David és Daniel 3. rész - Ez valóság?

A születésnapom reggelén a szállodai szalagfüggöny széthúzásának hangjára ébredtem. A szoba ködszürkére világosodott, ahogy a lenyugvó hold ezüstfehér fényt vert vissza a hóról, mely keveredett a fakó sárga utcai lámpák fényével, mivel azok még a hajnal előtti órákban világítottak.
Várjunk csak... Ezek szerint az éjszaka ideért a hóvihar. Az, hogy Charlottéban egybefüggő hótakaró alakuljon ki, az meglehetősen ritka
A szállodai szoba közös matraca és sprőd ágytakarója ellenére is mélyen aludhattam, mert a függöny zajára meglepetésemben megrándultam és eszméletembe zuhantam. Nem kísérte szelíd és idilli madárcsicsergés a születésnapos fiú reggelét.
Hallottam olyan pletykákat, hogy vannak olyanok, akik élvezik a reggeleket. Ezeket a mesebeli lényeket "reggeli embereknek" nevezik. Nem tartozom közéjük. Az előző esti rögtönzött és váratlan szórakozásom után Daniellel, meglehetősen fáradt voltam. A kimerültségtől és a szexuális felszabadultságtól egy teljesen elégedett embert álmát aludtam. Ez reggel – fenéket reggel, az éjszaka második felében – abban nyilvánult meg, hogy szőke hajam csomók és gubancok kusza fészkévé vált, a szemem sarkába a csipa kőtömbbé állt össze, mind e mellé a párnám lényegében szivaccsá változott a rengeteg nyál miatt, ami az éjszaka folyamán kifolyt szánalmas pofámból.

– Boldog születésnapot, majom! – köszöntött Daniel valahonnan tőlem balról. A szemem még nem alkalmazkodott az élethez így csak a hangok irányították testemet. – Szarul nézel ki. Megpróbáltam egy kis nedvességet juttatni a számba, olyan mozdulattal, mintha megpróbálnék megenni egy nagy kanál mogyoróvajat. Kidörzsöltem a szememből a csipát. A hajam olyan kócos és csomós volt, hogy ujjaim egy centi mélyen sem tudtak a közé férkőzni.

– Jaj, köszönöm –  válaszoltam fanyarul. Kicsit megmozdultam, feltámaszkodtam az egyik könyökömre, és most valóban ránéztem, és aznap akkor láttam meg először Danielt. A nagy ablakban csak a körvonala látszódott, de az kecsességet és önbizalmat sugárzott, amelyet a fiatal egyén bravúros sportteljesítményéhez vezető miden napi kemény edzések biztosítottak számára. Önbizalom és jó kiállás, mindkettő birtokában volt Daniel. Kezei könnyedén pihentek a csípőjén, széles vállai szögletesek, vékony derékig elvékonyodtak. Vágatlan farka mélyen lógott masszív combjai között, alatta hatalmas golyók lengtek szabadon. Lényegében egy görög isten márványszobra volt.