Arya hozzászólásai

Azt hittem, hogy a szülők csak a használt pelenkától másznak falra. Vadulni nem rockra szoktak. Habár, kinek mi.
Na azért ezt a zenét is letöltöttem. Kipróbálom valakinek a szülein.  
Echo -- Gondolsz-e majd rám (256 kbps).mp3

Dóry József
Csak mert előbb nem sikerült

Szécsi Pál? Koós János? Aradszky László? 
Melyikük hangja tetszett leginkább? Mikor rákerestem a régi dalokra, meglepett, mennyi jó hangú énekes férfi volt. Hova lettek ma az ilyenek? Nem ők. Hanem akik hasonlók és megtehetnék, hogy énekeljenek hasonlókat magyarul, nekünk?
De nekem tetszett ez is:  https://www.youtube.com/watch?v=Z-iBb7VQ1So&list=OLAK5uy_nvnYnqvPCOgtDr_y0Y0SHGy8imuIVzRlQ&index=13

Egy szerelmi vallomást? Adok bankszámlaszámot. Mennyit fizetsz érte? 😀
Megyek ebédelni, kéne gy kis apró. 😂😂😂😂

Kíváncsiságból meghallgattam ezt a számot: https://www.youtube.com/watch?v=vExu2oKx388
Tényleg lehet rá táncolni. 

Aztán ezt is: https://www.youtube.com/watch?v=Gt4mvoO2evg
Mind tetszett, bár nem újak, de eléggé... Romantikusak? 
Ez a pár lett tőle a kedvencem: 
08:48 Kell, hogy várj Máté Péter
27:21 Éjszakák és nappalok Máté Péter
44:07 Ott állsz az út végén Máté Péter

Meg kellett volna döbbennem, hogy milyen keveset élt. Aztán eszembe jutott amit írtam az angyalokról. Nem azért mert én írtam. Önigazolás? Lehet, de ennek az angyalnak se kellett volna meghalnia. Főleg nem úgy, hogy alig élt. De legalább az útja végén ott állt mellette Edit. 

Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem.

Akárcsak Dorian Grey. Bár ez esetben a szentté avatás még várat magára.  Ezt mi nyilván nem bánjuk, hiszen addig sem maga felé fordul a keze, mint a szenteké, hanem... Merre is? 🙂

Jézus nem írhatott ide mostanában, mert nincs ilyen nevű felhasználó a kereső szerint.
Egyébként sem értem, honnan jött ez le neked. Kivel kéne utálnunk egymást és miért?
Találtál bármi sértőt ebben?

Sokat gondolkodtam azon érdemes–e válaszolnom. A válasz pedig: nem! Az akarat mögött érzelem húzódik, a vágy. A vágy pedig egyfajta érzelem az érintésre. Álmoskának javasoltam terápiaként nemrég. Igen, terápiának merem hívni, mert nem csak a testet kell rendszeresen ápolni, karbantartani, a léleknek ugyanúgy szüksége van erre. A jóga és más tantrikus tanok is erre figyelmeztetnek, de azok nem kifelé nyitnak. Igyekeznek megtalálni a belső békét önmagunkban, saját magunk által. Palackba zárt gyógymód. Gyógyír, betegeknek kitalálva. Ugyanúgy hat mint egy vakcina az egészséges szervezetre. Ha nem vagy beteg és szeded vajon javulást fog hozni?
Hidd el, nem én találtam ki az érintés erejének hatását. Évezredek bölcsessége van ebben. Valaha apáról fiúra, anyáról leányra szállt az ilyen és ehhez hasonló tanítás. Sok oka volt annak, hogy abban az időben szájhagyomány útján adták tovább az ilyen jellegű tudást. 
Csakhogy ameddig kapunk levegőt és megvan mindkét karunk, nem érezzük annak hiányát. Ez és sok más miatt lassan feledésbe merült ez a tudás. Nem tartották annyira fontosnak, mint az életben maradást. Pedig az ilyen is kell az életben maradáshoz.
Bizonyos tudósok, orvosok és mások kutatják fel ismét, de nem elég hatásosan tudják terjeszteni – már aki felismeri. Ennek oka pedig az, hogy nem figyelünk egymásra sem önmagunkra. Azt sem tudjuk sokszor mi mit akarunk, mire van szükségünk. Az éhséget érezzük és ösztönszerűleg táplálkozunk, de a lelki éhséget már nem etetjük.  Nem mindenki, mert sokszor nem is tudjuk mivel kellene.

Rohanó világunkban a férfi másképp gondol a nőre és a nő sem értékeli a férfiak igazi szerepét a társadalomban. A férfiak félreértik a nőket, mikor rájuk nézve csak azt látják, hogy pénzéhes kurvák. Más bizonyítékra nincs szükségük, elegendő felmenni pár pornó oldalra és máris csak ennyit látnak a való világban egy nő mosolyából, pedig abban sokkal több van. A szeretet vágya, vágy arra, hogy a férfi gondoskodjon róla, aminek a hajtórugója éppen az utódnemzés ősi ösztönében található. Amikor egy nő szül, elfoglaltabb lesz, hiszen neki kell gondoskodnia a gyermekről. Gyengébb lesz és ekkor jönne elő az amit egyfajta biztonságnak kezelhetnénk, a férfi gondoskodása. Sok nő elfojtja a családalapítási ösztönét éppen amiatt, mert a férfi szavahihetetlen, kegyetlen és léha. Ha csak ilyen példákat lát a közelében – amire éppen a politikusok mutatnak jó példákat, akikre felnézünk, mert övék a hatalom látható része –, meginog a hite a másik nemben. Hogyan merjen felelősséget vállalni a gyermekéért, ha női mivolta miatt meggyengülve nem oltalmazza egy férfi erős keze?
Mindezek az okok pedig arra mutatnak, hogy elsorvadnak a kapcsolatok, felszínessé válnak és boldogtalanok leszünk, hiszen a vágyunk – mindkét nem vágya – nem teljesül.
Fenitek éppoly butaságnak tűnnek egyesek szemében, mint az érintés gyógyító ereje. De aki nem hajlandó ki sem próbálni az hogyan tudná megítélni annak hasznosságát? Balga az aki ítéletet mer mondani kellő ismeret hiányában, igaz?
Mert az érintés gyógyító ereje régi, de ma is hatásos lehetne ha kellő odafigyelést nyújtanánk azok részére, akiktől életünk boldogságát várjuk el.

