Autómánia 5. rész

940 mérföld
Pokoli éhesen ébredek, és a szemem mögött lüktet az a tompa fájdalom, ami azt szokta jelzi, hogy túl keveset aludtam. Egy pillantás az órámra ezt meg is erősíti, bár így is később van, mint ahogy vasárnaponként általában kelni szoktam.
Oldalra fordulok, hogy jó reggelt kívánjak neki, de csak az üres ágyat találom. Az ő oldala kihűlt, a ruhái pedig eltűntek a padlóról, ahová tegnap este ledobáltuk őket. Sebaj. Mondtam neki, hogy elmehet anélkül, hogy felébresztene. Úgy tűnik, komolyan vette. Majd később írok neki. Mivel még nem zuhanyoztam le, magamra húzom az előző esti melegítőnadrágomat.
Átmegyek a folyosón a fürdőszobába, ellenőrzöm, hogy a veséim még mindig végzik-e a dolgukat, aztán kimegyek a nappaliba.
Furcsa, a táskája a dohányzóasztalon van, a cipői pedig az előszobában.

– Rosa?
Várok, de nem jön válasz, ezért befordulok a konyhába. Félig-meddig azt remélem, hogy a hűtőből dugja ki a fejét, fülhallgatóval a fülében és egy sörrel a kezében – de ott sincs.
A bejárati ajtón a biztonsági retesz még rajta van belülről, szóval kint sem lehet. Elmegyek a mosókonyha mellett, amelyben a mosógép és szárítógép van, majd benézek a vendég-WC-be is, de az is üres.
Amint meglátom a garázsajtót, rögtön rájövök, hol van. Kinyitom, a nyikorgó hangra összerezzen és meglepetten megfordul.
Felmérem a jelenetet, és elmosolyodom.
Ugyanazt a rövidnadrágot és trikót viseli, mint tegnap, ami érthető is, mert nem hiszem, hogy hozott volna váltóruhát. A Sky motorházteteje fel van nyitva, és éppen a motortér fölé hajolva matatott, amikor megijesztettem. Mellé lépek, és én is belenézek.

– Minden rendben odabent?
Az alsó ajkába harap.

– Bocsánat – hebegi. – Engedélyt kellett volna kérnem. De még aludtál, és a kíváncsiságom felülkerekedett.
– Ugyan már. Teljesen fair. Tegnap este én is benéztem a te motorháztetőd alá. Semmi baj azzal, ha te is körülnézel az enyém alatt.
Az arca elvörösödik, és lesüti a szemét, mint egy gyerek, akit rajtakaptak a süteményes doboznál.

– Nem tehetek róla, Sarah. Autóbuzi vagyok.
Átkarolom a derekát, és magamhoz húzom.

– Nem haragszom, bébi. Az autó nélkül nem is találkoztunk volna. Bár nem kifejezetten azért vettem, hogy cserébe Indiana legdögösebb szerelőjével dugjak, de örülök, hogy így alakult.
– Jaj, hagyd már! Még Cedar Springsben sem én vagyok a legdögösebb szerelő.