Péter és Krisztina 2. rész

A padláson történtek után Krisztina megint eltűnt néhány napra, mint ahogy az már-már szokása volt. Mikor jöttünk le rám nézett, s hamiskás mosollyal az arcán így szólt:

– Azért arra kíváncsi lennék, hogy a többi cseléd is ilyen cafka-e, mint a tiétek.

No, rendben – gondoltam magamban, ez akár meg is tudhatom. Már csak azon gondolkodtam, hogy hogyan is oldjam meg ezt a problémát, s úgy döntöttem majd Juliskát előveszem, s kihasználom, hogy mennyi mindent megtudtam én róla. Ma már természetesen szégyenlem ezt, hiszen ez de facto zsarolás volt, de hajtott a kíváncsiság, meg az, hogy megmutassam Krisztinának mire vagyok képes, ha ő kér valamit.

Másnap reggel – mint mindig – Juliska ébresztett. Ránéztem, s lelkemben gonosz gondolatok támadtak. Tudtam, hogy ezt majd meg kell gyónnom, de akkor és ott nem érdekeltek.

– Na Juliska, te aztán nem kis bajban vagy.

– Hogy én? Miért lennék én bajban fiatalúr?

– Mert mindent tudok én rólad, meg a postásról.

– Atyaisten, fiatalúr, könyörüljön rajtam... Ha a nagyságos asszony megtudja, nekem fel is út, le is út. Még a cselédkönyvemet is összetépi. Vagy ami még rosszabb beleírja, hogy cafka. Pedig én Józsit nagyon szeretem. El fog venni feleségül. Egyszer. Csak most még nincsen pénze rá.

– Rendben Juliska, lehet velem okosan is beszélni. Hallgatni fogok, de...

– Mi a de, fiatalúr? Azt szeretné, hogy... Ha ez az ára, megteszem, de nem vagyok én olyan lány, aki -fával...

Csak néztem ki a fejemből, hogy mire gondol ez a lány. Itt vagyok 14 évesen tegnap láttam életem első szeretkezését, öleltem Krisztinát, s még olyan is történt velem, amit soha nem is mertem, hiszen tudtam meglágyulhat az agyam tőle, sőt a kezem is szőrös lesz, ha fertőzöm magam.

– Mégis mire gondolsz, te lány?

– Hát gondoltam, hogy mutatok én magának valamit – s már oldotta is ki a blúzát, s elővette két nagy mellét. Én fülig elvörösödtem, s éreztem, hogy ott lenn a lábaim között megkeményedik, aminek meg kell. Nem voltak szép mellei. Nagyok voltak, lógtak, de ott voltak pár méterre tőlem. Nyeltem egy nagyot, s kikerekedő szemekkel bámultam. Nem tudtam mit is kell ilyenkor tenni.