Ez most túl tömény. Azt hiszem, Dorian ilyen miatt hozta fel példának Remete D. Lászlót azzal, amikor azt mondta, hogy van amit nem elég röviden kifejezni. Na, ennek kifejtéséhez is több ezer oldal kell és születik is rá, csak éppen ezek az értékek maradnak bennük rejtve. Különösen azokban az írásokban, amiket a kiadók a pénz miatt nyilvánosságra hoznak. Azokban elég a külcsínből minél több, mert az hozza a hasznot. Azt kell adni a közönségnek – mondják – amit ők akarnak, elfelejtve azt, mennyire szüksége lenne az embereknek mint tömegnek az iránymutatásra. Nem azért mert a tömeg ostoba, csupán más elfoglaltságuk miatt kevés idejük jut az ilyenek átgondolására. A hatalom ma megteszi ezt, iránymutatást ad, de sajnos minden szentnek maga felé hajlik a keze, így saját hasznukra fordítják ezt is, így megy a médiákban ma az agymosás. Erre jó példa a márkák elismertetése. Jobb egy parfüm, akkor is ha fullasztó, büdös, sőt a férfiakban utálatot keltő, ha ráhúzunk egy márkát és a médiákban elterjesztjük – alaptalanul – annak csodás hatását. Add le ezt egy hétig és utána már minden nő ezt a parfümöt keni magára, pedig az valójában olcsó vacak. Az olcsóság az ami sok pénzt hoz a konyhára a gyártónak, a reklámozónak, miközben az emberi kapcsolatok, a társadalom kárára megy.
Ez csak egy példa a sok közül, hogyan tudja ma megrontani a média a társadalmat, pedig azt lehetne jóra is használni. Ha nagyobb odafigyelést mutatnának a hatalom birtokosai erre, a világ is jobb lenne. Csakhogy a hatalom forrása a pénz, emiatt a hatalomnak nem érdeke ennek megakadályozása, ha meg akarják tartani azt, nem érdeke a világ jobbá tétele.
Ezért van ma mindenki egyedül, magára hagyva és ha egyedül nem boldogul, akkor…
Ha idáig eljutottál, ismét vizsgáld meg a környezetedben levő társaidat. Tényleg egyedül vagy? Nincs olyan a közeledben aki szerethetne téged? Aki megérdemelné az érintésed, az ölelésed? Van amit az embernek magának kell megtennie, de az ember társas lénynek született és az is marad, akármennyire szajkózzák ma az egyén szabadságát, fontosságát. Ha nem adsz esélyt másnak, hogy veled legyen magadat fosztod meg a boldogságtól, a teljességtől. Tényleg önmagad ellensége akarsz lenni azzal, hogy nem becsülsz meg mást önmagadon kívül?
A közel elég távoli is lehet. Nem mindig a szomszéd a legjobb partner ehhez, de akár ő is lehet. Ha nem találsz a szomszédban, az utcádban, a városodban, körülnézhetsz másutt is, de óvatosan. A látszat néha csal. Ha tudod mi kell neked, meg fogod találni. Ehhez magadat kell megismerni. Közben sem szabad azonban elfelejteni, hogy nem vagy egyedül. Érints meg és a képed felderül!
Az érintés ugyanolyan öngerjesztő folyamat, mint a szeretkezés. Mondhatnám egyfajta szeretkezésnek is, bár nyilvánvalóan lényeges a különbség. Az érintés egyszerűbb és bárkivel megteheted. Bárkivel, akivel kölcsönösen kedvelitek egymást. A kölcsönösség éppen az öngerjesztés miatt szükséges. Ha egyiktek nem kedveli a másikat hatástalan marad. Nem teljesen, de elveheti a kedved mások megérintésétől. Senki sem szívesen érint meg egy forró tárgyat, de egy jéghideget sem. Ameddig nem teszed meg nem fogod tudni, hogy a megérintett melyik lehet. Ha kellő „hőfokon” vagytok, akkor lesz a hatása perzselő, gyógyító.
Azt hiszem a kevesebb néha több, így abba kell hagynom ennek bizonygatását. Sőt, ne is higgy nekem, hanem próbáld ki. Próbáld ki direkt erre figyelve és észben tartva ennek a lényegét.
Ha igaznak tartod utána, kérlek, oszd meg e tapasztalatot mással is. Hozzáteheted a sajátodat, mert így lesz meggyőzőbb. Ha  továbbra sem hiszel benne, engedd el és fordulj a jógához.
Elég kimerítő volt az indoklása a nem-nek?

Kedves Álmoska5!

Örülök, hogy felfedezted te is ez ősi tan csodáját. Javaslom folytasd a terápiát.
Igen, terápiának merem hívni, mert nem csak a testet kell rendszeresen ápolni, karbantartani, a léleknek ugyanúgy szüksége van erre. Veszíteni nem fogsz vele, ezt már tapasztaltad. A nyereséghez viszont gyakorlás kell, mint az íráshoz, olvasáshoz, szeretkezéshez.  Az érintés ugyanolyan öngerjesztő folyamat, mint a szeretkezés. Mondhatnám egyfajta szeretkezésnek is, bár nyilvánvalóan lényeges a különbség. 

Kívánom, hogy találd meg azt amire vágysz. A békét magadban és meg tudd adni ezt annak is, aki az életedben a társad.

Kedves Álmoska!

Ha a kérdésed arra irányult volna, hogy mit tehetnél meg bárkiért, akkor a válasz benne van a lenti történetben: Szeresd, mert a szeretet nem korfüggő, és nem csak egy valakit lehet szeretni. Nyilván nem lehet mindenkihez kedvesnek lenni, de ha éreztél valamit iránta, akkor érintsd meg nyugodtan. Hidd el, nem lesz az kellemetlen egyikteknek sem. Ha naponta legalább egyszer pár percre csak megöleled... 
Nem, ne higgy nekem! Próbáld ki! 💖

Nagyon sajnálnám, ha itt hagynál minket. Szerintem te nagy tudású ember lehetsz. Kár, hogy nem igyekszel megérteni minket. Hidd el, én nagyjából megértelek. 25 évesen özvegy lettem, aztán egy év ivókúrába kezdtem. Ha nincsenek a közelemben kedves, megértő, segítőkész emberek, talán ma már eltemettek volna, vagy drogoznék. Akkor azt a tanácsot kaptam, hogy lépjek tovább, mert csak én segíthetek magamon, senki más. Van amit más nem tehet meg helyetted. De jó, ha van valaki melletted.
Nézz körül a való világban. Kívánom, hogy legyen legalább akkora szerencséd, mint nekem.

