A+ A-

Utazásaim 1. rész

Sziasztok!
A történetekről röviden annyit, kezdő író vagyok, minden használható kritikát nagyon szívesen fogadok, és felhasználom további részekbe. Hogy mi valós és mi csupán a képzelet szüleménye, mindenki döntse el maga! Kellemes olvasást!
Az életünk egy nagy utazás. Megírták már sokan. Versekben, dalokban, történetekben, visszatérő téma a "művészlelkek" körében. Egy utazás lehet egyszerű, és egészen összetett, sok apró részletre kiterjedő, mint amiről a következőkben szó lesz. Számomra egyszerre volt egy izgalmas mellékszálakkal, és tapasztalatokkal sűrített korai felnőtté válás, szerelmi, lelki tapasztalások egész sora, és tényleges utazás, olyan kölyök fejjel vonatra ülős. A legelső történetem is pont így kezdődött.
13 éves voltam. Barátaim még pörgettyűs játékokkal mulatták az időt, engem már 2 éve csak a lányok foglalkoztattak. Már volt két barátnőm is! A másodiknak még a kezét is megmertem fogni!:)
Szóval még nem sok tapasztalatom volt, de kíváncsiság annál inkább hajtott az újabb kalandok felé. Lett volna közelebb is lány, akivel talán megpróbálhattuk volna, de túl sok "kedves" ismerős akadt, aki beleszólt volna, és féltékenységből, vagy puszta unalomból elszúrja kapcsolatunk. Egy állatnevelős oldal chat-én már elég jól bántam szavakkal, megpróbáltam ott ismerkedni. Nem is tudtam egy ártatlan kedveskedés milyen örömökhöz és fájdalmakhoz vezethet. Három szimpatikus lány volt, akikkel remekül éreztem magam, de fontos a tisztesség, egyszerre egy randi!
Az egyszerűség kedvéért legyen Klaudia a lány neve, akihez leginkább közel kerültem pár hétnyi ismerkedés során. Már küldött képet is, akkor, olyan fiatalon számomra Ő volt a tökéletes ideál. Szőkésbarna félhosszú haja volt, fitos orra, gyönyörű kék szemei, és kora ellenére is feszes mellei. Mint hamarosan megtudtam a melltartó nem is csalt semmit a méreteiben. Atletizált, sportos lány volt. Megtudtam, hogy Pest mellett lakik, nekem Kiskunhalasról komoly távolság. De látni akartam, egyszerűen vele akartam lenni. Még a baseball satyimba is beleírtam a nevét. Olyan igazi gyerek-szerelem.
Alig egy hónapja beszéltünk, közeledett a halloween (szerintem az egyik legfeleslegesebb, legrosszabbul átvett ünnepünk), és suliban is épp jött egy hosszú hétvége. Minden ideális volt, hogy végre találkozhassunk. Szüleim elváltak, és apám Pesten él, így már korábban is utaztam addig. De még soha nem közlekedtem a fővárosban egyedül! A Nyugatiból a Déli pályaudvarra kellett átjutnom, onnan már csak pár megálló és ott lehetek Vele! Megbeszéltük hogy hétvégén látjuk egymást, a sportklubbal egy boszinak öltözős (a lányok kortól független nagyon szexy boszi-jelmezeket tudnak csinálni!), késő estig (10:)) tartó bulira készültek. Anélkül hogy komolyabban belegondoltam volna milyen veszélyes, megbeszéltük, hogy délutánra átutazom a fél országot, majd este egy barátnőjénél fogok aludni, csak hogy vele lehessek. Már alig vártam a nagy napot!
Korán összekészülődtem, tisztáztam alibim, és minden gond nélkül átértem célállomásomig. Mobilszámot cseréltünk korábban, nem is hiába, közel 1 órát kellett várnom rá, és utána is alig találtuk meg egymást. Míg végül megláttam. Bár barátnőjével jött, de nem érdekelt akkor és ott semmi. Csodaszép volt, egy földre szállt angyal nyugodtan elbújhatott volna szégyenében, mert mindenféle felesleges repkedés nélkül is Ő ott volt, és a maga egyszerűségében lenyűgöző látványt nyújtott. Egy oszlop cselesen késleltette első puszijait, mert két oldalról próbáltuk egyszerre megkerülni, de ezt az akadályt is leküzdöttük.
- Szia! - hangzott a lányok felől, az oszlopkerülhetés közben.
- Sziasztok! - köszöntem, de mereven csak Klaudiát néztem.
- Bocsi, Ő a barátnőm, Heni. Elkísért, mert majd együtt megyünk a ruhákért. Ugye nem baj? Jajj, úgy örülök hogy látlak! Bocsánat hogy késtem. Sokat kellett várnod? - hadart folyamatosan ez a csodálatos lány.
Én csak néztem, és nyugtatgattam hogy igen, nagyon sokat vártam, de nincs semmi baj, én is örülök neki. Bemutatkoztunk, barátnővel is, és már az első lépések után megfoghattam a kezét. Nem várattak sokáig a jóval, egy lány öltözőben várakozhattam (természetesen szigorúan elfordulva), míg ők felvették esti jelmezük, és a sminket is elkészítették. Büszkén kísértem az én boszimat végig az utcán egy kibérelt kis rendezvényházhoz, ahol az est további részét töltöttük. Menetközben kiderült, hogy mégse ott fogok aludni ahol eredetileg elterveztük, mert féltett attól a lánytól (úgy látszik én is hasonló benyomást tehettem rá:)), és inkább egy másik barátnőnél kellett töltenem az estét, a biztonság kedvéért. Azt se bántam volna akkor, ha épp azt közli hogy egy padon kell aludnom a házuk előtt. Rövid beszélgetés és táncikálás után kiszökött a kiscsapat a sötét udvarra, volt ott egy másik újdonsült párocska, de az én Klaum intézte így az egészet. Félrevonultunk a sufni mellé, és épp összegyűjtöttem volna minden bátorságom, hogy megcsókoljam, mikor megjelent a felügyelő tanár.
- Mit kerestek itt kint? Nyomás befelé de azonnal!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.31 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 Andreas6 2017. 08. 24. csütörtök 13:56
Úgy látszik, nem lesz folytatás, így önmagában pedig kevés.
#8 A57L 2016. 10. 12. szerda 07:06
Nem hozott lázba.
#7 vakon53 2016. 03. 14. hétfő 16:05
Holvan a folytatás?
#6 Ulysses 2014. 12. 23. kedd 23:03
Szerintem is elég jó egy kezdőtől! Majd pihenten újraolvasom.
#5 papi 2014. 05. 8. csütörtök 02:52
Egész jó
#4 sztbali 2012. 03. 10. szombat 18:45
Elsőre elég jó. A folytatás engem nagyon érdekelne.
#3 A.D. Niel 2012. 03. 10. szombat 10:58
Köszi! Majd olvasgatok párat a fejlődés reményében! smile
#2 v-ir-a 2012. 03. 9. péntek 20:08
bevezetőnek nem rossz...
#1 Törté-Net 2012. 03. 9. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?