenni. Amikor aztán elindult a vonat, én rohantam volna utána, de nem értem el. Rossz volt, lihegve álltam meg, amikor valaki hátulról valaki átölelt (olyan furcsa volt, mert egy pillanat alatt eltűnt rólam az összes ruha). Megfordultam és Ő volt az. A nevemet ismételgette, egyre hangosabban, én meg hiába mondtam neki, hogy "hallak, hallak!" olyan volt, mintha nem értette volna.
- Zora! Zooooraaaa! - hallottam az egyre hangosabb szólongatást, és ahogy csak bírtam, teljes tüdőből elordítottam magam:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.71 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2014. 05. 16. péntek 06:38
Jó lett a befejezés.
#2 genius33 2013. 01. 30. szerda 08:00
Egész jó lett! smile
#1 Törté-Net 2004. 06. 9. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?