Link

Gyertek vissza hozzám, szép napok!
Már megjavultam, nem rosszalkodok!
Hozzátok vissza, amit fiatalon
rontásnak hagytam ártatlan angyalokon,
hogy visszavonjam!

Titkaink mézét csorgassátok ajkaimra!
Hogy ne gondolhassak halottaimra,
inkább buja percek mámorában égve
álmodnám újra, érezve, élve
a szerelem összes hazugságát!

Térjenek vissza még egyszer kedvesen!
Nevetve, cseppet sem könnyesen!
Nyakamat átölelve csókot adni szívemre,
mintha az évek nem jártak volna még el felettem!

Csak azt szerettem volna jelezni, hogy megjavult a link. 
Újra követi a válaszadót, mint részeg disznó a hordót. 

Köszi!

Veszélyes környék

Most hallottam a kocsmában, szomszéd,
elütötték a kéményseprőnket.
Sajnos, nem élte túl szegény ember,
nagyon későn hívták a mentőket.

Hát ez hallatlan! Ma már mik vannak? -
az ember mindenhol veszélyben van!
Nem lehet itt már tenni semmit, 
ha a tetőn sincs senki biztonságban.

Bocs. Mi is az a szakszó? 🙂

"A kis herceg nem bírta magába fojtani a csodálkozását:
- Milyen szép vagy!
- Ugye? - felelte kedvesen a virág. - És épp egyszerre születtem a nappal...
A kis herceg ebből könnyen kitalálta, hogy a virág nem valami szerény; viszont olyan megható volt!
- Azt hiszem, épp most van a reggeli ideje - tette hozzá a virág kisvártatva. - Volnál szíves gondoskodni rólam?
A kis herceg pedig, mélységes zavarban, sietve kerített egy öntözőkannát, és kiszolgálta a virágot." (Antoine de Saint-Exupery)

A virág-valóság égi természete
múlandóság-földbe lett temetve.
Az ima azonban örök halhatatlan
szférákon kopogtat gondolatban.
A szeretet ereje ezért felfoghatatlan.

Köszönöm az ajánlást. Olvastam tőle, de nem mind tetszett. Nem a stílusával volt gondom. 

Tiltakozhatsz, ha ahhoz van kedved. 
A hivatkozást csak azért tettem ide, mert nem én írtam. Nincs más jelentősége. 
Viszont az írás tanulságos. A legtöbb elhidegülés az érintések elmaradása miatt lehet. 
De még csak nem is ezért mutattam meg, hanem válaszolni akartam Miriamnak, csakhogy nem tudtam melyikre kellene, mert a link nem vitt oda. Nem tudtam eldönteni, hogy ez csak nálam jelentkezik, így nem akartam hibaként jelezni. Talán csak nálam van ez így. Talán általános hiba.

A lényeg pedig nem az, hogy ki írta, hanem az, hogy bárkivel megtörténhet, akinek van párja. Figyeljünk egymásra. Csupán ennyi a mondanivalója. Egy mondatban is meg lehet fogalmazni. Szórakoztatóbb több száz szóban megírni, olvasni, de mit sem ér, ha nem vonjuk le a következtetést és nem fogadjuk meg. Csókolgathatjuk és felmagasztalhatjuk a halottakat, de az számukra már nem jelent semmit. Az élőkre kell figyelni, ha már az eseményeket globálisan akarjuk értékelni - valahogy így fogalmazott Miriam. Bocs, ha nem pontosan idéztem.

Igazad van. Nem kell elemezni és károgni. Az újrakezdésre van vallás, gyakorolja az, aki hisz a lélekvándorlásban. Az is politika, ha nem is annak látják a hívők. Hogy az mennyire reális és mennyire vég, vagy kezdet, arról fogalmam sincs, mert én még élek. Sokan szapulják a modern meséket, mert hihetetlen. Ezt a facebookon találtam. Nem én írtam. 
Ez elég reális? Nem politika, vagy ha mégis az lenne, elmondhatjuk, hogy a férfi jól politizált?

"Kádár Zoltán
  ·
Elolvasni kötelező! : Mikor már késő rádöbbeni…
Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, “Szeretnék valamit elmondani”. Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.
Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt.
Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam! Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosan az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.
Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan. Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig. A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak.
Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből. Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni.
Hirtelen megértettem … óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiúnknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig … gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket. Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam – holtan. A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok. Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!
Ha nem osztod ezt meg másokkal, semmi sem történik veled.
Ha megteszed, talán megmentesz egy házasságot.
Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik
fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták."

Én mindent is olvasok. Téged is. De nem foglak szeretni. Képtelen vagyok arra. Még magamat is utálom. Néha. 
Kedvenceim persze vannak. Amolyan szívem csücske-fajta. Az én szívem elég furcsa geometriai forma. Sok csücske van, de egyikbe se fér bele a szerelem.  Mindegyik csak pici csücsök. Annyira, hogy nem fér el bennük a szerelem érzése. A szereteté sem. De a gyűlöleté sem. Az utállak, az nem azonos a gyűlöllek fogalommal. Nálam. 
A krimiket is kedvelem. Érdekes, hogy minden neves író alkotott ilyen művet. Nem mindenki arról lett híres. De mindegyik alkotott a sci-fi műfajban is. Nincs kivétel. Ez azt jelzi, hogy mindegyikük tudott gyűlölni és mind szerette volna látni a jövőt. Mondjuk úgy, hogy mindegyiknek volt jövőképe. Mindegyik írt erotikus novellát is. Minimum azt. Nemere például Melissa Moretti álnéven kiválókat, mégse attól lett híres. Pedig a legtöbb könyve, novellája fincsi, élvezetes. Jókai ilyen művei nekem nem annyira jöttek be, de léteznek. Erotikusat is írt hát mindegyikük. Ez is jelzi, hogy tudtak szerelmesek lenni, de legalábbis ismerték ezt a fogalmat. 
Mindegyik számomra tetszetős valami, belefér a szívem egy picinyke kis csücskébe. Most képzeld el, mekkora szív kell ehhez?! A szerelem mégse fér el benne. Vajon mi lehet az oka?
Nem, nem a pálinka, sem a bor. Azokról már több mint 200 éve leszoktam. Akkor még bor volt a bor és a pálinkából sem spórolták ki a gyümölcs ízét, na meg az alkoholt sem. De ma már egyik sem árt meg nekem. Kipróbáltam. Vettem egy rekesz szénsavmentes, alkoholmentes, narancsízű sört. Még csak jó kedvem se lett tőle! 
Pedig valamikor szerettem. Talán csak a fogalmak változtak meg azóta?  Nem gondolnám. A világ változott. Nem kicsit. Ez baj lenne? Egyáltalán, hiszen kell a fejlődés. De vajon minden fejlődés előre mutat? Tényleg jó minden hagyomány? A karácsonyt ma is ünnepeljük. Mást jelent ma, mint egykor. Régebbi a korokban kutakodva sok mindenre lehet bukkanni e témában. Ma a karácsony az ajándékozásról, a vásárlásról szól. Stílszerűen az online vásárlásokról. Persze a boltok így sem üresek olyankor. De tényleg arról kéne szólnia? Új hagyományt teremtünk a régi romjain. Biztos, hogy szeretni fog engem akinek ajándékot adok? Nem lett volna jobb megtartani a karácsonyt a szeretet ünnepének, mint egykor volt? 
A lényeg, hogy kedvelhetlek téged is. Most csak a gondolataid az ihletőek. Kell ennél több? Ha pasiból vagy biztos félreérted. Igaz?

