Ez nem egy átlagos péntek nap

Egy átlagos péntek nap volt. Hazajöttem a suliból, leültem a nappaliban és bekapcsoltam a tévét. Elmehettem volna a barátaimmal, csak senki nem hívott meg.
A lányokkal való helyzetem finoman szólva is nagyon szerencsétlen volt, tekintve, hogy 18 éves végzős gimnazista vagyok, és az egyetlen tapasztalatom az volt, hogy egy nyolcadikos buliban, a palackforgatás közben csókolóztam lányokkal. Nem vagyok túl izmos, de fitt vagyok, és nem hiszem, hogy rettenetesen taszító lennék, csak egy kicsit furcsa.
Amióta apám elment, csak anyukámmal vagyunk otthon. Egyke vagyok, szóval hozzászoktam, hogy az idő nagy részében egyedül vagyok.
A ház üres volt, amikor hazaértem az iskolából, mert anyukám 6-ig dolgozik. Nem volt semmi a tévében. Végig görgettem a csatornákat, de értelmetlen volt.
Úgy döntöttem, felmegyek a szobámba, és keresek valami elfoglaltságot. A szobám a második emeleten van, és az ablakomból akadálytalan kilátás nyílik a mögöttünk lévő házra. Kipillantok, és meglátom a legidősebb szomszédlányt, amint félmeztelenül napozik a hátsó udvarban. Láttam már ezt tőle néhányszor, és minden alkalommal iszonyúan nagyot élvezzek amikor meglesem őt. Tudván, hogy a ház üres, lehúzom a nadrágomat és elkezdem kétségbeesetten a farkam. Ő csak fekszik ott ellazulva a napon.
A mellbimbói kicsik és tökéletesek, a mellei pedig körülbelül C-kosárnyiak, nem túl nagyok, de nem is túl kicsik. Gyönyörű teste és göndör, sötétvörös haja van.
Tovább maszturbáltam, mígnem valaki megköszörüli a torkát mögöttem. Megmerevedik a testem. Ahogy megfordulok, látom, hogy anyám áll az ajtóban.

– „Nos, csak nem vagy izgulva?! ” – mondja kissé derűs arckifejezéssel.
Még mindig dermedten próbálok mondani valamit, de csak az jön ki a torkomból, hogy „ö... ö... én”.
Kuncogva mondja: „Ne magyarázkodj, ne aggódj, mindenki ezt csinálja. ”
Odalép, a vállamra teszi a kezét, és kinéz az ablakon. „Jóképű lány, nem csoda, hogy ennyire izgatott lettél. ” – teszi hozzá. Lenéz a még mindig fedetlen, teljesen merev farkamra, és azt mondja: „Hát nem emlékszem, hogy ekkora lett volna. ”
Ahogy a vér visszaáramlik a fejembe, megválok anyámtól, és elkezdem felhúzni a nadrágomat.

– „Ne olyan gyorsan! ” – mondja, miközben ellöki a kezem. „Még mindig keresem az igazit és neked ráadásul nem sikerült befejezned. ”
Zavartan, de nem állok készen kérdéseket feltenni, így engedelmeskedem, és hagyom, hogy a nadrágom a földre hulljon.