Tibor atya 2. rész

A következő napokban nem beszéltünk a szüzességem elvételéről. De a csendünk most már tele volt új jelentésekkel. A templom eldugott zugaiban, ahol korábban csak imádkoztam, most másfajta áhitatot találtam. A sekrestye sötét sarkában, a füstölőszekrény és a régi miseruhák között csókolóztunk, fogdostuk ruhán keresztül egymást. A szószék csigalépcsőjén, ahonnan minden vasárnap az igét hirdettem, most az ő nyaka illatát leltem meg. A karzaton, az orgona sípok mögött, ahol a levegő is vibrált a zenei hangoktól, most a mi lélegzetvételünk rezgése keveredett a poros fa és a régi papír illatával.
A kezdeti zavar a korkülönbségről lassan elmúlt. Amikor először láttam őt meztelenül, a gondolat megvillant bennem, hogy ő anyám lehetne. De ez a gondolat most már nem hozott szégyent vagy bűntudatot. Marika nem volt anyám és nem is akart az lenni. A kezeiben, a tekintetében nem gyengédséget láttam, hanem egy őszinte, földi vágyat, amely pontosan tudta, mit akar. A korkülönbség nem akadály volt, hanem tapasztalat. Ő tanított, én tanultam. És ebben a különös egyensúlyban valahogy megszabadultam attól a terhétől, hogy fiatalabbnak, tapasztalatlanabbnak érezzem magam nála. Egyszerűen csak két ember voltunk. Ezzel együtt eltűnt a hit tiltása miatti lelki gyötrődésem. Uramat szolgálom miközben magam és egy bárányom lelkével is törődöm. Ha Istennek nem tetsző lesz tesz róla, ad jelzést, büntet.
A vasárnapi nagymise utáni pakoláskor, amikor a gyertyákat szedtük le, foghegyről vetette oda Marika:
– Ma nálad alszom.
– Jó – válaszoltam egy szóval. Semmi több nem kellett.
A délutánt izgalommal és felnőtt filmekből való tanulással töltöttem, most már nem a tiltott gyönyör keresése, hanem a felelősségtudat vezérelt. Az áhitat helyett azon töprengtem, hogyan lehet egy nőt kielégíteni. A képernyők világától távol, a valóságban kellett majd teljesítenem. Este, amikor már mindenki eltűnt a faluban, kulccsal a hátsó bokrokkal takart kapunál jött be Marika. Nem voltak tiszteletkörös beszélgetések. Az ajtó bezáródott mögötte és egyből vetkezni kezdtünk. A szobában csak az elektromos kandaló világított. Meztelenül, szemembe nézve mondta:
– Megtanítalak, hogyan kell egy nőt kielégíteni. Szájjal.
Nem kérdezett, nem habozott. Lefeküdt az ágyra és maga mellé intett. Lábai közé feküdtem, a fejemet a combja mellé támasztva. Ő hátradőlt, a keze a hajamban volt.
– Nézz felém – mondta határozottan. – Látnod kell az arcomat. Hogy mikor mit érzek.