Ezeket is kedveled?
A hercegnő
Bóditó levendula
Jó  éjszakát, kapitány
Legyen az özvegyem
Trópusi vihar
Na és ezt?

Nemere István: Vadászok

Lugan kiszállt a terepjáróból. Nem hajtott le a keskeny aszfaltút szélére, ne maradjon keréknyom. Ma éjjel nem jár erre senki, csak ők. Vadászni jöttek. Lugan tudta: innen csak egyikük megy el ma éjjel. A másikat meg talán napok múlva találják meg. Az a másik Retter lesz, akit eddig a barátjának hitt. Retter hívta erre a vadászatra. Amikor elhangzott az invitálás, nagyobb társaságban voltak, és Lugan valami ürüggyel nemet mondott. Később, már négyszemközt, mégis belement. – Mi lenne, ha az első lövésig fegyvert cserélnénk? – kérdezte Lugan. Már egy ösvényen ballagtak. Hodlfényes éjszaka volt, köröskörül az erdő neszezett. Retter régóta szerette volna kipróbálni Lugan duplacsövűjét. Hát most itt az alkalom! Retter ment elől. Luganban még mindig hullámzott a fájdalom. Egy hete tudta meg, hogy barátja és vadásztársa nem is annyira az ő, mint inkább a felesége barátja. Lugan kihallgatta Esther egy telefonbeszélgetését. Éppen Retterrel beszélték meg a randevút. Lugan titokban követte a feleségét egy belvárosi kis szállodába. Látta Esthert bemenni, aztán jött Retter, ő is beóvakodott. Másfél óra múlva ismét külön jöttek ki. Később Lugan és a recepciós között egy nagyobb bankjegy cserélt gazdát, és a férj megtudta: amazok már hónapok óta jártak a szállóba. Most a sötétben előtte ment Retter. Lugan egy félreeső helyen, bokrok között megállt, kibiztosította a fegyvert. Látta, amikor Retter még a kocsi mellett megtöltötte. Retter észrevette, hogy barátja nem követi, megfordult, kérdezte volna, mi van? A holfdényben Lugan látta az arcát. Nem várta meg a kérdést: – Tudok rólad és Estherről – csak ennyit mondott. Retter arca eltorzult, mozdult volna - talán felemeli fegyverét, vagy menekülni próbál? Lugan ezt már nem tudta meg. Habozás nélkül mellbe lőtte barátját. Retter lehanyatlott. Lugan kivárt, majd óvatosan közelebb ment. Zseblámpája fényében látta: Retter azonnal meghalt. Zsebkendőt vett elő, letörölte egykori barátja fegyveréről a nyomait és ledobta a halott mellé. Visszavette a sajátját, azt is alaposan megtörölte. A holttest ott marad a bokrok között. Lugan sietett vissza a kocsihoz. Hűvös volt, főleg amikor meztelenre vetkőzött. Amije volt, mint levette, még a zoknit, az alsónadrágot is. Pedig ezek mind vadonatújak voltak, titokban vásárolta két várossal odább, és csak ma este viselte őket. Egy műanyag zsákba tette a holmikat, aminek az aljára már korábban rakott egy követ. A táskában volt egy komplett másik vadászöltözet, a régi, amit sokan láttak már rajta. Majd beült az autóba és elhajtott az erdő széléről. Negyedóra múlva a folyó hídjára ért. Csak egy pillanatra állt le, bedobta a zsákot, elnyelte a víz. Aztán ment tovább a másik vadászterületre, ahol korábban bejelentette, hogy ma éjjel vadászni fog, egyedül. Ki tudhatná, hogy kis késéssel ért oda? Ha szerencséje lesz, még ejt is valami zsákmányt. Alibinek biztosan jó lesz, legyen az akármi. Bár ami azt illeti – gondolta Lugan – az igazi zsákmányt ma már úgyis elejtette.

Gondolom ez sem ismeretlen előtted. Rövid, de jó. 
Viszont írt ő sci-fit is. https://bookline.hu/product/home.action?_v=Nemere_Istvan_10_db_Nemere_sci_fi_Vila&type=20&id=3723265
Igaz, hogy nem volt benne aranyűrhajó, mégis...

