Mindennek oka van 1. rész

Vanik vagyok, anyakönyvezve Vanessza. Huszonöt éves, és a sokadik szakításomon vagyok túl. A mostani három hónapig bírta. Az elején még azt hittem, más lesz, de persze nem. Mert a harmadik randin már azt akarta, hogy szopjam le, a negyediken meg már hátulról dugja a seggem. Nem érdekelte a lelkem, a szívem, a gondolatom. Nem volt közös témánk csak a baszás, a pózok, a helyszínek. Hogy a konyhapulton, hogy a kocsiban, hogy a liftben. Én meg kamaszkorom óta ölelést, beszélgetést és szeretkezést szeretnék, de mindig csak a gyors egymásnak esés, mintha hajtana minket a tatár. Még csak nem is csókolóztunk rendesen. Csak jött a fasz, aztán pár perc, még fel sem izgultam, aztán mehet a zuhany.

A helyi TSZ-ből átalakult KFT-nek vagyok a főkönyvelője. Mindent én csinálok a számlázás kivételével, mert azt a gazdasági igazgató nem adta át. Apa még élt, a NAV-nál volt adótanácsadó, ezért kellett közgazdásznak lennem. A bátyámnak, Zsombornak – mindenki Zsombinak hívja, hoszonkilenc – simán lehetősége volt mezőgazdásznak lenni. Átvette tata méhészetét. Tudok róla mindent, hiszen én könyvelek neki is.

A felesége egy kis picsa volt. Inci-finci körmös csaj, mindig tökéletes szempillával, és úgy nézett rám, mintha a cipője sarkán lennék. Sajnos – nekem nem – három hónapja terhességi komplikációba meghalt. Chorioamnionitis volt a neve, ha pontosan akarjuk mondani. Vitte magával a terhessége nyolcadik hónapjában lévő kislányukat is. Zsombi az anyósánál lakott még a felesége élt, de utána hazaköltözött hozzánk. Azt mondta, itthon is mély a fájdalom, de legalább a sajátjában.

Kétszázötven kaptára volt, kétszázötven termelő méhcsalád. Nyolc magtárban neveltek családokat. Ehhez sosem értettem, de a számokhoz igen. Magyar viszonylatban a felesége haláláig egy jó menő vállalkozásnak számított. Szerencsére Gazsi – egy dolgos, értelmes cigány ember, szüleink korabeli – nagy segítség volt, főleg most. Zsombi a munkába temetkezett, de otthon olyan volt, mint egy zombi. Anyával mondtuk, ki kéne rángatni ebből. De ki rángat ki engem?

Mert az igazság az, hogy én is ugyanolyan szarul vagyok, csak nem hal meg a feleségem meg a gyerekem, csak sorban jönnek a pasik, és mindegyik ugyanazt akarja.