Megint csak kalibannal kell egyetértenem. Mert ha elfogadjuk ezt az indokolást, akkor a homo címke törlésre kerülhetne. Ugyanakkor az egy réteg igénye, bár elismerem, hogy a férfiak zöme inkább elfogadja a leszbizést, mint az egymás közötti szexet. 
De ha kategóriákban gondolkodunk a biszex mégse fér egyikbe se bele. A legtöbb embernek teljesen elképzelhetetlen egy olyan hármas lelki kapcsolat is, amikor én, mint nő egyszerre vagyok szerelmes egy másik nőbe, de ez mellett egy férfit is szerelemmel szeretek. Erre 100-ból 99 ember azt mondja, hogy lehetetlen. Pedig tudjuk, hogy a lehetetlen dolgok csak a saját korlátainkat tükrözik. Viszont egyszerre sosem lehetek mindkettővel, mert akkor féltékeny lennék. Ezt se sokan értik meg, mert nem akarják elfogadni már a lelki kapcsolat dolgot sem. Mindezt pedig azért írtam le, mert bárhogy is ellenkeznél, ez a valóság. Ez az igazi biszex és ha én egyszerre tálalom ezt egy történetben, akkor az sokak számára lenne hihetetlen mégse fér egyik kategóriába se bele, bár talán  közelebb állhatna a heteróhoz és mégsem.
Ez az indokolás nem a legérthetőbb talán, hát megpróbálom más szemszögből mutatni. 
Van olyan gruppen, amikor egy nőt végigkefél kettő vagy több pasi. Előfordulhat ennek a fordítottja is, meg olyan is amikor több különnemű vesz részt benne. Ez utóbbinál is előfordulhat olyan, hogy kizárólag különneműek érintkeznek egymással, azonos neműek maximum kezet fognak. De előfordulhat olyan is, amikor már nagyon összegabalyodnak és a férfiak eltévesztik a lyukat és némelyik nőben is felmerül a kérdés, vajon milyen íze lenne egy partnernőjének. Ezek mindegyike beleférne ugyan a gruppen címkébe, tehát felesleges lenne különválasztani. Tényleg felesleges? Ha csak arra gondolsz, hogy választanod kéne, mert egyik fajtában muszáj lenne valami okból részt venned, akkor is így gondolnád? Vajon biztos, hogy neked mindegy lenne? Kétlem. Ez a legutolsó szerintem megérdemelné a biszex kategóriát mindenképpen, bár mások más nézőpont miatt választhatnák.
Az orvos és a nővér ritkán dolgozik külön, viszont van amikor az orvos személye kerül előtérbe a sztoriban, van amikor kimondottan a nővérke a főszereplő. Pedig a kettőt lehetne egy kalap alá is venni. Olvastam olyan orvosregényt is, amikor az orvos csak lelki támaszt, lelki segítséget nyújtott, egyfajta kerítő jelleggel. Mégis az orvosregények között jelent meg, mert őt tekintették főszereplőnek, nem azokat akiknek e történetét elbeszélte a mű. Mondhatnám téves kategorizálásnak, valamelyik kiadó mégis így döntött. Elárulom, hogy a statisztikák szerint azok közül annak lett az olvasottsága a legkisebb. Talán véletlen, talán nem. Te hiszel a véletlenekben? Én hiszem, hogy mindennek oka van. Nem akarnék erről vitatkozni,de az biztos, hogy a pontatlan címkézés csalódást, a csalódás lepontozást és még több ellentétet szül. Itt, névtelenül, elvileg mindenki lehet őszinte. A címkézésnél miért ne lehetne? Nyilván felmerül a lehetősége a tévedésnek, néha tudatlanságból választunk más címkét. Ok, ez utóbbit kéretik csak rám értelmezni, mert senkit sem akarok megbántani, aki azt nem érdemli. Erre jó a fórum, mert felhívhatják a tévedésekre a figyelmet. 
Még így is kalibannal értek egyet. 🙂

Ez szerintem inkább kívánatos lenne mint az orvos címke. Én támogatnám.

Bosszankodni? Én az ilyesmin csak mosolygok. Tudod. 🙂

Ó, szóval a lóé nem. Neked akkor biztosan más a fétised. Mindannyian tudjuk, hogy mi, de ez nem válasz a kérdésre. Nem mintha választ vártam volna. Ugye érted?

Én meg éppen ettől félek, hogy ÍGY marad.

Az mit tesz, akinek se fizetése se felesége? Ő mit remél? 1500 feletti olvasottságot? Aranyűrhajót? Időgépet, hogy vissza tudjon menni a középkorba? Egy jóképű ET-t?

Ez már mind megvalósult - egyesek szerint.
Az UFO-k nem megfigyelnek, hanem irányítanak.
A politikára csak egy idézet: Valaminek a lekicsinylése – felelt Bram Boreillo higgadtan – látszólagos fölényhelyzetet ad a gúnyolódónak. Ezért próbálkozik vele a bugris, mert ha már felnőni nem tud valamihez, lerántaná inkább, a maga mocskába.
Alan O'Connor: Aquir gyűrű
A természetben általunk kierőszakolt változtatások megbosszulják önmagukat. Nem ma és nem is holnap. A bolygónk létében a mi (emberiség) korszakunk csak egy pillanat. Egy szükséges rossz vagyunk a földön. A dinoszauruszok is azok voltak.
Az agymanipuláció létező dolog. Egy hatalom által birtokolt és használt eszköz. Agymosás például a médiák nagy részében előfordul. Irányított pszichológiának is nevezhetnénk.
Teljesült minden vágyad.
Majdnem minden... A Világbékére még várni kell. Majd amikor nem lesz már ember...
Sajnos ezt fogják fel sokan a mai gyerekek közül, akik kissé kiakadnak és uzival, egyebekkel iskolákban, más helyeken tarolnak. Az idősebbeknek ehhez nincs bátorságuk. Ők inkább drogoznak, leisszák magukat. 
Az angyalok meg szenvednek, de köszönik, jól vannak.

Valaminek a lekicsinylése – felelt Bram Boreillo higgadtan – látszólagos fölényhelyzetet ad a gúnyolódónak. Ezért próbálkozik vele a bugris, mert ha már felnőni nem tud valamihez, lerántaná inkább, a maga mocskába.
Alan O'Connor: Aquir gyűrű

Ha én azt leírnám, nem hinnéd el. Na, meg én sem. Azzal ugyanis azt állítanám, hogy ismerem a jövőt. Nem mondok ilyet. Annyit tudok csak, ha bekapcsolom a nemrég vásárolt tv-met az működik. Még. Annak annyi a szerepe, a hatása sem kevesebb. De van hatása, mint ahogyan mindegyikünknek a most létező világra. Hogy mi lesz a hatása annak amit most írtam a jövőre nézve? Talán semmi. Most csak annyi, hogy elgondolkodtat téged. Remélem. Nem mindenkit fog. Sokan ostobaságnak tartják. Még többen el sem olvassák. Utóbbiakra annyi a hatása, amit elmulasztanak. Ha nem teszel semmit, annak is jelentősége, hatása van. A jelenre. A jelen pedig a holnap történelme. 
Kíváncsi vagy többre? 🙂

Fogalmazhatsz úgy, hogy a történelmet töményen kell szeretni. De akár szereted, akár utálod benne élsz, mert most is egy adott történelmi korban élünk. Akár irányíthatjuk, formálhatjuk is azt. Ez az objektív történelem, a többi már elferdíthető. 
Viszont én nem azt mondtam, hogy a történelem, a politika, vagy a szex rossz, csupán, hogy szerintem nem illenek össze. Nagyjából úgy, mintha egy iratot kapával akarnál aláírni, pedig az nem egészen arra való, bár nem szükségtelen és nem rossz dolog az sem. Igaz, hogy azt sem jelenti, hogy szeretnék kapálni.

Megírtam egykor emailben. Itt valahol csak annyit, hogy nem tartom szerencsésnek a politikát keverni a szekszszel. Azóta többen is igyekeztek engem meggyőzni ennek ellenkezőjéről, bár nem sok sikerrel. Olyan is akadt, aki kihangsúlyozta, hogy a szex mindennek a mozgatórugója, amivel ugyan egyet kellett értenem, de a politikai szekszeléssel mégsem. A politika ugyanis általában nem szex, a szexben viszont mindig akad egy cseppnyi politika. Ez talán zavaros, de nincs időm, se kedvem kifejteni itt bővebben. 
A humorodat viszont nyalom 🤣

Igen, talán ilyen állhat egy ilyen személynél fent. Vagy már halálra unta magát, a családját és mindent. Hogy mire vágyik, azt jól leírta, akárki is tette. Talán az ilyen már nem is tudja mi a szeretet. Csak emlékszik rá, hogy van olyan fogalom és tudja, mások számára mit jelent.

Épp pár perce írtam máshol, hogy ezért becsüllek. A különbség köztünk az, hogy te felfogod mi a családi szex, én viszont nem érthetem meg, mi az élvezet a megaláztatásban. A fájdalom más megítélés alá esik nálam is, mint egy férfi esetében, persze csak enyhébb mércével mérve. Ott írtam azt is, miért választják sokan a családi sztorikat. Szerintem kényelmi szempont van a dologban.

Kedves Éva596!
Nem titkoltam, hogy ennél a sztorinál a célom a VIP megszerzése volt. Elismerem, hogy jobb fordítást érdemelt volna és több törődést.  
A történet eredeti kitalálója írhatta volna nem családtagként is a szereplők kapcsolatát, csak így rövidebb, tömörebb volt, mert nem igényelt magyarázatot e kapcsolat, sem a bizalom, amivel a nő a férfihoz fordult.  Amikor én hasonló témáról írok nagyjából ugyanez az ok. A homo, leszbi se kedvenc mégis, elhiheted, hogy a s/m sokkal nehezebb műfaj, mert ilyet bárki tud, de azt érzékeltetni, hogy az erőszak nem erőszak, sokkal nehezebb.

Ó, pórul járt ő már nem egyszer, máskülönben nem ilyen volna. Csak ennek az írásnak úgy érzem nem ennek bemutatása volt a célja. Talán inkább az, hogy érzékeltesse mi a pornó, mint műfaj. Adott valamit a lánynak, amiről úgy gondolta tetszeni fog neki, ő kapott cserébe élvezetet. Üzlet, érzelmi kötődés nélkül, szerethető formába csomagolva.

Kedves kaliban!
Mivel azt írtad nem szeretnél vitába bonyolódni, hát nem vitatkozom. Annyit mégis megjegyeznék halkan, hogy Petőfi idejében egy nő bokamutogatása erotikus volt sokak számára, de gondolj bele kérlek, hogy ma mi megy a tik-tok-on vagy ne adj isten némelyik pornóoldalon. A megítélés kérdése miszerint mi a lájtos avagy a hard talán egy kicsit kortól is függ, nem gondolod? 
Hívhatom én a krumplit burgonyának is, attól még ugyanazt fogja jelenteni nekem. Némelyik mezőgazdasági szakember már felháborodna ezen. Egy biológus meg talán műveletlennek tartana mert annak más a tudományos besorolása. Azt biztosan állíthatom, hogy a tinik szerint a romantikus az light-kategória. 🙂

Kedves Éva!
Általában nem szoktam olyat írni, hogy egyet értek az előttem szólóval, de néha a szerelmünknek is meg kell erősíteni az érzelmeinket. Tehát ennyit arról, hogy amire most írok, azzal mindenben egyetértek. 
Még azzal is, hogy tudsz te bármiről írni, amiről szeretnél. Sajnos ez a beskatulyázás ez nem magyar találmány. Gondoljunk csak az olyan színészekre, színésznőkre Hollywoodban vagy bárhol másutt, akik kezdetben ráálltak mondjuk egy erotikus témájú szerepre mégis szerették volna eljátszani a Rómeót avagy Júliát is. Szerintem ne tartsd vissza magad, írj olyat, amihez éppen kedved van. Én se mindig csak sütemény recepttel szórakoztatom azt, aki meghallgat.

Egyetértek kalibannal ebben. Szerintem sem dobnak innen ki. Látod még engem sem tanácsoltak el, pedig én aztán elég sok okot szolgáltattam rá. 🙂
A sokszínűség nem ártalmas dolog.  A szivárvány lehet szép is, ha nem bagatellizáljuk el, mint azt a szeretlek kifejezéssel teszik némelyek.

Kedves nyki!
Én soha nem kértem kritikát, de azt egy felnőtt embertől elvárom, hogy ha kinyitja a száját az ne túl nagy butaságot mondjon egy ilyen oldalon. De hogyan lehet vitatkozni egy olyannal, aki csak annyit tud: "ez jó" vagy "ez szar"?  Értem én azokat a VIP pontgyűjtési akció keretében elkövetett kommenteket is, csak az olyanról is megvan a véleményem. Akinek van némi olvasási kényszere az biztosan össze tud hozni játszva egy 30 napra valót, szóval az lenne a könnyebbik út. Ennyi még nekem is sikerült. 🙂 Talán azért fél az ilyen a megmérettetéstől, mert éppen az ilyen kritikáktól tart?
Azzal félig egyetértek, hogy van akinek a stílusa nem változik. Nem mindenki fejlődőképes, van aki meg más okból nem teszi. Éppen olyanból, mint amit te írtál: nekem úgy tetszik. De azért akad akin látszik bizonyos fokú fejlődés. Csak észre kell venni.

Én egy kicsit még bővebben írtam itt, de nem azért, hogy lehagyjalak, vagy megbántsalak. Nagyon kérlek, ne vedd annak. Megegyeztünk, hogy nem mindenben egyezünk, ettől még kedvellek. 🙂

Most nem tudom kinek válaszoljak, mert nem egy embernek a véleményére szeretnék reagálni, viszont nem jelölhetek meg többet.
Ahogy én látom, itt sokan nincsenek tisztában a kategóriákkal sem, ahogy a címkék tartalmával sem. Ha valaki pornót akar olvasgatni, de azt a címkét látja ott, hogy romantika, akkor feltehetően csalódni fog, ha mégis elolvassa. Éppen annyira lesz csalódott, mint az, aki azt hiszi, hogy ez az oldal profi íróknak készült. Hiába tenne itt közzé bárki egy Amerikában bestsellernek számító adult kategóriájú szépirodalmi művet, annak is meg lenne a lepontozó tábora. Ám ha bárhol publikálok valamit akkor tudomásul kell vennem, hogy nemcsak tapsot fogok kapni.
Sajnos az hazánkban hagyomány, nemcsak ezen az oldalon, hogy a véleményt alkotók nem előbbre akarják mozdítani a fejlődést, vagyis igazi, értékelhető, segítő kritikát ritkán ad bárki. Joga van ugyan ahhoz itt, hogy annyit írjon "ez rossz volt", mert már ezzel is meghaladta a hozzászólás minimális karakterszámát, mégse adott hozzá semmit. Még annyit sem, hogy miért gondolja rossznak, nem ide valónak. Talán nem is tudná megindokolni. Sok más oldalon éppen ez miatt megszüntették a hozzászólások lehetőségét. Rájöttek, hogy a magyar közönség nem arra való. Nem mintha nem lennének rá képesek, hanem mert... Itt jöhetne társadalomkritika, de azt mindenki gondolja hozzá, mert az nem erre a fórumra való. Talán csak annyit mondanék ehhez mégis, hogy nem a nagyközönség érdeme az ilyen hozzáállás. Ezt tanítják, ilyen példát mutatnak azok, akikre felnéz a nép.
Tehát szerintem nem a címkézéssel van a gond, hanem elsősorban a hozzászólások minimális karakterszámával. A pontszámokat most annyira nem akarnám taglalni, már írtam azzal kapcsolatban és a véleményem továbbra sem változott. Annyit hozzátennék ehhez is, hogy a 7 fölötti átlag annyira nem rossz, hogy amiatt kéne befejezni az itteni munkásságot. Viszont ha sok munkát fektet bele valaki és profinak gondolja a művét, akkor az nem fog itt maradni, főleg, ha pénzt is remél abból kihozni. Ezért én inkább olyan könnyedebb írásokat javasolnék itt feltenni, amibe nem kell nagyon sok időt fektetni. Persze tudom, hogy a sok és kevés is relatív.A kritikával pedig csak akkor kell foglalkozni, ha hasznosnak tűnik. Az utcán se hajolok le bármilyen papírdarabért, csak ha arra a papírra mondjuk egy húszezres is van nyomtatva. Nem szándékozom elvenni mások megélhetését, bár ha olyan helyen járok, ahol tudom, hogy a köztisztaságiak nem érnek el, akkor nem érdekel, van-e a papíroson bármi. A műanyagflakonokra még inkább haragszom. Azokat előtte jól meg is taposom. De eltakarítom, csakhogy itt létezhet moderátor, így simán figyelmen kívül hagyhatom a legtöbb buta hozzászólást. Ok, mindennek van határa és néha azért nekem is elfogy a türelmem, de a rövideket inkább észre se veszem. Mármint a hozzászólásokból a rövideket. Azért néha nekik is megírom a véleményem, egy kicsit hosszabban, mert a véleménnyilvánításban is a hosszút szeretem. Elsősorban azért, hogy higgyenek nekem, vagy minimum megértsenek. Igen, ezért vágyom én a hosszúra. Az sokkal jobb, érthetőbb, mint egy nyúlfarknyi valami. Ettől még lehet egy nyúlfarknyi történet, vagy hozzászólás is szép és hasznos. Valaki másnak. Aki okosabb és elég neki annyi, hogy ez pocsék volt. Na, én buta vagyok, nekem ennyi nem elég. 
Kedves Salsa! Sose kérj elnézést, mert a fantáziád más utakra vitt. Ismerek olyat, aki horrorban utazik és nagyon jókat ír. Mindaddig nincs vele bajom, ameddig csak fantázia és nem ülteti át a gyakorlatba. Persze előtte sem tagadom, hogy az nem a kedvenc műfajom, ezért inkább el sem olvasom. Kivéve ha büntetni akarom magam, de olyan eddig ritkán fordult elő, hogy más büntit ne találjak ki magamnak. Az incest se a kedvencem, de nem átallok írni róla, amikor olyanhoz van kedvem, vagy valaki okot ad rá. 🙂 A krimiírók zöme se gyilkos a valóságban. 
Kedves Kaliban! A light-erotika más nevén a romantika és olyan címke akad. Egyik kedvencem egyébként és ma éppen azon háborodtam fel, hogy valaki leszólt egy ilyen sztorit, mondván, az nem való erre az oldalra. Szívem szerint megírtam volna neki, hogy talán ő se való ide, de az személyeskedés számba ment volna, ezért inkább mást írtam. Remélem nem bántottam meg vele (nagyon). De igazából azt se bánom, mert ha nem tudja megtanulni az alapfogalmakat, mint romantika, pornó, stb., akkor legalább ne szóljon hozzá. Ilyet semmiképp. Ha mégis akkor nem ott, hanem itt kéne feltennie a kérdését a szerkesztőknek, kérdésként, miszerint szerintük az miért is tartozik ide. Aki tud kérdezni az már tud valamit. Én legalábbis ha valamit nem értek, akkor inkább megkérdezem. 
Például olyan Kabos féle dologhoz nem igazán értek, de annyit levettem, hogy ha Miriamot felbosszantják, akkor nagyon csillogó a humora! 🙂 Ezt másutt is tapasztaltam és írtam is neki egyszer. Kedvelem és bánnám, ha elmenne.

Miért is? Ha valaki nem tudja mi a különbség az erotika és a pornó között azon gondolod a címkézés segít? 
Ezer szerencse, hogy nem az Oliver KFT dönt abban, hogy melyik írás erotikus és mi való erre az oldalra. Hidd el kérlek, hogy sokan unják már a hektoliterszámra csöpögő izzadtságot és más nedvességet. Kell a romantika is, mert az is erotika! Akinek nem tetszik annak jogában áll, hogy leszólja, de csak saját magáról mond ezzel véleményt. 
Egy nem profi írótól szerintem ez igenis szép teljesítmény és a romantikus címke rajta elegendő ahhoz, hogy kiderüljön belőle, ebben nem lesz gruppen vagy hasonló. 
Aki pedig szeretné ezt egy kizárólag pornó oldallá változtatni annak javaslom gondoljon bele mivé fajulhat majd ez. Kellenek a színek a fekete-fehér és a szürke mellé.

Nem veszekedés, csak eltérő vélemények. Én megindokoltam az enyémet, te csak állítottál valamit. Miért kéne nekem tényként bármit elfogadni, ami szerintem nem az? Különbözik a véleményünk, ami nem baj. Tőled azt vártam volna, hogy felnőttként megvédd a saját álláspontodat. Nem tetted, ami nem gond. Megtette helyetted Lolamacko. 
Mi itt a probléma? Ha valaki szerint nem fehér, ami szerinted az, akkor az már sértő? 
Ha igen, akkor miért kell neked megbántanod másokat? Éppen őt? Salsa nem érdemelné meg, mert neki - tőlem eltérően - tetszik némelyik írásod. Nem ítélem el őt ezért, mert neki más az ízlése. Téged sem az ízlésed szerint ítéllek meg. Hanem a viselkedésedért.

Ha figyelembe veszed, hogy népies írásmód, akkor talán a helyesírást is igazíthatjuk ahhoz és máris tökéletes. 🙂

Ízlések és pofonok...
Neked biztosan tetszik, mert te írtad. A stílus is a tiéd, bár nekem az már az érthetetlenségig művészi. Már ha elfogadjuk azt egyfajta stílusnak. 200 évvel ezelőtt talán megért volna egy negyed pengőt. Viszont biztosan kaptál volna érte pár darab szenet, hogy ne fázz. Mert akkor még mindenhol léteztek kívánságteljesítő halak perfekt nyelvtudással, akik minimum a teljes hasonulással tisztában voltak.
Én írtam  a kivánságteljesítő halakat. Más: magyaról, angolra is fordítasz?

Mielőtt kritizálsz és agyalsz, ajánlatos átgondolni, hacsak nem akarsz gyereknek látszani. 
Csak mert ezzel az erővel elvárhatnánk egy szakácsnőtől, aki bográcsgulyást akar főzni, hogy tudjon bográcsot is készíteni. Továbbá érteni kell a növénytermesztéshez és a hentesmesterséghez is, hiszen minden hozzávalót muszáj neki előállítani, igaz? 
Egy buszsofőrnek is feltétlenül szükséges értenie a kohászathoz és az autóbuszok gyártásához, ergo legalább mérnöknek kell lennie. Sorolhatnám még, de ugye belátod, hogy semmi értelme nem lenne? 
Ha én finom bográcsgulyást akarok enni, nem érdekel, hogy mennyire tudományosan kigondolt receptből állították elő és az sem, hogy mennyire szép a tálalás, ami ugye egy mesterszakács ismérve lenne. A tudományos recepttel készült biztosan egészséges és megfelelő tápértékkel rendelkezik, a művészi kivitel szemet gyönyörködtet, de egyáltalán nem biztos, hogy nekem az ízlik. Sokkal elképzelhetőbb, hogy nagymamám bográcsgulyása fog ízleni nekem, pedig semmilyen szakácsiskolába nem járt és a bográcskészítéshez sem értett, na meg életében még egy csirkét sem ölt le. Mégis...
Te gyűjtöd az ilyen butaságokat, vagy csak megálmodod őket? 
Ráadásul itt nem hivatásos műfordítók teszik közzé a munkájukat és a legtöbb nem rendelkezik Nobel-díjjal sem. Némelyik angol tudással sem, de talán éppen ezért dícséretes, hogy nem egy sima Gooogle-fordítást tesznek közzé. Egy fordításhoz valaha valóban kellett több nyelven beszélni, ma már elegendő az, ha csak az anyanyelvét beszéli, írja le szépen. Szerintem. Mitől jobb az a hivatalos fordítás, amit a 30 nyelven folyékonyan beszélő 10 perc alatt összevág, mint azé, aki hónapokig kutat, gondolkodik rajta. Biztos, hogy az a jobb? 

A kritikus tudáshoz elengedhetetlen némi kutatómunka talán. Ezzel kapcsolatban:
Egy szakmai észrevételt, kritikát raktam le. amúgy a Deel fordító sokkal jobb mint a google.
Igazad lehetne, ha ilyen fordító létezne. De nekem minden kereső azt a butaságot jelezte, hogy ilyen nem létezik. Helyette mindegyik ezt ajánlotta:  DeepL Translate: The world's most accurate translator
Nem is értem... Te biztosan rendelkezel olyannal, ami még ennél is jobb, újabb, korszerűbb. Kérlek közöld velem, tudatlannal, hogy az ezotérikus nap fényeskedhessen felettem is. 
Buddha áldjon meg érte, ha megteszed. Ha meg nem, akkor...
Kellemes Karácsonyt!

Mondtam már, hogy kedvellek?  💗

Én azt sem tudtam, hogy létezik ilyen verseny. Egyáltalán nem a statisztika miatt írtam. Ezentúl majd felveszem minden nap közben kimondott szavam és gyártok belőle statisztikákat. Még nem döntöttem el, hogy hozzávegyem e a kimondatlanokat is, avagy sem.
Jajj, olyan izgatott vagyok, milyen eredményeim lesznek karácsonyig!

Köszönöm. Épp ma beszéltem rá barátnőmet, hogy küldje el a végét. Egyszer majd megérkezik.

Kedves Sentinel1!
A magyar nyelv zenei nyelv. Ha szépen egymás mellé illesztjük a szavakat, efféle szép kis dolgokat ad. Ezt biztatásul küldöm a jövőre nézve, javaslom tedd el emlékeid mélyére.
Domonkos Jolán:
Megihletve (https://blog.poet.hu/Lelkem_kis_titkai/megihletve)
Köszönöm, hogy küldtek nekem téged,
Örülök, hogy újra itt a nyár,
A szívem kis virágokon lépdel,
Fejem felett zöldellnek a fák.

Az égbolton piros pipacs nyílik,
Tűzvirággal díszített homály,
Mikor a Nap koronája izzik,
Várnak rám a fényes, szép csodák.

Álmok tűnnek fel a messzeségben,
Vágyat szül a csendes nyugalom,
Halhatatlan lelkem is felébred,
Reménykedve tovább suhanok.